Agrárminiszterek, múltról, jövőről

Az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának gödöllői ülésén előadást tartott Romány Pál, Lakos László, Nagy Frigyes, Vonza András és Németh Imre volt agrárminiszter.

B. G.

  Romány Pál kifejtette: tanulságaiért érdemes az agrármúltat is tanulmányozni. Ehhez a tények tudományos módszerekkel történő értékelésére van szükség. Ezek hiányában számos ellentmondást, félreértést, kihagyást tartalmazó summázat születik a magyar mezőgazdaság elmúlt évtizedeiről. A GTK professor emeritusa szerint hasznos lenne, ha a társadalom, a média és a politika nagyobb figyelmet fordítana a gazdaságra.

  A mezőgazdálkodásba az Európai Unió is kőkeményen beleavatkozik, hol kvótákkal, hol támogatásokkal. Jelenleg totálisan protekcionista a gazdálkodási környezet. Lakos László ennek a veszélyeire hívta fel a figyelmet. A beavatkozások rosszul orientálják a termelőket, akik, ha csökken a támogatás, ha erősebben érvényesülnek a piaci törvények, könnyen belebukhatnak a vállalkozásukba. Azt javasolta, hogy az ágazat szereplői mégiscsak igyekezzenek minél hatékonyabban és versenyképesebben gazdálkodni.

  - Bízom benne, hogy a mezőgazdaság az eddiginél piacibb környezetben is helytáll - vélekedett, de ennek súlyos ára lesz. Falvak néptelenednek el, emberek maradnak munka, megélhetés nélkül. Nagyon sokan becsapták a falut, hogy meg tud élni a mezőgazdasági termelésből. Most már látszik is, hogy ez nem igaz.

  A gödöllői egyetem volt a bölcsője az egy év-tizeddel ezelőtt elfogadott magyar agrártörvénynek, emlékezett Nagy Frigyes. Az akkori műhelymunkában a legkiválóbb szakemberek vettek részt, a mainál együttműködőbb politikai klímában. 

  - Nem tudtunk azonban megbirkózni a földkérdéssel és ennek máig a kárát látja a mezőgazdaság, főleg a saját tömegtakarmány-termelés nélkül rendkívül sebezhető állattenyésztés - hangsúlyozta a volt miniszter. 

  Nagy Frigyes mindent összevetve optimista, mert azt látja, hogy a falvakban megerősödött nagyvállalkozók mind több termelőt integrálnak.

  A ma szülőföldjén, Nagykállóban állatorvosként dolgozó Vonza András minisztersége eredményei között említette a családi gazdaságok jogi kereteinek kialakítását, továbbá azt, hogy kisgazda politikusként Moszkvában sikerült levezetnie az akkori hazai gabonafelesleget. Érdekességként említette, hogy a rendszerváltozás után ő volt az első magyar miniszter, aki Szentpétervárott járt. Feladata volt az európai uniós csatlakozás előkészületeinek felgyorsítása; 2002 tavaszára fel is állítottak két Sapard hivatalt. Állatorvos szakemberként is nagy figyelmet fordított az élelmiszerbiztonság kérdéseire.

  A rendszerváltozás óta eleddig a leghosszabb időt Németh Imre töltötte a tárca élén. Mint elmondta, Magyarország messze a lehetőségei alatt teljesít, aminek a vidéken és a mezőgazdaságból élők isszák meg a levét. Ennek az a magyarázata, hogy a politika rosszul válaszolt a rendszerváltozás kihívásaira és azt követően az ágazatban lejátszódott folyamatokra.    

  A volt miniszter részletesen szólt az európai uniós csatlakozás folyamatáról, aminek előkészítését, levezénylését a vele szembeni legjelentősebb kihívásnak nevezte. Értékelése szerint Magyarország csatlakozása intézményi tekintetben sikeresebb volt, mint gazdasági szem-pontból nézve.

  - Napjainkban azonban az agrárium fordulóponthoz érkezett - vélekedett. - Keresleti piac alakult ki. Az értékarány-változás hátterében több tényező áll. Az első az ázsiai fizetőképesség javulása. A második az, hogy az olcsó fosszilis energia korszaka lejárt. A harmadik a környezeti faktor: ha 2050-re nem sikerül 50-70%-kal csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását, akkor nem lehet 2 Celsius fok alatt tartani a hőmérsékletemelkedést, aminek katasztrofális következményei lesznek.