Töretlenül

LŐRINCZ KLÁRA

Hűvös van. Mit hűvös, csontig hatoló hideg. Hazafelé kullogok a szerda esti utolsó előadásról. Egy „szellemidézésről". Furcsa érzés ez így együtt: a hideg és az elengedhetetlen párosa. Elengedhetetlen, mert 15 perce vége már a beszélgetésnek, de még mindig azon kattog az agyam. Csak akkor veszem észre már, mikor mellé érek, hogy erről a bizonyos -a gépészaulához vezető- lépcsőről elmélkedtünk nemrég, ott, abban a teremben, ahol Csontos Györgyi közreműködésével megismerhettük az Ybl Miklós Építéstudományi Kar egykori főigazgatóját, és egyben egyetemünk kiváló oktatóját is, dr. Reischl Gábor Tanárurat, aki sajnos ma már nem lehetett közöttünk. Györgyi segítségével egy picit betekintést nyerhettünk Tanár Úr életébe, munkásságába, egyrészről a róla készült film vetítésével, másrészről egy kötetlen beszélgetéssel.

Az előadást megelőzően Fehérvári Bence,egyetemünk hallgatója a „technika vívmányainak" köszönhetően az eredeti tervektől elrugaszkodva Montenegróba kalauzolt bennünket (Korzika helyett). A rögtönzött úti beszámoló segítségével csak egy félórára ugyan, de egy gyönyörű helyre csöppentünk. A fényképeket látva az embernek olyan érzése támadt, már most indulni akar...

Persze a szervezők (GATE Zöld Klub Egyesület, Tölgy Természetvédelmi Egyesület, Göncöl Alapítvány) sosem feledkeznek meg a következő generációról sem. Az már eddig is köztudott volt, hogy ha Zöld Forgatag négy napon keresztül minden délután, akkor „mini forgatag" három napon keresztül minden délelőtt, a környezeti nevelés jegyében. Egyetemünk hallgatói tehát erre a néhány napra egy délelőtt erejéig kivették a tanító nénik kezéből a képzeletbeli pálcát és kormányozták a kicsik érdeklődését a környezet felé.

Hát, én is belecsöppentem - na jó, tudatosan - egy reggeli programba.

Éppen Sárospataki Miklós - az Állattani Tanszék oktatója - tartott előadást Csodabogarak címmel a Damjanich János Általános Iskola hetedik osztályos diákjainak.

Az aktívabb gyerkőcök felnőtteket meghazudtoló bátorsággal jelentkeztek és adtak helyes válaszokat az előadó kérdéseire. Felmerültek az „örök klasszikusok": melyik a nagyobb csoport, a bogarak vagy rovarok?, mi a katicabogár pontos neve?, miért lesz sárga a tenyered, miután megfogsz egy katicabogarat? Tanár Úr előadása után Csuti Kata - egyetemünk hallgatója, a Humusz önkéntese - tartott tájékoztatót a komposztálás szükségességéről és az abban résztvevő állatok szerepéről. Ezt követően visszatértünk a „csodabogarakhoz" és egy kicsit a méhészkedés felé vettük az irányt: mi a kapcsolat a méz és a virágpor között? Nos, el kell, hogy mondjam, én is hallottam számomra új információkat...

Amikor nem előadáson figyeltek a kicsik, akkor számos játék közé vethették bele magukat, mint például: Ökomata, Illatodú, Termésdoboz vagy Activity.

Számomra az Illatodú volt az év találmánya, ahol is használt filmtartó dobozokban, gézlapokba bugyolálva voltak elrejtve gyógy-és fűszernövények, amiket szagolgatás után kellett felismerni a gyerekeknek.

Akinek viszont nem volt kedve játszani, az bátran igénybe vehette a jelenlévő Zöld Klubos hallgatók szolgáltatásait, akik elkalauzolták az érdeklődőket a fotókiállításon vagy a civil szervezetek pultjai előtt. Itt szeretném megemlíteni, hogy ezek a hallgatók évről-évre, töretlenül vesznek részt lelkesen a szervezésben, pakolásban és ügyelnek arra, hogy a programok mindig a legjobb minőségben kerüljenek az érdeklődők elé. Ezért azt hiszem, mindnyájunk nevében köszönetet mondhatunk Nekik, hiszen a rendezvénysorozat egyre magasabb színvonalon és barátságos környezetben zajlik le.

A programsorozat utolsó napján díjazott természetfilmeket láthattak kora délutántól az érdeklődők A Sas-hegy és a város, Vadmák, Ősz a Görgényben címekkel. A filmvetítést követően Lechner Judit Biokertek a magyar tájban - a barátságos kiskert - címmel tartott előadást. Nos, nemcsak a gondolatban tervezett kiskert sikerült barátságosra, hanem a program által egy meghitt, szívet melengető beszéd részesei lehettünk. Igazi élő példa volt arra, hogy egy nagy csoportot megmozgató előadást is családiassá, barátságossá lehet varázsolni. Apropó varázslás... az már csak egy plusz információ volt, hogy a galagonyának is vannak kedvező eredményei, például tea formában fogyasztva szíverősítőként. Nyílván Lechner Judit is ezt kortyolgatta mondandója előtt, melynek hatására ennyi melegséget lopott a közönség soraiba.

A fűszerek és gyógynövények világa után a ROKKKA nép-és világzenei zenekar koncertezett a zárónapon. Laikusként a füleknek érdekes lehet ez a nem mindennapi hangzás, a népzene és a mai zene keveredése, de teltházas, nagysikerű koncert lett a végeredmény.

Minden jónak vége szakad egyszer, mondják a nagyok. Hát ennek a forgatagnak is eljött vége és a hagyomány szerint Ujj Ágnes (SZIE Kulturális Misszió) búcsúzott a résztvevőktől, utalva sokatmondóan a szervezőkre (akik többsége egyetemünk hallgatója): „Azt szokták mondani: nem lehet szerelemből dolgozni. Szerintem csak abból lehet." Szerintem is...