Izraeli vendégoktató az Alkalmazott Bölcsészeti Karon

Egymásnak adják manapság a kilincset a külföldi vendégoktatók a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karán. Alig kezdte meg munkáját az új japán lektor, máris két újabb vendég érkezett, ez alkalommal a haifai egyetemről. Március végén dr. Ron Levi közgazdász tartott szeminárium sorozatot a jászberényi és a gödöllői karokon projekt tervezés, irányítás témakörben, majd április első hetében dr. Daniella Keidar érkezett hozzánk. A dr. Barkó Endre dékánnal folytatott tárgyalások alapján mind a két oktató vissza fog térni az őszi szemeszter idején, hogy további előadásokat tartsanak mind a jászberényi, mind a gödöllői karokon.

STEFÁN ILDIKÓ

főiskolai adjunktus

Alkalmazott Bölcsészeti Kar

Témájának különös érdekessége miatt dr. Daniella Keidar professzor asszonnyal beszélgettem. Ő a haifai egyetem és az Emek Israel College oktatója, az UNESCO bioetikai vezető szakembere, az Open University előadója. Előadói és tréneri teendőket lát el a világ számos egyetemén, többek között fehérorosz, szlovák, francia, olasz, román és több afrikai egyetemen. Kutatási területe az érzelmi intelligencia (EI) és a személyközi kommunikáció, ezen belül az automatikus érzelmi reakciók kontrollálása, az érzelmek, az értelem és a viselkedés közötti kapcsolat vizsgálata. Dr. Keidar már harmadszor tartott angol nyelvű előadás sorozatot az Alkalmazott Bölcsészeti Kar nappali és levelező tagozatos hallgatóinak. Kutatási területéről, a számunkra újdonságként hangzó érzelmi intelligenciáról kérdeztem, mi is ez valójában és miért fontos a mai ember számára?

- Ha ábrázolni akarnánk gondolkodásunk, viselkedésünk és érzelmeink viszonyát, ezeket egy háromszög csúcsainál kellene elhelyeznünk, úgy, hogy mindhárom dinamikus kölcsönhatásban van egymással. Például, ha egy valós, vagy éppen vélt sérelem ér bennünket, megbántottságot érzünk, ez negatív gondolatokat szül bennünk és agresszív viselkedést vált ki belőlünk. Ezzel szemben, érzelmi intelligenciánk hatékony alkalmazásával, vagyis érzelmeink felismerésével, racionális gondolkodásunk mellérendelésével, cselekedeteink tudatos irányításával korábban soha nem tapasztalt harmóniát alakíthatunk ki személyünk és környezetünk között. Évmilliók óta spontán önvédelemre vagyunk kódolva, agresszivitásba hajló önvédelmi reakcióink azután hasonló reakciókat váltanak ki a minket körülvevőkből is. Ésszerű gondolkodásunkat szinte leállítják ösztöneink, szervezetünkben megnövekszik az adrenalin és az inzulin szint. Mondanom sem kell, ennek komoly hosszú távú következményei vannak nem csak emberi kapcsolatainkra nézve, de szinte módszeresen rongáljuk szervezetünket, immunrendszerünket. A mai világban attól a pillanattól kezdve, hogy reggel felébredünk, meghallgatjuk az első híreket, autóval munkába indulunk addig a pillanatig, hogy este lefekszünk, egymást érik életünkben a feszültséggel teli pillanatok. Szervezetünket egyfolytában védekező-támadó állásba kényszerítjük.

- Nagyon nehéznek tűnik kizárni életünkből a stresszt. Mit kellene tennünk?

- Itt lenne az ideje, hogy evolúciós fejlődésünkben elérjük azt a pillanatot, amikor megtanuljuk kontrollálni reakcióinkat, hogy ne ösztöneink dróton rángatott bábuiként reagáljunk környezetünk jelzéseire. Ehhez azonban meg kell tanulnunk más szemszögből szemlélni a világot. Nem kellene embertársaink, környezetünk minden apró reakcióját ellenünk irányuló támadásként értelmezni, le kell győznünk az év milliók során belénk ivódott reakciókat.

- Tudna erre egy konkrét példát mondani?

- Hallgatóimnak azt tanácsolom, kezdjék apró lépésekkel: egy házastársi vita elfajulását megelőzhetjük azzal, ha a kritikus pontnál abbahagyjuk a vitát és elmegyünk egy fél órára kocogni. Ezzel lehetőséget adunk magunknak, hogy felülkerekedő agressziónkat levezessük a mozgással, futás közben mélyebben lélegzünk, több oxigénhez jut az agyunk, világosabban átlátjuk a problémánkat, a más környezet más gondolatokat is ébreszt bennünk, visszatérve nagyobb valószínűséggel békés mederbe terelhetjük a korábbi veszekedést.

- A magánéleten kívül, hol hasznosíthatnánk még az érzelmi intelligenciáról tanultakat?

- Különösen fontosnak tartom az érzelmi intelligencián alapuló viselkedést az egészségügyben és az oktatásban. Az UNESCO égiszén belül járom a világot és tartok továbbképzéseket orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Az elmúlt években több mint ötven helyen fordultam meg, Magyarországról hazatérve az ünnepek után Namíbiába, majd Etiópiába utazom, hogy az ottani orvosi egyetemeken tartsak előadásokat az érzelmi intelligenciáról.

- Nálunk kiknek tartott előadásokat és mik a tapasztalatai hallgatóink reakcióiról?

- Önöknél elsősorban pedagógia szakos hallgatóknak tartottam foglalkozásokat. Úgy láttam, érdekelte őket mindaz, amit mondtam, az óráimon aktívan részt vettek. A képzést biológiai alapozással, az evolúció, a gondolkodás, a mirigyműködés alapjainak bemutatásával kezdtem. Ezt követte az érzelmi intelligenciáról szóló kutatások ismertetése. A foglalkozásokat olyan játékos elemekkel színeztem, amik arra késztették a hallgatókat, hogy megtanulják a dolgokat más szemszögből nézni. Meg kellett például találniuk a közös vonásokat egy hűtőszekrény és egy macska között, bemutatták mi a közös a banánban és az életben, színes kártyák közül kiválasztották a lelki állapotukat legjobban tükrözőt. Ez után fokozatosan tértünk rá a szakmai kérdésekre. Én úgy láttam, hogy ez az egyik legnehezebb feladat az volt számukra, amikor azt kértem tőlük, hogy fogalmazzák meg azokat a pozitív kommentárokat, amiket egy olyan gyereknek mondanának, aki nem készítette el a házi feladatát. Belátom, ez valóban új, formabontó gondolkodásmódot igényelt tőlük.

Végezetül megkérdeztem Daniella Keidartól, mit üzen az olvasóknak.

- A hallgatóknak azt üzenem, hogy a legfontosabb, hogy azt nézzük, mit adhatunk és nem azt, hogy mi mit kaphatunk másoktól. A High-tech korát a High-touch, az érintés korává kellene tennünk. A közelgő ünnep késztessen mindenkit arra, hogy önzését szorítsa háttérbe, jobban figyeljen másokra, ne féljen kimutatni érzéseit, tiszteletét mások iránt.