A pedagógusok tisztelete

Néhány évtizede június első vasárnapja a pedagógusok ünnepe. Szép, árnyalatokban gazdag nyelvünk sok szinonimáját ismeri a pedagógusnak, bár a tanító, tanár, oktató, nevelő nem ugyanazt jelenti egészen. Egyben azonban azonosak, a társadalom minden korban magas presztízsű hivatásnak, az egyik legfontosabb nemzetépítő tevékenységnek tartotta és tartja munkájukat.

  A pedagógus hivatása azért is szép, mert az Univerzum talán legkülönlegesebb és titokzatosabb elemével, az emberi elmével és lélekkel foglalkozik. Amikor egy gyermek megszületik, szélesre van tárva előtte az élet kapuja, majd az idő haladtával a kapu záródni kezd, hogy az életpálya végén végleg becsukódjon. Sajnos sokan, méltatlanul sokan, már a születésük pillanatában félig zárt kapu előtt állnak. Korunk ezernyi társadalmi problémája mellett is elmondhatjuk azonban, hogy a tehetség és a szorgalom ma könnyebben törhet utat magának, mint bármikor a történelem során.

  Napjainkban inkább az jelent gondot, hogy az ezernyi lehetőség közül nehéz kiválasztani a legmegfelelőbbet. Az ember hajlamos a sok felkínálkozó alkalomba belekapni, a már megkezdett feladatot félrelökni, a pillanatnyi előnyért a kevésbé értékeset és tartalmasat választani. A jó pedagógus értékrendet is ad, amely a választást segíti.

  Ezen a ponton a felsőoktatási intézmények súlya, szerepe felerősödik, a tudomány embere egyúttal nevelővé is válik. (A pedagógus szó szerint nevelőt jelent.) Sokan, ha a pedagógus szót hallják, csak az általános és a középiskola tanítóira, tanáraira gondolnak. Pedig pedagógus a szó teljes értelmében az óvónő és az egyetemi tanár is, sőt a posztgraduális képzés, a munkanélküliség csökkentését szolgáló átképzések előadói, szemináriumvezetői is. Általában középiskolai és egyetemi oktatók, intézeti kutatók tartják ezen kurzusokat. Mondhatom tehát, hogy a pedagógusok elkísérnek a sírig. Az oktató-nevelő munka célcsoportjai tehát az óvodás ösztönlénytől a már nyugdíj menedékében vágyódó idős alkalmazottig terjednek, s a pedagógusi erények minden korosztálynál azonos fundamentumra épülnek.

  A jó pedagógus tulajdonságait hosszan lehetne sorolni, de ha egy mondatba kell megfogalmaznunk, azt mondhatjuk, hogy a legfontosabb a kiváló előadókészség, amelyhez céltudatos szigor és igazságosság, valamint emberség, jóindulat társul. Mindez persze feltételezi az oktatott tárgy feltétlen, biztos tudását. Ezek az erények a jó pedagógus személyiségéhez igazodva igen változatos formákban jelennek meg, de bizonyosan megjelennek. Személyes tapasztalatainkból tudjuk, hogy azokban a tanárainkban, akikre szívesen emlékszünk vissza, nem hiányoztak. Híres Nobel-díjasaink a legnagyobbakra jellemző szerénységgel, mély tisztelettel és szeretettel emlegették-emlegetik egykori tanáraikat, akik elindították őket a világhír felé. Ez az elismerés a pedagógus számára a legnagyobb kitüntetés, ez marasztalja a pályán méltatlan fizetések mellett, s ez őrzi az értékvesztő világban a szakma presztízsét.

  Sokan arra gondolhatnak, hogy a felnőttképzésben már nincs szükség a klasszikus értelemben vett nevelési funkcióra, már kialakult személyiségekről van szó, akik csak az információ átadását igénylik. Ez azonban nem igaz! Bármilyen ismeretátadás szerves része a motiváció, amellyel az ismeret befogadójának érdeklődését keltjük fel. Ugyancsak fontos az ismeretanyag tematikai, módszertani feldolgozása, amely jelentősen javíthatja a megértést, a rendszerben való gondolkodás kialakulását.  

  A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar többszörösen is érintett ebben e kérdésben, hiszen mintegy hatezer hallgatót oktatunk, és diákjaink között sokan vannak, akik a felvázolt pedagógiai területek valamelyikében töltik el életüket.

  A szaktanárképzési tevékenység eredményeként Tanárképző Intézetünkben és utód intézményében az elmúlt évtizedekben tanárok százai szereztek tanári képesítést, ők alkotják a hazai agrárprofilú szakképző iskolák, középiskolák, oktatóinak derékhadát. A munkaerőpiaci elvárások, az ezek hatására létrejött tartalmi és képzési struktúrabeli változások egy új, korszerű szemléleten nyugvó pedagógiai-módszertani kultúra kiépítését teszik szükségessé, mindez a generációváltás miatt megfiatalodott oktatói gárda feladata.

  Egyetemünk ma is igen szoros kapcsolatot ápol több középfokú intézménnyel, kiemelem itt a gödöllői középiskolákat, sőt a közelünkben lévő egyetemi óvodával is megtaláljuk az együttműködés lehetőségét, amit tovább szeretnénk erősíteni és fejleszteni.

  A közelmúltban megjelent, az Európai Unió által finanszírozott pályázatokban már szerepel az a sor, amely szerint a pályázóknak kötelezettséget kell vállalniuk, hogy megfelelő szakirányú képzésben részt vesznek. Ezek a képzési, oktatási feladatok részben az egyetemünkön végzettekre vagy végzőkre hárulnak. Ez azonban nem csak feladat, de lehetőség is egy olyan korban, amikor az oktatási rendszer igen súlyos kihívások elé néz.

  Az ember egész élete során tanul és tanít. Mintákat, szerepeket, bonyolult ismereteket sajátít el, majd maga is mintává válik. Ez a társadalom fejlődésének az egyik alapvonulata, amelyet nem becsülhetünk alá. Ezért jó, hogy van a pedagógusoknak ünnepe, amely alkalmat adhat arra, hogy végig gondoljuk, mit jelent ez a hivatás a közhelyeken, frázisokon túl. Karunkon immár hagyománnyá vált, hogy a pedagógusok ünnepén Babaton juniálist szervezünk, ahol pihentető programok, remek étkek és italok mellett beszélgetünk-gondolkodunk munkánkról, kérdéseket fogalmazunk meg egymásnak.

  Szülőként kellőképpen becsüljük-e a pedagógus munkáját, és tanárként mindenben megfelelő e szolgálatunk? Felkészítjük-e tanárként, oktatóként a diákokat, hallgatókat, tanfolyamokon, átképzéseken résztvevőket mindarra, amivel meg kell küzdeniük? Megadjuk-e a különböző korú diákoknak azokat a motivációs impulzusokat, amik révén ráhangolódnak az új elfogadására, ami alapja a hatékony tanulásnak? Korszerű szakmai információt adunk-e számukra, megfelelő-e az elméleti és gyakorlati ismeretek aránya?

  Ezernyi kérdés, amelyekre soha nincs egyértelmű válasz, mert nem is lehet. E célok elérésére csak törekedni tudunk, száz százalékos teljesítésre soha nincs mód. Ez azonban nem baj, ha a törekvés megvan, már elvégeztük a munkánkat!

Dr. Villányi László
dékán

 

 

Taxonomy upgrade extras: