Gólyaváró
Egy „gépészaulányi" érettségi előtt álló diákkal telt meg december 11-én a terem. Ennyien voltak kíváncsiak egyetemünkre.
A Nyílt nap keretein belül sor kerül a regisztrációkra, az újabbnál is újabb érettségi rendszerről és pontszámítási módokról szóló tájékoztatásokra.
Emberi észnek lassan már felfoghatatlan, hogy ha egy gimnazista éveinek 4. évében járó diák érettségizik, hogy jön ki tanulmányai végén 480 összpontszám... 480. Gondolatba ejt kicsit, nagyot, tanárt, diákot, mi alapján duplázódnak, sokszorozódnak, osztódnak vagy éppen adódnak össze ezek a pontszámok...
Az egyetemi tanulmányai előtt álló kamasz meg már nem csak az érettségi és felvételi miatt aggódik, hanem a pontjai miatt is. Mert jön a határidő, az a bizonyos leadási, amit legalább öt éjszakányi tájékozódás előz meg: internetről, felvételi tájékoztatóból, ismerőstől...
Ezért olyan jó dolog, hogy van egy ilyen nap, amikor végre nem csak papírhalmokat kapnak az egyetemről, hanem valami igazit is, ha csak egy kis darabját is, de egy igazi egyetemet. Valós diákokkal, professzorokkal.
A felvételi rendszerről tartott előadás alatt sikerül néhány szót kicsikarnom egy kisebb társaságból, akik elmondják, nagyon félnek.
Persze a mosoly ott van az arcukon, de amikor a jelentkezésre terelődik a szó, hirtelen egyszerre szeretnék elmondani, kit, mi aggaszt. Az aggasztó kérdések sorában első helyen áll az örök klasszikus: - Elég lesz e tanulmányi átlagom, ahhoz hogy felvegyenek?
Szintén ők mondják el, hogy nem unják ezeket az előadásokat, mert minden alkalommal megtudnak valami újat.
A tájékoztató után dr. Dimény Judit dékán igazítja útba az érdeklődőket a karok szerinti tájékoztatókra.
Az előadókhoz vezető úton egyetemünk hallgatói osztogatnak szórólapokat és karkötőket.
Az MKK-s bemutatkozást dr. Urbányi Béla egyetemi docens, a Halgazdálkodási Tanszék vezetője tartja.
Egyetemünk oktatási céljainak szemléltetése után az alapszakok rövid, tömör, de annál inkább célratörőbb bemutatása következik.
Ezekből kiderül, hogy az állattenyésztő szak gyakorlatorientált, a kertészmérnöki szak elvégzése után bárki képes lehet egy kisebb gazdaság vezetésére, a környezetgazdálkodási agrármérnökök a környezethasznosítást és azok folyamatait tanulmányozhatják, a környezetmérnök szak a környezetvédelmi ismeretekre koncentrál, a mezőgazdasági mérnöki egy agrármérnöki képzésnek felel meg, valamint a növénytermesztői szak egy olyan speciális képzés, amely Magyarországon egyedi és szerteágazó.
Kiderült továbbá az is, hogy a természetvédelmi és vadgazda mérnöki szakok a legnépszerűbbek, utóbbit pedig egy olyan „naprakész, szakavatott gárda" irányítja, hogy akármelyik diák, aki az ő irányításuk alatt végzi el a 3 évet, bármelyik erdészetben megállja a helyét.
A mesterszakok, az akkreditált felsőfokú szakképzések bemutatása után pedig az egyetemről, mint felsőoktatási intézményről és annak elismert múltjáról, és a diákok távoli jövőjéről beszélt dr. Urbányi Béla:
- Kezd szelektálódni a munkaadók igénye, Gödöllőnek pedig nagy renoméja van.
Az elhelyezkedési lehetőségek listája is igen hosszú volt: növénytermesztőként és állattenyésztőként, magángazdaként és alkalmazottként egyaránt, mérnökként pedig a közszférában, bármely vidékfejlesztési irodánál lehet állást találni.
„Ma ha valaki végigmegy egy irányító szakapparátusban, és elkiáltja magát, hogy aki Gödöllőn végzett, jöjjön elő, pillanatokon belül tele lesz a folyosó".
Végezetül kiemeli az egyetemi közösségi programok szerepét a szakképzésben. Felhívja arra is a figyelmet - mintegy elhúzva a mézesmadzagot leendő diáktársaink előtt -, hogy ugyan pontokban nem mérhető, de nem elhanyagolható szempont pályaválasztásnál a pezsgő diákélet...
A tájékoztató után egy rövid séta következik, mely során a teljesség igénye nélkül mutatják be a kollégiumokat, egyetemünk főbb nevezettességeit: az UV-kertet, a forrásközpontot, a könyvtárt és a tanszékeket.
