Együtt, velük - magunkért és (a) „másak"-ért

Lapunk hiteles forrásból tájékozódott a Szociológia Docentúrán a Romológiai Műhely keretében elkezdődött kutatásokról. A műhely Tanúkör című beszélgetéssorozata két alkalommal foglalkozott a hazai cigánysággal; sok érdeklődőt vonzott a Cigány Kultúra Napja is. Beszélgetőpartnerünk a docentúra vezetője, dr. Madarász Imre egyetemi docens.

R. L.

- Hogyan lett a SZIE-n tudományos kutatási terület a romológia?

- Gyakorlati és teoretikus érvekkel is szolgálhatok. Az átmenet, a régit felváltó új viszonyok és struktúrák, követelmények és normák mindenkinek komoly kihívást jelentenek, a cigány-társadalom azonban - kissé „kihegyezve" - egyenesen megdermedt. Az egykori - hellyel-közel tétova - ám mégiscsak elkezdődött mozgások javarészben leálltak, számosan csupán az elsődleges szükségleteik kielégítésére koncentrálva élnek. Ez az állapot reménytelenséget kelt, sugall, azzal fenyeget, hogy véglegessé teszi hatalmas munkaerő-tartalék százezrek margóra szorulását, tényszerű kivonulását a munkaerőpiacról. A probléma összetett, sok-oldalú, interdiszciplináris vizsgálatához a tudományok széles skáláját művelő egyetemünk (RET központ) kiválóan alkalmas. Más oldalról közelítve, elvárás is lett, hogy a tudomány a társadalmi gyakorlat kérdéseinek megértéséhez és megoldásához járuljon hozzá, anélkül, hogy feladná a természetét, az „öncélú" (elméleti) kíváncsiságot. A tudásalapú társadalomnak ezt a szükségletét hangsúlyozta az MTA közgyűlésén dr. Vizi E. Szilveszter elnök és a SZIE meg-választott rektora, dr. Solti László akadémikus is a SZIE lapjának adott első nyilatkozatában.

- Milyen célt tűztek maguk elé?

- Szeretnénk, ha munkánk érdemben járulna hozzá a hazai roma társadalom tényleges viszonyainak a jobb megismeréséhez - ide értve a struktúrák feltérképezését és elemzését -, továbbá választ keresünk arra, milyen jelenségek milyen irányokba késztetik vagy kényszerítik a különböző roma csoportokat és egyéneket. Szeretnénk „felderíteni" a roma társadalmak értékrendjét, prioritás-hierarchiáját, s ezek jelentőségét a „felhajtóerők" között. Megpróbáljuk kitapintani, a kiemelkedésnek mely útjai nyíltak, milyen eredményt hoztak, s ezek közül melyik zárult és miért. Tervezzük, számba vesszük a sikeres, a roma társadalomról rendszerint leszakadó, abból kilépő emberek életútjának és identitásának tanulmányozását. S még sorolhatnám, mi minden tudás iránt mutatkozik igény. Annak érdekében, hogy a tudomány hozzájáruljon a romák felzárkózását és integrációját gátló akadályok lebontásához csakúgy, mint az ilyen „indító pályákért" felelősök döntési helyzetbe hozásához.

- E szerint nem a „cigánykérdés" megoldására vállalkoznak.

- Jól értett. Mi a magunk eszközeivel járulhatunk hozzá a megoldáshoz. Amely hosszú és nehéz folyamat. Ismereteket, következtetéseket, alternatívákat ajánlunk fel a döntéshozóknak. Egyszóval nem akarunk kompetencia-zavarba esni (ami nem is olyan ritka ezen a terepen).

- Nem elkésett igyekezet ez a mostani ügybuzgalom?

- Megoldódtak a gondok?! Inkább mintha súlyosbodtak volna, amúgy meg mára értek meg, alakultak ki azok a feltételek, amelyek nélkül nem is lehetett a témát a tudományosság igényével tanulmányozni. A kutatók szüntelenül beleütköztek a különböző elvárások, doktrinerségek, bornírtságok, főként persze a sokféle előjelű „megfontolások" betonfalába. Az el- vagy inkább megkésettség tényleges és sokféle okból cementálódott történeti jelenség, kelet-európai szimptóma, amelyet éppen ideje volna magunk mögött hagyni. Ehhez pedig talán jól is jönne egy kis - mondjuk akkor így - „ügybuzgalom".

- Mit tapasztal, a többségi társadalom tolerálja, pártolja, ösztönzi az idevágó kutatásokat?

- Egyre nő azoknak a száma, akiket már nem kell meggyőzni arról, hogy a „cigánykérdés" nemcsak hallatlanul összetett problémaköteg, felsorolhatatlanul sokféle tartalommal és arculattal, hanem a legteljesebb értelemben össztársadalmi, össznemzeti, sőt európai ügy. Ezért is gondolom, hogy munkacsoportunk már azzal fontos szolgálatot teljesít, hogy a tudomány eszközeivel, látásmódjával, szemléletével, egyszóval minőségi igényével is segíti ezt a „témát" kiszabadítani a „felhőrégióból", mindenféle doktrinerség kalodájából, konstruktív irányba „terelni" a jó szándékú emberek egyszer-másszor ábrándos lelkesedését, s elszigetelni az „etnikai üzletben utazókat". Ugyanakkor bátorítunk minden tisztességes törekvését, amelyik tartós eredményt ígér.

- Melyek a közvetlen céljaik?

- Most a terepmunka megszervezésére helyezem a hangsúlyt, hogy azután műhelymunkát végezhessünk. Ehhez felkészült, a probléma iránt érzékeny, a célokért egészségesen elkötelezett, fejlett empatikus készséggel rendelkező, kooperatív, áldozatvállalásra is kész kutatókra, kérdőív-szerkesztőkre, tapasztalt kérdezőbiztosokra, az adatfeldolgozáshoz korszerű technikai háttérre van szükség. S persze sokfunkciójú szakkönyvtárra is.

- Miként publikálják, hogyan hitelesítik az eredményeiket?

- A tudományban bevett módon. A legjobb lektor persze a szakmai nyilvánosság. Ilyen célt szolgálnak majd a konzultációk és vitafórumok, amelyekre a szakma kiválóságait is szeretnénk meghívni. Meg persze mindazokat, akik akár szakmai, akár civil érdeklődésükkel kitüntetnek minket, s ugyanúgy vallják: a cigányokért, értük és velük, érdekképviseleteikkel is szorosan együttműködve akarunk dolgozni mindannyiunkért, nyitottan, jó szándékkal és felelősséggel.