Mestere volt a tudásnak, példája az emberségnek, eleje a magyarságnak

A Magyar Tudományos Akadémia mély megrendüléssel tudatta, hogy Kosáry Domokos, az Akadémia rendes tagja, korábbi elnöke, a nemzetközi tudományos élet és közélet kiemelkedő egyénisége, életének 95. évében, 2007. november 15-én elhunyt.

*

Meghalt. "A KOSÁRY" igen, csupa nagybetűvel. Nagyobb elismerés nem érhette, mint az, hogy nevét a különösen kritikára hangolt tudományos közélet éppen olyan megkülönböztetett tisztelettel emlegette-emlegeti, mint a mindenkor szenvedélyesen igazságkereső fiatalság, melynek tudatában már valóságos fogalommá szublimálódott, úgymond „tantárggyá" nemesült "A KOSÁRY". Halomnyi címének, tisztségének, kitüntetésének, melyek a legkényesebb ízlésnek is megfelelnek, további rangot és megbecsülést szerzett.

  A magyar és az európai históriát kutatta. Eredményeit a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével (1993), Francia Becsületrenddel (1997), Hemingway Életmű-díjjal (2007) is jutalmazták.

  Tudásban, emberségben, magyarságban "A KOSÁRY - mérce. Tévedhetetlenül ítélt meg „helyzetet", „helyzeteket, múltat, vagy jelent. Viszonyát a valósághoz a józan mértéktartás, az erkölcsi emelkedettség jellemezte. Ha írt, vagy szólt, a világot mindig a maga összetettségében mutatta be és értelmezte. Elutasította a vulgarizálást, a szimplifikálást, a historizálást, a torzulást és torzítást bármi „kiadásban". Tudása, intelligenciája, eligazodó és eligazító képessége, valóságlátása elgondolkodtatta a magyarságnak mámoros jövőt álmodókat is.

  A „jó családban" született, kitűnő nevelésben részesült, Európát, Amerikát látott, nyelveket beszélő ifjú messzire látott. Sorsának fordulatai tükrözték az ország sorsfordulatait. A megalakuló Csehszlovákiából költözik szüleivel a trianoni Magyarországra. A történelem és a fizika iránt vonzódik. Az előbbit hallgatja a Budapesti Tudományegyetemen, ahol Szekfű Gyula szemináriumát látogatja. Felveszik a híres Eötvös Kollégiumba, diplomásként itt tanár, s a Teleki-intézet helyettes vezetője lesz. Tanszéket kap „a Pázmányon".

  Az angolszász közvélemény tájékoztatására írja meg (angolul) hazánk történetét. Angliában és az Egyesült Államokban 1936-ban szerzett tapasztalatairól - az árnyalatokat sem nélkülöző beszámolóban - tájékoztatja az ország akkor befolyásos vezetőit: Bethlen Istvánt, Teleky Pált, Bárdossy Lászlót, meg a tudós Szekfű Gyulát is. Kosáry beszámolójának lényege az volt, hogy egy újabb háborúban országunkat, ha Németország csatlósa lesz, "Keletről és Nyugatról ügy összeroppantják, mint a diót". S azután őt, legértőbb "mérnökét" igazolta az idő.

  1949-től, mert egyetemi katedrájától megfosztják, az Agrártudományi Egyetem Könyvtárában dolgozott, igazgatója is volt.

  Jellemétől idegen volt minden, ami kicsinyes, kisszerű, lehúz, befed. A dolgokat, jelenségeket és történéseket, a história szereplőit, s szerzőit, illetve elszenvedőit tetteik, érdemeik szerint értékelte.

  1956-ban forradalmi bizottsági elnök, 1957 és 1960 között börtönbüntetést szenved. 1960-tól 1968-ig a Pest Megyei Levéltárban, attól kezdve 1989-ig az MTA Történettudományi Intézetében kap munkát. Kosáry, a tudós, sok műfajú kutató módszertanilag is újszerűen tárgyalja a magyar művelődés-, a diplomácia-, a közgondolkodás történetét, csakúgy, mint a Görgey-kérdést, amelyben fellépett a hamis mítoszok, a megalapozatlan vádak, s a bűnbakképzés gyalázata ellen. Kosary 1982-től akadémikus, 78 éves, amikor elvállalja az MTA elnöki tisztét. Nem enged teret semmilyen boszorkányüldözésnek, álljt parancsol a tudományos életünket rossz metszetben, „igazibbakra", s nem „igazabbakra" felosztani szándékozó megosztó álvitáknak. Finom, bársonyos kézzel fog hozzá a tudományosság akadémiai és egyetemi struktúrájának tökéletesítéséhez. Ennek a folyamatnak a tartalmáról és menetéről tartott előadást a külhoni magyar egyetemistáknak és főiskolásoknak az Akadémia várbeli dísztermében, azok első, egyetemünkön (a Pro Agricultura Hungariae Alapítvány által szervezett világtalálkozóján.

  Kosáry nem osztotta, hanem felkutatta, felmutatta és képviselte az igazat, a nemeset, az emberit, a hazaiban és az egyetemesben. Akkor és ott is, amikor ez nem volt se dicséretes, se veszélytelen. A ma és a  holnap felelőssége, hogy megértsük, s hogy jól értsük, ápoljuk és ébren tartsuk példáját, önbecsülésünk részévé tegyük gazdag örökségét. Nem elhallgatva korának és a holnap nemzedékeinek is címzett figyelmeztetését. Azt ti., hogy közgondolkodásunk legnagyobb hibájának a nemzeti szűkkeblűség jegyében fogant értékválasztást tartja. Kosáry etikája is világos, egyértelmű, rímel Kant kategórikus imperativuszával: az emberek végezzék jól a rájuk bízott, az általuk elvállalt munkát, becsüljék egymást, s akkor nagy az esélyük, hogy jóban lesznek önmagukkal meg a világgal is.

Dr. Réti L. László

a történettudományok kandidátusa

*

A Gödöllői Tudományos Könyvtár emlékezése

  Életének 95. évében, 2007. november 15-én elhunyt Kosáry Domokos, az MTA rendes tagja, egykori nagy tekintélyű elnöke, Széchenyi-nagydíjas történész, a nemzetközi tudományos élet, valamint a közélet kiemelkedő egyénisége.

  „Minden pozíciójától megfosztva, 1949-től kezdve Kosáry Domokos parkolópályán működött. A gödöllői Agrártudományi Egyetem könyvtárának lett a munkatársa, hogy azután a Nagy Imre által fémjelzett lágyulás idején az igazgatója legyen" a Központi Könyvtárnak (1954-1957 között). (ORMOS Mária, 2003.)

  Kosáry Domokos a mellőztetés időszakában több éven át dolgozott Könyvtárunkban. Ebben a kényszerű helyzetében is általános és szakmai műveltségével, morális tartásával, emberségével mércét állított, példát mutatott, s nem utolsósorban dolgozott. Dolgozott határtalan tenni akarással, becsületességgel, tisztességgel, megtörhetetlen bizalommal, megalkuvást nem ismerő őszinteséggel, bátorsággal.

  Ugyan hivatalos életrajzi adataiban nem tüntetik fel részletesen, de tudnunk, ismernünk kell, hogy Kosáry Domokos meghatározó egyénisége az Egyetem Könyvtárának, részese a korábbi Központi Könyvtár létrejöttének, szakmai megalapozásának. Nevéhez kötődik - többek között - a Könyvtár tudományos műhellyé alakítása, az elvárható tudományos színvonalú tevékenység megszervezése, a rendkívül fontos szakszerű állománygyarapítás és feldolgozás, továbbá a külső kapcsolatok kiépítése, a külföldi kiadványcsere megszervezése, a szakirodalmi bibliográfiai munka és adatszolgáltatás elindítása. Tervet dolgozott ki az Agrártörténeti Munkaközösség létrehozására, megindította az Agrárirodalmi Szemle című folyóiratot, valamint további hat kiadványsorozatot, köztük az Agrártörténeti tanulmányokat, valamint a kezdő kutatóknak készített A kutatás és tájékoztatás segédkönyvei sorozatokat. És még hosszasan sorolhatnánk a szakmai körökben is méltán elismert könyvtári eredményeit. Nagyon megható azokat a dokumentumokat újra átnézni, saját kézírását olvasni, nézegetni, amelyek itteni időszakából valók.

  „Az alkalom fel nem ismerésén, a tévedésen, a bizonytalanságon a legjobb szándék sem segít. A reális szem, a döntés és határozott cselekvés képessége viszont, akár kockázatvállalás, akár kompromisszum van soron, meg tudja sokszorozni az erőt." (Kosáry Domokos, 1983.) - vallja a tudós ember.

  Élete példa mindannyiunk számára. Mindig büszkék leszünk arra, hogy abban a könyvtárban dolgozhatunk, lehetünk könyvtárosok, ahol korábban Ő is. Emlékét a Gödöllői Tudományos Könyvtár munkatársai tisztelettel, szeretettel megőrzik.

Koósné Török Erzsébet

könyvtárigazgató

KOSÁRY Domokos (1983): Magyarország Európa újabb kori nemzetközi rendszerében. Akadémiai székfoglaló 1983. április 14. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. 66 p.

ORMOS Mária (2003): "90" Kosáry Domokos. Interjú a kilencven esztendős Kosáry Domokossal. Magyar Tudomány, 8. szám, 1045-1048. oldal (http://www.matud.iif.hu/03aug/016.html)

WALLESHAUSEN Gyula (főszerkesztő) (1995): A Gödöllői Agrártudományi Egyetem jubileumi emlékkönyve, 1920-1995. [Írták Bálint Andor et al.]. Gödöllő : GATE, 1. kötet, 171-174. oldal

  Tiszteletadásunk jeléül a Gödöllői Tudományos Könyvtár kötetet szerkeszt, illetve kiállítást szervez Kosáry Domokos könyvtári munkája bemutatására, építve a korábbi egyetemtörténeti dokumentumokra, a jubileumi emlékkönyvben közzétett kutatási eredményekre.