„A legjobb szívvel, a legjobb tudásunk szerint” – Beszélgetés dr. Csepi Lajossal, a SZIE Gazdasági Tanács tagjával
Alapvető feladat, hogy a Szent István Egyetem az eddiginél közelebb kerüljön mindazon vállalkozásokhoz, piaci szervezetekhez és intézményekhez, amelyek napi gazdálkodásukban és működésükben fel tudják használni a tudásbázisát - nyilatkozta lapunknak dr. Csepi Lajos, a SZIE Gazdasági Tanácsának tagja, „civilben" a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ főigazgatója. Hozzátette: a kilenctagú testület legfontosabb feladata e változás elősegítése. Mint ismeretes, a gazdasági tanácsok a felsőoktatásról szóló 2005. évi törvény alapján alakultak meg, mint az intézmények véleményező, a stratégiai döntések előkészítésében részt vevő és a döntések végrehajtásának ellenőrzésében közreműködő szervei.
- Arra kérjük főigazgató urat, szíveskedjen az egyetemi közvélemény számára kifejteni, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a gazdasági tanácsban végzett munkája során.
- Nem szorul bizonyításra, hogy az egyetemek körüli világ megváltozott. A társadalmi-gazdasági átalakulás a felsőoktatás szereplőit is arra kényszeríti, hogy piacszerűen gondolkodjanak, és versenyszellemben működjenek. Elismerem és belátom, hogy ez - mondhatni - „durva" változás, hiszen az emberek gondolkodását kell átalakítani, ami az élet minden területén nehéz dolog. A SZIE közegében sincs ez másképp, ezt tapasztalom a gazdasági tanácsban végzett munkám során is. Pedig alapvető, ki- és megkerülhetetlen feladat, hogy az egyetem - oktatási és kutatási színvonalát emelve - az eddiginél közelebb kerüljön mindazon vállalkozásokhoz, piaci szervezetekhez és intézményekhez, amelyek napi gazdálkodásukban és működésükben fel tudják használni a tudásbázisát. Ez a folyamat mindenütt nehezen halad. A gazdasági tanács legfontosabb feladata az, hogy segítse a SZIE döntéshozó testületeit az alkalmazkodásban, annak érdekében, hogy ez a szemlélet a legszélesebb mértékben áthassa az intézmény életét.
- Megfelelőnek érzi a fogadókészséget?
- A fogadókészséggel nincs baj és a jó szándékkal sincs. Példa erre, hogy amikor a felvételi statisztikákat elemezve mi is szembe találtuk magunkat a jászberényi kart sújtó létszámcsökkenéssel, arra kértük az egyetem vezetését, hogy készíttessen egy akciótervet, amelynek végrehajtásával megállítható a kedvezőtlen irányzat. Ezt a kezdeményezésünket mintaszerűen elfogadták, el is készült egy javaslat. Messzemenő együttműködési készséget tapasztalok az egyetem vezetése részéről, véleményünket a rektor úr és a szenátus is elfogadja, tiszteletben tartja. Most az a nagy kérdés, hogy mennyire gyorsítható fel a szemléletváltás és az alkalmazkodás. A gazdasági tanács is azon van, hogy ez inkább hamarabb, mint később történjen meg, mert a hallgatói létszám csökkenésével, a finanszírozás szigorodásával kell számolnunk, és nincs garancia arra, hogy a SZIE változatlanul/változástalanul megőrzi pozícióját a mind keményebb, mind szigorúbb versenyfeltételek között.
- Bonyolult, összetett kérdéskör a piaccal való jobb összhang kialakítása, a piac igényeihez való igazodás. Megítélése szerint ezen a téren melyek a fő tennivalóink?
- Én elsősorban a gazdaságtudományi képzés mozgását érzékelem. Azt látom, hogy ez a szakterület rugalmasan és tudatosan keresi a piaci lehetőségeket, s próbál alkalmazkodni az új igényekhez, szükségletekhez. Ezzel együtt azt gondolom, hogy semmiféle elégedettségre nem lehet ok, még ezen a területen sem. Több követelménynek kell ugyanis egyszerre megfelelni. Először is annak, hogy az egyetem legyen vonzó a pályaválasztó ifjúság előtt, mert akkor elegendő számban jelentkeznek továbbtanulni. Ez a kívánalom akkor teljesül, ha az ország közvéleménye színvonalasan oktató és kutató műhelyként ismeri a SZIE-t, amelynek eredményei, publikációi, a nyilvánosság előtti megjelenései olyan „tőkesúlyt" adnak, amellyel állva maradhat a versenyben. Harmadikként azt említem, és ez is visszahat a már mondott elvárásokra, hogy folyamatos kapcsolatot ápoljon az egyetem a gazdálkodás neves szereplőivel, napi művelőivel. Ez azért is véresen komoly kérdés, mert ezeken a kapcsolatokon keresztül érzékelheti egy oktatási intézmény a gazdaság napi szükségleteit, fejlődési igényeit. Ahol ezek a kapcsolatok nem intenzívek, ott az egyetem oktatási kapacitása nem tud frissre töltődni, az intézmény nem lesz képes bevételek generálására, elmarad a műszerek fejlesztésében, elmennek a legjobb kutatói, visszaesik.
- Ebbe a kapcsolatrendszerbe beleérthető a gyakorlat legjobb szakembereinek a meghívása is?
- Igen, erre szükség van ahhoz, hogy az egyetem rajta tartsa kezét a gazdasági élet ütőerén, és naprakész információkat adjon a hallgatóknak. Legelsőnek azonban azt tartom, és ezen a területen keveslem még a kezdeményezőkészséget, hogy az egyetem állítson össze egy „étlapot", egy kínálati listát arról, hogy tudásbázisából milyen ismerethalmazt ajánl a gazdaság szereplőinek, a társadalomnak. A vállalkozások hétköznapjaiban ugyanis kevés az újítás, a gazdaság szereplői szükségszerűen elfásulnak a verkliben, kevés energiájuk marad arra, és kevés információhoz jutnak ahhoz, hogy újszerűen gondolkozzanak. Ezt a fajta szűkös kapacitást, ami a feladatok ismétlődő jellegéből, futószalagszerű természetéből következik, meggyőződésem szerint kitűnően ki tudja egészíteni a friss tudást birtokló és gyors reakcióra képes egyetemi oktatói, kutatói gárda. De ez a két oldal akkor találkozik, hogy ha az első, a kezdeményező lépést a felsőoktatási intézmény teszi meg. Ezután szinte iparszerűvé kell fejleszteni a kapcsolatot. Minden egyetemi tanszéknek, intézetnek, karnak meg kell találnia azokat az értékeket, amelyek az ő foglalkozási körében, ha úgy tetszik, aprópénzre válthatók.
- Azért van tehát szükség a gazdasági tanácsra, hogy lehetőségeivel, feladatkörével és eszközrendszerével ösztönözze az egyetemet az ilyen irányú fejlődésre?
- Oldottabb stílusban azt is mondhatom, a gazdasági tanács olyan, mint egy... após. Valós döntési jogosítványa nincs, bár véleményének súlya van, hiszen egyetértése nélkül jelentős gazdasági ügyekben sem a szenátus, sem a rektor nem léphet. Mégis azt hiszem, a legfontosabb, hogy a GT tanácsokat ad, ötleteket, gondolatokat vet fel, elvárásokat fogalmaz meg, és ha ilyen lehetőséget kap, mint amit most önök nekem nyújtottak, akkor megpróbál szólni az egyetemi közvéleményhez. A legjobb szívvel, a legjobb tudásunk szerint.
