„Egyetlen módszer van: a minőséghez való ragaszkodás”

Schmitt Pál köztársasági elnök köszöntötte a Szent István Egyetem polgárait az új tanév alkalmából szeptember 5-én Gödöllőn. A szenátus nyilvános ünnepi ülésén Solti László rektor, az MTA rendes tagja nyitotta meg a 2011/2012-es tanévet, amire több mint 5000 elsős hallgatót vettek fel. Az eseményen adták át a köztársasági ösztöndíjakat, amit 52 pályázó nyert el.

Az ünnepségen először dr. Solti László rektor mondott beszédet.

Tisztelt Ünnepi Tanácsülés!

Az oktatásban évszázadok óta nem naptári, hanem akadémiai évben mérik az idő múlását. Ismét megjött a tanévkezdés ideje, és ahogy mindig, most is megérkeztek a diákok. Közülük megkülönböztetett figyelemmel köszöntöm azt a mintegy 5000 gólyát, akik az idei tanévben lépik át először egyetemünk valamelyik karának küszöbét. Őket évről évre azzal a szeretetteljes figyelmeztetéssel fogadjuk falaink közé, hogy a sikeres felvételi csak a megérdemelt bejutást, de nem a diploma átvételét jelenti. Ahhoz ugyanis még hosszú, néha nem is olyan sima út vezet – rengeteg tanulás, de reményeim szerint még több öröm. Ezen a göröngyös úton valamikor mi, tanárok is végigmentünk és higgyék el, hogy a diákévekből semmi más, csak szép emlékek maradtak bennünk – szívből kívánom, hogy Önöknél is így legyen. De ezúttal nem a szokásos intelmekkel szeretném igénybe venni a hallgatóság figyelmét.

Alig két hete, hogy a Magyar Rektori Konferencia képviseletében módomban állt részt venni a World University Presidents’ Forumon a kínai Sencsenben – ez a konferencia a világ egyetemi rektorainak összejövetele volt, ahol a felsőoktatás egyes aktuális, kiemelt kérdéseiről tanácskoztunk. Az időpont és a helyszín nem a véletlen műve volt - a konferencia előestéjén nyitották meg a XXVI. nyári Universiade eseményeit, ahová bennünket is meghívtak. Aki láthatta a csodálatosan koreografált és hibátlanul megszervezett látványos nyitóünnepséget, biztosan nem felejti el egyhamar az élményt, magam is a hatása alá kerültem – néhány ott készített képet Önök is láthatnak majd a kivetítőn. A látványosságon túl az is feltűnő volt, hogy önkéntesek ezrei segítettek a rendezvény gördülékeny lebonyolításában.

És ugyanez mondható el a következő két napos konferencia szervezéséről is. Szívesen elidőznék az Universiade eseményeinél, de erre sajnos most nincs elég idő – élvezzék a látványos felvételek adta ízelítőt.

A konferencia témája két nagy kérdéskör mentén összpontosult, ami a világ szinte összes felsőoktatási intézménye szempontjából időszerű és fontos. Engedjék meg, hogy a továbbiakban ezekről számoljak be Önöknek.

Az első téma az egyetemek-főiskolák nemzetköziesítése, amelyről korábban magam is sokszor írtam vagy beszéltem. Hazánk csatlakozása a különféle nemzetközi szervezetekhez, a NATO vagy EU tagság, az elmúlt évtizedekben hihetetlen mértékben megnövekedett oktató- és diákcsere egyezmények, a bolognai rendszer bevezetése már önmagában is azt eredményezte, hogy diákjaink egyre nagyobb hányada tölt rövidebb-hosszabb időt külföldön és hozzánk is jelentős számban érkeznek külföldi diákok. Ez, valamint az idegen nyelvű képzések beindítása ahhoz vezetett, hogy van olyan karunk, ahol a diákok több mint fele idegen ország állampolgára. Jó ez az intézménynek, hiszen a tandíjbevétel lényegesen hozzájárul a hiányos költségvetési források kiegészítéséhez. Jó a diákoknak, mert nyitottabbak lesznek a világra, rengeteg tapasztalatot és új ismereteket szerezve gazdagodik a tudásuk. De jó az országnak is, mivel az egykor nálunk végzett öregdiákok jó hírünket viszik szét a világban, segítenek a gazdasági-társadalmi kapcsolatok fejlesztésében. Cseppnyi üröm az örömben, hogy a magyar diákság idegennyelv tudása még mindig sok kívánnivalót hagy maga után – ennek fejlesztése a jövő egyik kiemelten fontos feladata.

Az örvendetesen megnőtt mobilitás azonban csak akkor fejheti ki jótékony hatását, ha nem egyirányú és ha az idegenből érkezett diákok képesek beilleszkedni a fogadó közösségbe. Az egyirányú mobilitás különösen a fejlett országok irányába tapasztalható – a fejlődő országokból épp a legtehetségesebb, idegen nyelvet beszélő hallgatók és oktatók mennek tanulmányútra, ami üdvözlendő akkor, ha utána visszatérnek hazájukba. Sajnálatos módon azonban a kedvezőbb jövedelmi viszonyok és kutatási feltételek sokukat végleg elcsábítják – ki ne hallott volna a hazánkat is erősen sújtó agyelszívás jelenségéről? Bár a mobilitás ezzel együtt is támogatandó, e kérdés megnyugtató rendezése fontos lenne a kiegyensúlyozott kapcsolatok érdekében.

A másik lényeges tennivaló a külföldről érkező vendéghallgatók és oktatók beilleszkedésének elősegítése. Egyetemünk legkiterjedtebb külkapcsolataival rendelkező karán oktatóként módom volt megtapasztalni, hogy az idegen nyelvű képzésre 17 különböző országból érkezett hallgatók mennyire hajlamosak saját csoportjukba bezárkózni, amiben természetesen a magyar diákközösség aktív befogadó-készségének hiánya is szerepet játszik.

A sencseni konferencia hozzászólásai leszögezték, hogy ez a mindenütt tapasztalt akadály legkönnyebben a kultúra és a sport segítségével hidalható át. Ha a hazai és külföldi diákok közös zenekarban játszanak, együtt túráznak vagy egy csapatban sportolnak, akkor a nyelvi és kulturális gátak szinte maguktól leomlanak – így válik a kultúra és a sport a nemzetek közötti kapcsolat fejlesztésének leghatékonyabb eszközévé.

Mens sana in corpore sano: ép testben ép lélek – soha nem volt időszerűbb, mint most, amikor a felgyorsult, néha értékvesztett társadalom gyökértelen és magányos tagjai, különösen a fiatalok, igénylik és hiányolják a közösség összetartó erejét. És mi lehet jobb erre, mint egy sportoló csapat, ami tagjait megtanítja a küzdésre, bajtársiasságra és a sikerek vagy éppen kudarcok feldolgozására. Saját tapasztalatból mondom: ezek a kötelékek szilárdak, maradandóak - nagyon jó érzés ilyen közösséghez tartozni.

Az egyetemi vezetők körében sok dilemma fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy a korlátozott pénzeszközöket inkább az élsportra fordítsák-e, amely kétségtelenül látványos eredményeket, dicsőséget és néha jelentős szponzori pénzeket hozhat az intézménynek, vagy inkább a tömegsportra, mely „csak” egészséges, a mozgás örömét megismerő fiatalokat nevel a társadalom számára. Nos, ez a dilemma feloldhatatlan és az egyetemnek meg kell találnia azt a kényes egyensúlyt, amely mindkét szempontot igyekszik figyelembe venni. Arról is élénk vita folyt, vajon a fiatalok sportolásának elősegítésére célszerű-e a testnevelés felvételét kredittel támogatni – a többségi vélemény szerint igen.

Végezetül még egy érv, ami a kultúra és a sport jelentőségét aláhúzza: egyre több országban ismerik föl azt az igazságot, hogy az egyetemek feladata nem merülhet ki a szűken vett szakmai ismeretek átadásában. Ennél sokkal többre, egész emberek, kiegyensúlyozott, sokoldalú polgárok, a szó jó értelmében vett értelmiségiek nevelésére van szükség, akikre a jövő vezetői feladatai megnyugtatóan rábízhatók. Ezért már több egyetem vezetett be olyan tanulmányi rendszert, ahol a hallgatóknak az előírt kreditek meghatározott részét, általában 20-30 %-át olyan tárgyak fölvételével kell teljesíteniük, amely nem a választott szak területéhez tartozik.

Nézzük meg, hol tart ebben a Szent István Egyetem egy olyan gazdasági környezetben, amikor a források szűkössége számos intézményt a nyelvoktatás és a sport kiszervezésére vagy megszüntetésére kényszerített. Nos, intézményünk éppen 10 éve írta alá az együttműködési megállapodást a Magyar Olimpiai Bizottság akkori elnökével, történetesen Schmitt Pállal, amely megállapodást 2009-ben újból megerősítettünk - ezekről az eseményekről láthatnak néhány archív felvételt. Magam is többször – legutóbb a tanévzárón – hitet tettem amellett, hogy mind a sport, mind a kultúra az egész embert formáló nevelési eszköz, amelyről az egyetem nem mondhat le. A rektori programban szereplő sportkoncepciót többször megvitattuk, végül a Szenátus elfogadta és menetrend szerint folyik a megvalósítása. Októberben 25 fővel indul a 4 féléves sportedző képzés vállalkozói irányultsággal, amelynek végzősei Europass bizonyítvánnyal kiegészített államilag elismert szakképesítést kapnak.

Az idén 61 esztendős Gödöllői Egyetemi Atlétikai Club, közismert nevén GEAC, túlélte az idők viharát és próbál egyaránt lehetőséget biztosítani a teljesítmény orientált versenysportra és a DSK szekciók keretében az önként vállalt testedzésre, adott esetben újszerű sportok űzésére is. De a Gödöllőn kívüli karok is igyekeznek saját sportegyesületük keretében mozgásra, sportra bíztatni hallgatóikat. Tanáraink és egykori diákjaink között számos olimpiai, világ- és Európa bajnok található, a teljesség igénye nélkül Fenyvesi Máté labdarúgó, Németh Angéla gerelyvető, Magyar Zoltán tornász, Hargitay András és Wladár Sándor úszók, Konrád János, Sárosi László és Faragó Tamás vízilabdázók, Kemény Dénes vízilabda szövetségi kapitány és még sokan mások.

De a jelenlegi diákok és sportolók közül is sokan méltóak arra, hogy megnevezzük őket – kiemelendő a GEAC atlétikai és a vívó szakosztálya, amelyek az ország legjobb műhelyei közé sorolhatók és ahol bajnokok és válogatott versenyzők egész sorát nevelik. Néhány kiemelkedő eredmény az idei esztendőből: Deák Nagy Marcell 400-as futóatléta országos bajnok, majd junior Európa bajnok lett, aki arannyal tért haza az Universiaderól és eredményével már kvalifikálta magát a londoni olimpiára. Baji Balázs 110 m-es gátfutó második helyezést ért el az utánpótlás EB-n, ő ugyancsak részt vett az egyetemisták világversenyén, amelyre rajtuk kívül további két fő: Gaál Csaba és Gémesi Csanád is kiutazott. Benkó Réka kardvívó magyar bajnoknak is jó esélye van a londoni kvóta megszerzésére. További volt vagy jelenlegi válogatott sportolóink: Boczkó Gábor, Kulcsár Krisztián, Knapek Edina, Mohamed Aida, Varga Katalin, Szász Emese, Imre Géza, Kovács Iván, a Szabados Gábor vívók, Balogh Gábor öttusa, Kovács Olivér vízilabda, Rizmájer György birkózás. Amint látják, a sor hosszú, vannak tehát elődök és olyan példaképek, akikre föl lehet nézni és követni – nekik kell kedvet csinálniuk a diáksport számára. Mert sajnálatos módon a tömegsport még messze nem éri el a kívánatos színvonalat, a diákok túlnyomó többsége keveset vagy semmit sem mozog. Tudom, hogy távol vagyunk tőle, de hosszú távú álmaimban olyan egyetem jelenik meg, amelynek sport-ösztöndíjas hallgatói kiemelkedő versenyeredményeikkel elismerést váltanak ki itthon és külföldön, de akik aktív sportpályafutásuk befejeztével tanult hivatásukban is méltó karriert futnak be. Ennek elősegítésére írtunk és írunk alá további megállapodásokat a különböző sportszövetségekkel, ezért kezdeményeztük és indítottuk el a Tanulj és sportolj programot, amelyről épp holnap tartunk sajtótájékoztatót az érdeklődők számára.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Hallgatóság! A mai tanévnyitó alkalmával talán túlságosan csak a felsőoktatás egy szűk szeletére szorítkoztam, aminek nem is titkolt oka Elnök úr aktív sportmúltja és közismert affinitása a sport iránt – ezért kívántam a Szent István Egyetem sporttevékenységéről rövid betekintést adni. Ha azonban csak néhány diákban is sikerült fölébreszteni a testmozgás iránti vágyat és a sport szeretetét, akkor talán nem hiába vettem igénybe a türelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak.

A rektort követően Schmitt Pál köztársasági elnök köszöntötte az ünnepség résztvevőit.

Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Professzorok! Kedves Egyetemi Polgárok, Elsőévesek, Ösztöndíjasok és Doktoranduszok! Kedves Vendégek!

Tisztelettel köszöntöm a 2011/2012-es tanév megnyitása alkalmából a Szent István Egyetem valamennyi oktatóját és hallgatóját.

Talán megengedik nekem, ha sportpéldával kezdem mondandómat, s tán még elnézőbbek lesznek, ha Pilinszky János szavaival teszem mindezt. Ő így fogalmazott egy alkalommal:

„Van-e szebb a kezdet szépségénél? Mikor a sportpálya salakján a futók lekuporodnak a startvonalra, s vékonyka füstöt eresztve eldördül a startpisztoly?”

Való igaz: az indulás sok jóféle izgalmat tartogat. De mi tagadás, tele van kényelmetlenséggel, ismeretlennel, kereséssel és riadalommal is. Az évnyitó abban segít minket, hogy az indulás ünnepélyességével hirdessük az iskola, a tanulmányok méltóságát. Erre évről évre egyre nagyobb szükségünk van, mert olyan korban élünk, amely számos értéket megpróbál eltagadni, mindent viszonylagossá tesz.

Hölgyeim és Uraim!

Gödöllő vérbeli egyetemi város. A felsőoktatás jelenléte igazi pezsgést hoz a közösség életébe.

Egykor hatalmas fegyvertény volt az önálló mezőgazdasági egyetem megalapítása. És éppen itt – nem messze a fővárostól, mégis egészséges távolságban tőle, s közelebb a tapasztalathoz, a gyakorlati lehetőségekhez. Később a mezőgazdasághoz úgy adódtak hozzá a különféle tudományterületek, ahogy az élet és a kapcsolódó szakmák hangsúlyai is változtak körülöttünk. Az integráció révén − a hagyományos agrárkereteket túlhaladva − ma már állatorvosi, környezettudományi, műszaki, gazdaságtudományi, építészeti, vízgazdálkodási, egészségügyi és bölcsészettudományi képzés is zajlik a Szent István Egyetem 9 karán. 7 kampuszon 18 ezer diák folytatja tanulmányait.

Az egyetem saját küldetését olyan fogalmakkal határozza meg, mint megújuló energia, környezettudatos termelés, felelős vízgazdálkodás, minőségi élelmiszer előállítása a termeléstől a feldolgozásig. Ez a sok impozáns jelző jó példa arra, hogyan kell az oktatást a fejlődéshez igazítani. Amikor az egyetemi kutatókörnyezetben a legfrissebb technológiával dolgoznak, a legújabb kérdéseket vetik fel, akkor az intézmény a fejlődés motorja lehet. Így az új tudás frissiben áramlik a hallgatókon keresztül a gyakorlatba. Ha az egyetemek vezetik, alakítják és nemcsak követik a változásokat, azzal maguk válnak a fejlesztés lelkévé, és mind jobban összhangban lehetnek a munkaerő-piaci igényekkel.

Hölgyeim és Uraim!

Ma már senki sem kérdőjelezi meg, hogy környezetünk állapotával, élelmiszereink minőségével érdemes foglalkozni. Nagyon fontos lenne azonban, hogy ne csak azt válogassuk meg jó alaposan, amit megeszünk, hanem azt is, amit az elménkkel fogadunk be. Ne érjük be másodosztályú, elszigetelt vagy elavult tudással, félinformációval! Ne érjük be a kevéssel! Hiszen ebben az esetben még a „túlzott beviteltől” sem kell tartanunk, mert a „szellemi túlsúly” nem éppen egészségkockázati tényező, sőt egyenesen a siker feltétele.

Az egyetemi tanulmányok megkezdése az a pillanat, amikor a fiataloknak már végérvényesen maguktól kell sokat várniuk. Eddig ezt többé-kevésbé megtették mások: a gondviselés, szüleik, tanáraik. Mostantól azonban minden azon múlik, hogy mit követelnek meg saját maguktól. Minden szétcsúszhat, vagy épp ellenkezőleg: most fog szépen összeállni – igényességgé, önbecsüléssé, ambícióvá, akaraterővé és emberi tartássá.

A siker, a kiválóság a Szent István Egyetemen idén 52 hallgatónak hozott Köztársasági Ösztöndíjat. Ők azok, akik nemritkán a matematikát meghazudtolva ötös átlag felett teljesítenek, amihez hozzáadódnak például a sportban és a művészetek terén elért külön eredmények. Mindannyiuknak őszinte elismerésem!

Kedves Oktatók és Hallgatók!

A tanévkezdet a köztársasági elnökre is feladatokat ró, évnyitókon vesz részt, egyetemi tanári kinevezéseket ad át. Amikor ezen alkalmakra készültem, kedves íróm, Németh László kiváló pedagógiai meglátásaiból merítettem egy figyelemre méltó gondolatot. Szerinte az igazán jó iskola – idézem – „kiképezi bennünk a szakembert anélkül, hogy a polgárt megsemmisítené”.

És valóban, nem véletlenül hívjuk a hallgatókat „egyetemi polgároknak”, hiszen ők egy városállamként működő közösségnek a polgárai. Egyenként is önálló, a saját döntéseikért felelősséggel tartozó emberek, akiket már „kollégának” hívnak és tekintenek a tanáraik.

Az egyetem különleges, autonóm világ, amely intézményként nagyfokú önállóságot élvez. Fontos, hogy ez az autonóm világ autonóm személyiségeket bocsásson útra. Vagyis teljes értelemben vett polgárokat, akik jól használják az önállóságukat. Például nagyon bízom abban, hogy minél többen ki fogják használni a Szent István Egyetem „Tanulj és sportolj” programját. Ez a kiváló kezdeményezés a sportolási lehetőségen túl gyakorlati segítséget nyújt a tanrend kialakításában, a speciális feltételek megteremtésében is. Tehát nemcsak a pályát biztosítja, hanem bizonyos értelemben szurkolókat, biztatást is ad hozzá.

Kedves Elsőévesek!

A munka világa lenyűgöző. Ez az, ami ösztönzi az embert egyénként és a közösségben is. Az önök munkája, a tanulás szigorú rendet és céltudatosságot követel. Az egyetem viszont – ha jól működik – egyfajta átmenetet jelent a még védett, segítő hátország és az olykor „rideg” valóság között. Az egyetem kezdetén még vagyunk annyira idealisták, hogy ne nyomasszon túlságosan a jövő. Az elhelyezkedési gondok és az érvényesülés buktatói ellenére mégsem kell félnünk a jövőtől. Erre egyetlen módszer van: a minőséghez való ragaszkodás. És ehhez szükséges a nyitottság, az eltökéltség, az egészséges életmód, a nyelvismeret és a dolgok kritikai szemlélete.

Őszintén bízom benne, hogy az itt végzett szakemberek mindannyian úgy érzik majd, hogy az egyetemi éveknek köszönhetően edzetten, erős páncélzattal lépnek a harcmezőre, és életük nagy csatáiban mindig erőt meríthetnek tanulmányaikból.

Az önökre váró munkához sok erőt és derűt kívánok!

A tanévnyitó szenátusi ülésen Köztársasági Ösztöndíjban részesült az Alkalmazott Bölcsészeti Karról Démény Zsanett és Tóth Krisztina, az Állatorvos-tudományi Karról Pipoly Ivett Ildikó, Marosi András, Kispál Dóra és Albrecht Vivien, az Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézetből Szilágyi Ágnes és Sajben Anita, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karról Szabó Virág, Petrásovits Ágnes, Pazsiczki Anita, Domoszlay Kitti, Turán Evelin, Jekkel Orsolya, Bakó Mónika és Viola Katalin, a Gazdasági Karról Kovács Lilla Erzsébet, Juhász Anna és Skumát Anita Valéria, a Gépészmérnöki Karról Galambos Erik, Béres Zoltán, Kaszanyi Gergely, Beregszászi Gergő, Hegedűs Norbert, Juhász Anna, Csóka Tamás, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karról Sutyinszki Zsuzsanna, Császár Orsolya, Tóth Bálint, Takács Márton, Zimmermann Zita, Bencsik Dóra, Mravcsik Zoltán, Kardos Cecília, Geiger Barbara, Fodor Ferenc, Burján Szonja Szimóna, Dolezsai Anna és Dobay Gergely, a Pedagógiai Karról Tóth Tímea, az Ybl Miklós Építéstudományi Karról Ráth Róbert, Tóth Szabina, Joó Eszter, Szegedi Dávid Olivér, Orsó Renátó, Tóth Ádám, Godinek Márton, Gebei Dóra, Vass Endre, Sárközy Bálint és Fadgyas Bálint, a Víz- és Környezetgazdálkodási Karról Horváth Ágnes.

Az elsőéves hallgatók esküjének szövegét Szabó Liza, a doktoranduszékét Peták Eszter mondta elő.

A Szent István Egyetem Kiváló Sportolója kitüntető címet Kapdebó Blanka (Mezőgazdaság-és Környezettudományi Kar) vette át. Kapdebó Blanka 2000-ben kezdte el a wado-kai ("a béke útja") karatét testvére hatására, aki már ekkor kiemelkedő eredményeket ért el. Előtte több sportágat is kipróbált, amelyek megalapozták hajlékonyságát és állóképességét. 2006-ban bekerült a wado karate-válogatottba, így kijuthatott első Európa Bajnokságára, amit az alapos és kemény felkészülésnek köszönhetően meg is nyert. Az ezt követő években is sikerült eredményesen szerepelnie mind egyéniben, mind csapatban a nemzetközi bajnokságokon. 2009 óta címvédő.

Az ünnepségen dr. Bujáki Gábor kollégiumi főigazgató a Kollégiumi Egyetemi Alapítvány aranygyűrűjét adta át a gödöllői kollégiumok érdekében tett többéves munkájáért Németh Anikónak.

A Gépészmérnöki Kar Lehoczky László Emlékérem kitüntetését dr. Gyürk István professor emeritus vette át dr. Szabó István dékántól. A Lehoczky László Emlékérem a Gépészmérnöki Karral kapcsolatban álló olyan személy elismerése, aki a mezőgazdaság gépesítéséhez és a gépészmérnöki tudományokhoz kötődő tudomány-technika, illetve tudomány-diplomácia területén kiemelkedő, figyelemreméltó eredményt ért el.

A tanévnyitón bejelentették, hogy az Országos Tudományos Diákköri Tanács Mestertanár Aranyérem kitüntetésben részesítette a minőségi felsőoktatás, a tudományos diákköri tevékenység elősegítése érdekében kifejtett kiemelkedően eredményes, áldozatos munkájáért dr. Villányi László egyetemi tanárt és dr. Kászonyi Gábor főiskolai tanárt.

A köztársasági elnök 2011. szeptember 1-jétől egyetemi tanárnak nevezte ki egyetemünkről dr. Fodor Lajost az Egészségtudományi és Környezet-egészségügyi Intézetből, dr. Gyulai Gábort a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karról, dr. Hornung Erzsébetet, az Állatorvos-tudományi Karról, dr. Jánosi Lászlót a Gépészmérnöki Karról és dr. Tuboly Tamást az Állatorvos-tudományi Karról.

Az ünnepi ülést dr. Solti László rektor zárta be.

A tanévnyitón közreműködött a Le Quartet vonósnégyes és a Premontrei Kórus.

Balázs Gusztáv felvételei