„A jobb együttműködésért sokat kell fáradozni” – Beszélgetés Rotyis Józseffel, a Reorg Zrt. vezérigazgatójával
Átvilágítás nélkül nem lehet stratégiát alkotni, de a stratégia készítéséhez arra is szükség van, hogy a Szent István Egyetem vezetői/vezető testületei szembesüljenek a feltárt problémákkal, közösen értékeljék azokat, megtalálják a közös, intézményi érdekeltség és a kari autonómia egyensúlyát, valamint megegyezzenek a követendő irányokban - nyilatkozta lapunknak Rotyis József, a Reorg Zrt. vezérigazgatója. Megállapította, az egyetem nehézségei jórészt a belső széttagoltságból, a szinergia lehetőségek kihasználatlanságából adódnak és többek között párhuzamosságokban öltenek testet. Előnye is van annak, hogy az integrációnak eddig nem alakult ki egy rigorózus, megcsontosodott formája, mert így rugalmasabban módosíthatja képzési kínálatát (termékskáláját) az egyetem.
BALÁZS GUSZTÁV
- Mit tart ma vezérigazgató úr a Szent István Egyetem fő nehézségeinek?
- A belső széttagoltságot és az integráció alacsony fokát, amely megnehezíti, hogy a SZIE gyorsan válaszoljon a környezet számára új lehetőségeket nyitó vagy éppen kedvezőtlen változásaira. Párhuzamosságok alakultak ki a különböző karokon, szervezeti egységeknél, tevékenységeknél és nincsenek igazán kihasználva az együttműködési és a szinergia lehetőségek. Ez nem jó. A jobb együttműködésért sokat kell fáradozni. Meggyőződésem szerint az egyetem által kezdeményezett átvilágítás és stratégiamegújítás jó katalizátora lehet ennek a folyamatnak, hiszen a vezetőknek végig kell gondolniuk a működési tapasztalatokat és a fejlődés lehetőségeit. Munkánk során majdnem minden szervezeti egységhez eljutottunk. A szóban forgó folyamat az alacsonyabb szervezeti lépcsőkön lévők számára is jelzi, hogy itt valami történni fog, és ez az egyetemi élet szinte minden területére hatást gyakorol. Azt is tapasztaltuk, hogy sok helyen a vezetők is igyekeznek javítani a működésen, de kezdeményezéseik szigetszerűek maradnak, vagy elhalnak. Kidolgozott modellekkel is találkoztunk olyan égető kérdések megoldására, mint az átoktatással kapcsolatos számítások. A stratégiaalkotás alkalmat kínál ezek kiválogatására és arra is, hogy egyfajta konszenzussal elfogadják azokat, amelyek elősegítik az egyetem fejlődését.
- Óhatatlanul is József Attila sorai jutnak eszembe: „rendezni végre közös dolgainkat". Mintha az integráció még elvarratlan szálait varrnánk most a helyükre az audit és a stratégiaalkotás révén. Egyetért ezzel a megközelítéssel?
- Nagy mértékben erről van szó. Az átvilágítás és a stratégia megújítása kedvező alkalom arra, hogy az egyetem vezetői megtalálják a közös intézményi érdekeltség és a kari autonómia alkotó, az erőforrásokat mozgósító egyensúlyát. Most jó úton halad a SZIE afelé, hogy ezeknek a követelményeknek megfelelő konszenzusos és korszerű működési modellt alkosson, amelyben megjelenik a karok oktatási, tudományos, gazdálkodási autonómiája és az a közös (például szellemi, kommunikációs) infrastruktúra, amely az integrált egyetem gerincét alkotja. Arra ugyanis, hogy az egyetem mondjuk közös pályázati infrastruktúrát tudjon kialakítani vagy hogy egységes arculattal jelenjen meg a nyilvánosság előtt, az eddiginél jobban kell koncentrálni és koordinálni az ezzel kapcsolatos, jelenleg sok tekintetben széttöredezett tevékenységeket és folyamatokat. Az átvilágítás kiindulópontja is az volt, hogy legyen egy közös kép arról, hogy hogyan működik az egyetem, melyek a problémák. Átvilágítás nélkül nem lehet fenntartható stratégiát alkotni.
Fontosnak tartjuk az egyetem „termékeire", a szakokra vonatkozó önköltség számítási modell és szabályzat megalkotását, az ebben való egyetértés és konszenzus kialakítását is. E modell alapján több évre előre meg lehet becsülni egy-egy indítható szak pénzügyi sikerességét, fenntarthatóságát. Előfordulhat persze, hogy olyan szak indítását is vállalni kell, amelyik e modell szerint veszteséges ugyan, de az egyetem számára szakmailag fontos új profilt nyit. Akkor lenne baj, ha mindegyik szak fenntarthatatlan lenne. Reméljük, hogy az egyetemi munka más területein is kialakulnak a kötelező jellegű tervezési mechanizmusok.
- A megújított stratégia végrehajtásának nyomon követésére is vállalkoznak?
- Azt tartanám a legjobbnak, ha erre az egyetem vállalkozna. Megfelelő szabályzatok, működési modellek bevezetésével az egyetemnek állandóan vagy rendszeresen ellenőriznie kell tevékenységeinek hosszú távú fenntarthatóságát, figyelembe véve a környezet változásait. Javasolni fogjuk egy stratégiai tervező és kontrolling csapat alakítását is, amellett, hogy a pénzügyi kontrolling magától értetődően ellátja rövid távú, operatív feladatait: folyamatosan elemzi és jelzi a vezetés számára a tervek és a megvalósulások értékei közötti eltéréseket. Ebben a tekintetben az egyetemnek egy modern nagyvállalatként kell működnie, figyelembe véve persze a felsőoktatás és kutatás specifikumait. A termékfejlesztés, a marketing a szakok kialakítására, piaci bevezetésére és „értékesítésére" is alkalmazható fogalmak. Az egyetem persze annyiban is más, mint egy nagyvállalat, hogy a kari autonómia értékhordozó eleme, ez teszi hosszú távon értékessé az adott egyetemet, de ennek az autonómiának a pénzügyi-gazdálkodási feltételeit is a lehető leghatékonyabban kell biztosítani. És itt érkezünk vissza a stratégiaalkotáshoz, amire a következő időszakban irányul a közös munka.
- Eddig főként a nehézségekről beszéltünk. Mi adhat okot a bizakodásra, milyen értékekre építhet a stratégiaalkotás?
- Az egyetem egyik erőssége a sokszínűsége. A másik: előnye is van annak, hogy ennek az integrációnak még nem alakult ki egy rigorózus, megcsontosodott formája, könnyebben kihasználhatja az új lehetőségeket és tanulhat mások tapasztalataiból. A SZIE az ország egyik meghatározó egyetemévé válhat, ha élni tud azokkal a bővülési lehetőségekkel, amelyeket európai uniós forrásokkal lehet finanszírozni. A hat kar széles kínálata egyedülálló „keverékként" jelenhet meg a különböző piacokon. Harmadikként említem azt a sajátosságát, hogy mivel a fővárosnak és a vidéknek is része, összekötő kapocs lehet. Sikere tehát elsősorban azon múlik, hogy úrrá lesz-e a már említett belső nehézségein. Anélkül is takarékosabbá teheti a működését, hogy különösebben megérezné. Az alkalmazottak magas aránya dolgozik adminisztratív területeken. Az ügyviteli folyamatok gépesítésével, a párhuzamosságok megszüntetésével lehetőség nyílna egy részükkel az egyetem stratégiai céljait, kitörési pontjait kiszolgáló területeket erősíteni, legyen szó például az uniós források bevonásáról vagy a külső kapcsolatok menedzseléséről. Az egyetemet tehát úgy kell megújítani, hogy gyorsan tudjon válaszolni a gyorsan változó környezet kihívásaira.
