Közeledik a karácsony, a Föld népeinek legismertebb ünnepe, eseménye. A szeretet erejének minden korban megvan az üzenete, amely az örökérvényű erkölcsi értékekre nyitott embert megérinti. Minél távolabb kerül - időben és lelkiségben - a világ e kétezer éves misztériumától, az üzenetet a girlandok, csillagszórók harsánysága sem nyomhatja el.
Az ünnep közeledtével régi karácsonyok jutnak eszembe. Almamelléki szikrázóan hideg telek, régen elhalt családtagok, nagyszülők simogató keze, szemüknek meleg pillantása jelenik meg előttem az emlékezet örökkévaló ragyogásában. Egy mai szemmel végtelenül szegény, és a háború utáni kegyetlen hatalomnak kiszolgáltatott világ volt az, de a családi, rokoni, baráti kapcsolatok révén mélységesen emberi, és nekünk gyerekeknek felhőtlenül boldog. Utólag látom, hogy az évszázados törvényei, közösségi keretei között élő falu lakossága milyen hősiesen küzdött a 20. század örvényeivel, a kitelepítésektől a kollektivizáláson át a körzetesítésig, a tömeges elvándorlásig. A folyamatos térvesztés ellenére a félévszázados utóvédharc megmutatta a gyökerek, a paraszti örökség erejét.