Fedezzük fel egymást!

Különös idegenforgalom kezdődött a nyáron, s bontakozik ki minden bizonnyal ezen az őszön a Szent István Egyetemet majd alkotó egyetemek és főiskolák között. A kíváncsi vándorok figyelmét itt is, ott is felhívja, sőt, megrendíti valami. Az Állatorvos-tudományi Egyetem folyosóján egyszer csak szembe tűnik egy tabló, rajta a felirat: 200. évfolyam. A Villányi útról váratlanul előbukkan a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem épületegyüttese. Előtte egy tábla: természetvédelmi terület. A Thököly úton egy téglaépítészeti remekben (mesterségük címere) az Ybl Miklós Műszaki Főiskolát fedezi fel a tarisznyájában az integráció "parancsával" vándorló deák. Gödöllőn a síneken túl egy önálló egyetemi város képe fogadja, stranddal, gépmúzeummal, sportpályákkal. S amikor a Jászberényi Tanítóképző Főiskola székhelyére indul, talán éppen a mátraaljai gyöngyösi főiskolai karról, egy sajátságos múlttal és jelennel rendelkező tájegység, a Jászság szellemi központjába érkezik.

A Szent István Egyetemet természetesen még megtalálni sem lehet, nemhogy bemutatni, hiszen 2000. január elsején alakul meg. Lapunk ezért sem képviselheti a teljességet, meg azért sem, mert a legtöbben még másfelé kirándultak a nyáron. Ami a bemutatkozó és próbaszámunk oldalain látható, még csak néhány ecsetvonás a leendő új univerzitás portréjához. Az eddigi vándorlás jelképszerű emléke a védett területet jelző tábla. A Szent István Egyetemet is úgy kell megalkotni, hogy elődei értékeit megóvjuk. Mert a mi sajátos idegenforgalmunknak minél előbb vendégforgalommá lehet és kell változnia.

Balázs Gusztáv

(Szent István Egyetem, I. évfolyam 1. szám, 1999)