Aki előre mondta az esküt
Egy a háromezerhatszázból, de úgy is mondhatjuk, az első a gólyák közül, mert ő, Jónás Attila mondta előre az eskü szövegét hallgatótársainak az egyetemi évnyitón. A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar hallgatója. De hogyan is lett az?
BALÁZS GUSZTÁV
- Sokat hezitáltunk a szüleimmel azon, hogy hová jelentkezzem, hol tudnék államilag finanszírozott képzésben továbbtanulni, hiszen a pontszámok emelésével lehetett számolni. Eger és Szolnok is szóba jött, de végül Gödöllő mellett döntöttünk. Első helyen az informatikus és szakigazgatási agrármérnöki szakra jelentkeztem, de ez a képzés nem indult el. A gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakra viszont felvettek és ez is nagyon érdekel.
- Az elsősök többségével ellentétben az ön számára az egyetem nem egy „Újvilág".
- Anyukám az Informatikai Hivatal telefonközpontjában dolgozik, apukám pedig telefonszerelőként foglalkozott az egyetemi hálózat kiépítésével az akkori Matáv munkatársaként és én sokat segítettem neki. Nem okoz gondot, ha útba kell igazítani társaimat.
- Hol járt középiskolába?
- Isaszegen, a Gábor Dénes Szakközépiskolában érettségiztem, majd ugyanott, a szakképző intézetben rendszerinformatikus felsőfokú szakképzést szereztem.
- Vannak már ismerős hallgatók?
- Hát persze, hiszen gödöllőiként is beköltöztem a gólyatáborba, ahol igazán megismeri az ember a másikat. Úgy alakult, hogy a szak évfolyamfelelőse lettem. Középiskolai osztályomból is ide járnak ketten, és sok felsőbb évest ismerek, akikkel Palotakerten hatalmas csocsóversenyeket rendezünk.
- Végzettségéből és pályaválasztásából ítélve sok minden iránt érdeklődik.
- Szeretek mindent megpróbálni. Az informatika például „úgy jött", hogy 9-10 évesen került hozzám az első gép, amit hamarosan darabokra szedtem. De emellett nagyon érdekel a területfejlesztés és a pszichológia is.
- S van-e már nyelvvizsgája?
- Többször nekifutottam a felkészülésnek, de mire a vizsgához értem volna, elfogyott a pénzem. Pedig hatodik éve vállalok diákmunkát. Tavaly Angliába is dolgozni mentem. Egy repülőtéri bárban voltam felszolgáló, napi 8-10 órában beszéltem a nyelvet, most már tényleg igyekszem belőle levizsgázni...
A szerző felvétele
