Környezet és informatika – Beszélgetés az Apáczai Csere János-díjas dr. Molnár Sándorral

Dr. Molnár Sándor címzetes egyetemi tanár, a Gépészmérnöki Kar Informatika tanszékének vezetője mai egyetemünk vonzáskörzetében, Jászfelsőszentgyörgyön született. Gödöllői megbízásáig, 2000-ig azonban több kontinensen dolgozott. Az ELTE-n, a Közgázon és az MTA SZTAKI-ban végzett munkája mellett előadásokat tartott az Egyesült Államokban (Colorado Egyetem, Arizonai Egyetem, Chicagói Egyetem), Japánban (Metropolitan Egyetem, Tokio Instytute of Technology, Tsukuba Egyetem, Keio Egyetem) és a többi között Irkutszkban, a Szibériai Energetikai Intézetben. A magyar kultúra napjának idei ünnepségén Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki. Ebből az alkalomból kértünk tőle interjút. Beszélgetésünk során megtudtuk, a tanszékvezető és a tanszék az informatika oktatása és kutatása mellett a környezeti problémák modellezésének elkötelezettje, s ebből egy környezetinformatikai mesterszak születhet, továbbtanulási lehetőséget kínálva a SZIE különböző karain BSc képzésben részt vevő hallgatóknak.

BALÁZS GUSZTÁV

  - Milyen úton érkezett az informatikához?

  - A jászberényi Lehel Gimnáziumot reálosztályban jártam ki. Elsősorban a matematika és a fizika érdekelt, emellett szerettem a biológiát és más természettudományokat, ezek befolyásolták pályám alakulását. Egyetemi tanulmányaimat Debrecenben kezdtem, és az ELTE-n fejeztem be 1974-ben. Az informatikával akkor kerültem kapcsolatba, amikor hosszabb időt töltöttem ipari hátterű intézményekben és modellezési feladatokat kaptam. A különböző minisztériumok, döntés-előkészítő szervek számára alkotott hosszú távú tervek elkészítéséhez, például energetikai beruházások megalapozásához, az operációkutatás matematikai programozását alkalmaztuk. Később, amikor az MTA SZTAKI munkatársaként dolgoztam, az Egyesült Államokból is kaptunk ilyen jellegű megbízásokat. A szóban forgó modelleket ma Gödöllőn is oktatjuk.

  - Mit nyújt ez a munka a gyakorlat számára?

  - Bizonyított, széles körben ismert tény az antropogén eredetű klímaváltozás, amit a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása során a levegőbe kerülő üvegházgázok okoznak. Minél több szenet, kőolajat, földgázt égetünk el, annál több széndioxid jut a levegőbe. Modellezésre van szükség, hogy ha például kapacitásbővítő beruházásokat terveznek a villamosenergia-iparban. Több variánsból kell kiválasztani azt vagy azokat a megoldásokat, amelyek a társadalom számára a legkevesebb költségbe kerülnek. De azt is modellezni lehet, kell, hogy milyen hatással van az üvegházgázok kibocsátására egy ilyen bővítés, ha szénbázison, atombázison vagy megújuló energia bázison valósítják meg. S ha felvetődik a kérdés, hogy energiatakarékossággal elkerülhető új erőművek építése, hibrid autók alkalmazásával mérsékelhető a környezet szennyezése, az erdőtelepítés leköti a széndioxidot, ezek mind modellezési, informatikai feladatokként is jelentkeznek.

  - Mióta veszik komolyan ezeket  a problémákat?

  - A kilencvenes évek fordulójától. A savas esők hatásai, a biodiverzitás csökkenése, az időjárás változásainak jelei vezettek többek között az 1997-es kiotói konferenciához, amelyen elhatározták az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését. Ma már látszik, hogy az akkori vállalásoknál többre van szükség. Napjainkban a nemzeti jövedelmek 4-5%-át is elvihetik a klímaváltozás okozta károk.

  - Már most melegünk van tőle...

  - Vagy belátjuk, hogy az említett kibocsátásokat 30-50%-kal mérsékelnünk kell vagy hamarosan minden második évben újraépíthetjük Európát. Változik a szemléletünk, jól tükrözi ezt, hogy Amerikában most sorban állnak a hibridautókért. Tanszékünk norvég-magyar kormányközi együttműködés keretében ezen autók használatának környezetgazdasági hatásait is tervezi kutatni .

  - Az Informatikai tanszék geostatisztikával is foglalkozik. Mit jelent ez a fogalom?

  - Olyan statisztikai módszert, amely alkalmazásával bizonyos fúrások alapján következtetni tudunk különböző paraméterek értékeire a föld alatt. Kezdetben az ásványvagyon-becslést segítette és Dél-Afrikában született, ahol aranyrögöket kerestek, és persze szerették volna minél pontosabban megtudni, mennyi arany létezik a mélyben. Az utóbbi időben a geostatisztikát szennyezőanyagok terjedésének vizsgálatára is alkalmassá tettük. Dr. Füst Antal professzorral közösen fejlesztettünk ki módszert földalatti olajszennyezés méretének, terjedésének megállapítására. Ezt jól lehetett hasznosítani felhagyott repülőterek vízbázist veszélyeztető kerozinszennyezésének felmérésére. Azt tapasztaljuk, hogy a kutatási módszerek egész sora a környezetvédelem eszközévé válik. Nem véletlenül, hiszen az ivóvíz rövid időn belül olyan értékes lesz, ha nem értékesebb, mint a kőolaj.

  - Az elmondottak szerint a tanszék profilja jóval színesebb, változatosabb, mint a nevéből sejtenénk.

  - Nem szorítkozunk csak arra, hogy az első két évben szükséges penzumot tanítsuk. A klímamodellezés és a geostatisztika bázisán környezetinformatikát oktatunk, szorosan együttműködve az MTA SZTAKI-n működő kihelyezett tanszékünkkel, amit dr. Edelmayer András professzor vezet. Jelenleg egy versenyképesnek ígérkező környezetinformatika mesterszak alapításán dolgozunk a Gépészmérnöki Karral és a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karral közösen. Nem egyedül járunk ezen az úton, csak a gödöllői kampuszon tudományos műhelyek sora dolgozik a környezetipar, a megújuló energiaforrások területén. Számos ponton csatlakozhatunk egymás munkájához elősegítve az úgynevezett intelligens mezőgazdaság elterjedését. Megfelelő informatikai (képfeldolgozási) eszközökkel például kimutatható, mely szőlőtőkéket ért peronoszpóra-fertőzés és a gazda csak azokat permetezi meg...

  - Az Apáczai Csere János-díjat iskolateremtő tanárok kapják, akik hosszú ideig tevékenykednek egy területen, s komoly eredményeket érnek el az oktatásban. Milyen gondolatokkal fogadta az elismerést?

  - Magam is elég régóta oktatok; a környezetinformatikában alkalmazott matematikai modellekről a graduális képzésen túl a legkülönbözőbb szinteken és helyszíneken tartottam és tartok tréningeket, tanfolyamokat. Mindez sok munkával jár, de ez természetes, mert az informatika átszövi az élet minden területét, ezért mondjuk és mondhatjuk, hogy tudásalapú és információs társadalomban élünk. Interneten vásárolunk, jelentkezünk be az orvoshoz. Úgy tűnik, az információ birtoklása a pénz szerepét is átveheti.

  - Ezek szerint elérkezett a szobatudósok ideje... Önnek viszont - olvasva külföldi oktatási és kutatási tevékenységének csupán a felsorolását - mindennapos élménye és igénye a személyes kapcsolattartás.

  - Így lehet megismerni kutatási formákat és lehetőségeket, az ezeket alkalmazó és felhasználó embereket. Az udvarias japánokat, a szibériai őstehetségeket, vagy a tehetségeket összegyűjtő és pénzelő amerikai gyakorlatot. Hadd említsem meg, az Arizonai Egyetemen a kísérleti közgazdaságtan matematikájával foglalkozva együtt dolgoztam a 2002-ben közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Vernon L. Smith profeszorral. Utazásaim szélesítik a látókörömet, s egyre szerényebbé tesznek abban az értelemben, hogy látom, mi mindent kellene tennünk a még színvonalasabb oktatáshoz és kutatáshoz. Persze mi is igyekeztünk fejleszteni. Amikor Gödöllőre kerültem, a tanszék két leromlott labort használt, ma négy oktató-, és egy kutatólaborunk van, megfelelően felszerelve. A nemzetközi együttműködés, a jelenlét a forráshoz jutás feltétele is. Tudni kell, hogy a tudáspiacon épp olyan éles a verseny, mint más termékek piacán. A múlt évtized második felében olyan kutatásokban vettem részt, amelyeket az amerikai kormány több százezer dollárral támogatott. Ennek révén hoztuk Magyarországra a klímamodellezés alapmódszereit.

 - Nincs olyan tudományterület, amelynek művelői ne ajánlanák a hallgatóknak az informatika és az idegen nyelvek tanulását. Mi sem természetesebb, hogy beszélgetésünk végén megkérdezzük, mit tart fontosnak az előbbiről az Informatika tanszék vezetője?

  - Nagyon örülnék, ha az itt végzett mérnökök, menedzserek eljutnának odáig, hogy algoritmusosan tudjanak dolgozni. Nem feltétlenül szükséges, hogy programot készítsenek a feladathoz, amivel szembetalálkoznak, de tudják, hogy a feladat milyen lépésekben oldható meg, a lépésekhez pedig milyen informatikai eszközöket és tudást kell kapcsolniuk.