Dr. Knoll Imre köszöntése

 

 85. születésnapján a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében köszöntötték dr. Knoll Imrét, a Gépészmérnöki Kar professor emeritusát, az MTA doktorát. Az ünnepelt tudományos tevékenységét, oktató-kutató és publikációs munkásságát dr. Husti István, a SZIE Gépészmérnöki Kar intézetigazgatója a következőképpen méltatta.

Tisztelet az ünnepi ülés valamennyi résztvevőjének és megkülönböztetett üdvözlet és gratuláció az ünnepeltnek, tisztelt professzoromnak, Knoll Imrének, aki ma 85 esztendős.

  A megtisztelően szép, de könnyűnek éppen nem nevezhető feladat ma nekem jutott: adjak rövid méltatást az ünnepelt felsőfokú oktató-kutató munkásságáról és publikációs tevékenységéről. A nemes feladatra Doór Zoltán, a Magyar Logisztikai Egyesület elnöke kért fel. 

  Tisztelt Ünneplők!

  Nem könnyű feladat Knoll Imre szakmai-tudományos munkásságának értékelése, nemcsak azért, mert esetében egy hosszú, de még korántsem lezárt életútról van szó, hanem azért sem, mert személye nem szegmentálható, azaz sokszínű tevékenységéből nehéz lehatárolni az általános szakmai, az igényesebb elméleti és a közérthető népszerűsítő elemeket. Knoll Imre eddigi szakmai életteljesítményének nagyszerűsége éppen abból fakad, hogy sohasem arra figyelt, mikor, milyen „sapkában" kell tetszelegnie, sokkal inkább arra, hogy mindenkor önmagát adja. Nos ez a szándék hat évtizedet meghaladó alkotó munkát kísért végig, nem kevés eredménnyel.

  Ha a sokszínű életút áttekintését könnyebbé akarjuk tenni, célszerű annak kronológiai szakaszolása. Knoll professzor esetében három vagy inkább négy szakasz elkülönítése látszik indokoltnak.

  Az első szakaszt egyetemi tanulmányainak befejezésétől, 1944-től eredeztethetjük és 1955-ig tartóan tekinthetjük. Ebben, a 10 évet meghaladó időszakban az ipari termelésirányításban és gyári folyamatok rendszerszervezésében hasznosította gazdasági felkészültséggel megfejelt gépészmérnöki tudását.

  Az igazi „nagy-menetelés" az 1955-ben kezdődött második szakaszra tehető, ekkor került ugyanis a felsőoktatásba, a mai Szent István Egyetem jogelődjének tekinthető Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karára. 1961-ig adjunktusként, 1982-ig egyetemi docensként, majd az 1993-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig egyetemi tanárként tette a dolgát.

  A harmadik, máig tartó szakasz Knoll professzor „nyugdíjas" éveire esik. Az idézőjel azért indokolt, mert számára a nyugdíjazás adminisztratív esemény csupán, szakmai aktivitását, lendületét, fejlesztésekre törekvő munkakedvét nem törte meg - sokunk megelégedésére.

  És hát egy negyedik szakaszra is utalni kell, amely talán felülírja a másik hármat is, ez pedig a családi indíttatás, illetve családi háttér. Knoll Imre mindig is hangsúlyozta: számára a család mással nem helyettesíthető forrást jelent a mindennapok munkájában, így szakmai-tudományos tevékenységében is. Ennek szem előtt tartásával nem túlzás azt állítani, hogy Knoll Imre eddigi sikereinek hátterében a családi indíttatás és a folyamatos családi támogatás rendre tetten érhető.

  A publikációs teljesítményben is kifejezhető szakmai tevékenység megítélése szempontjából a második és a harmadik szakasz érdemel megkülönböztetett figyelmet.

  A második szakasz, ahogy említettem Gödöllőhöz, pontosabban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez, illetve annak gépészmérnöki Karához kötődik. Itteni tevékenységének kezdeti éveiben az anyagmozgatás gépei jelentették a szakmai rendezőelvet. Ahogy visszatekintünk az ilyen témájú egyetemi tantárgy közreműködőjeként, majd gondozójaként a műszaki felsőoktatásban elterjedt klasszikus anyagmozgató gépek jelentették tantárgyának gerincét. Már ekkor is arra törekedett, hogy a szerkezettani ismeretek megtanítása mellett jusson energiája a gépek kiválasztását, rendszerbe állítását(!) elősegítő gazdasági és a mai értelemben menedzsment jellegű tudnivalók ismertetésére. Erre az időszakra esik első jelentősebb szakkönyve az „Anyagmozgatás a gépiparban" című, amely a Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1967-ben.

  Az anyagmozgató gépek és azok hatékonyan dolgozó folyamataira törekvő szakosodása kézenfekvő volt, hiszen munkahelyén, az agrárszektorban ökonómiailag is helytálló mezőgazdasági gépészmérnököket képeztek. Ebből is adódott, hogy az 1970-es évek elején adta ki a Mezőgazdasági Könyvkiadó az „Anyagmozgatás a mezőgazdaságban" c. művét, melyben pedig döntő súlyt képviselt a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó ellátási folyamatok elemzése, beleértve a betakarítástól, a feldolgozáson keresztül az értékesítésig tartó fázisokat. Ez a könyv később több kiadást is megélt. Fő érdeme, azon túl, hogy egyetemi tankönyvként funkcionált, az, hogy sok hasznos információt tartalmazott a praktizáló szakemberek számára is.

  A szakmai fejlődés, követve az akkori agrár-ágazat lendületét és a nemzetközi tendenciákat, nem ált meg. Knoll professzor számára egyre világosabbá vált, hogy a mezőgazdasági anyagmozgatás horizontjai tágulnak, egyre inkább többről, s másról van szó, mint anyagmozgató gépek mellékfolyamatokban történő alkalmazásáról. A szakmai profilbővítés szervezeti hátteréül - külföldi tanulmányútjait és kapcsolatait is hasznosítva - 1982-ben, vezetésével jött létre Gödöllőn az AGROLOG kutatócsoport, amely az agrárlogisztikai kutatások első hazai tudományos műhelyének tekinthető. A csoport, azon kívül, hogy tudományos műhelyként funkcionált, számos gyakorlati probléma megoldásában is közreműködött. E mellett, alapot jelentett a SZIE Gépészmérnöki Karán ma is létező „Logisztikai Tanszék" kialakításához, melynek első vezetője Knoll Imre volt.

  Knoll professzor egyetemi előadásain nem lehetett elaludni. Ezt, mint egykori hallgatója is állíthatom. Nemcsak azért, mert sodró előadói stílusa megfelelő hangerővel és artikulációval párosult, hanem azért sem, mert szakmai mondanivalóját rendre gyakorlati példákkal, s esetenként könnyed, humoros megjegyzésekkel is fűszerezte. Mindehhez folyamatosan bővülő vállalati kapcsolatai biztos alapot szolgáltattak. A rá jellemző modorral, előadásait számtalan „face to face" kommunikációval tarkította, ezzel is ébren tartva hallgatósága figyelmét.

  Dokumentált tudományos és tudományos közéleti tevékenységéből erre az időszakra esik kandidátusi értekezésének elkészítése és megvédése (A nagyüzemi mezőgazdasági termelés anyagmozgatási feladatainak optimális gépesítése és gazdasági kölcsönhatásai, 1977), majd következett 1983-ban az MTA doktori értekezése a „Növénytermesztési technológiák koordinált anyagmozgatási géprendszere" címmel.

  Az ebben a körben sokak által ismert következő dátum: 1984, mikor Knoll Imre vezetésével megalakult a Magyar Logisztikai Egyesület, majd ugyanebben az esztendőben, Bernben az Európai Logisztikai Szövetség, melynek - kell-e mondanom - Knoll professzor is alapítója volt és vezetőség tagja lett.

  Közben azért a hétköznapi, „apró-munkák" sem szüneteltek. Ezek hozadéka számos nyomtatott publikáció és konferencia-előadás formájában manifesztálódott. Ezekben a munkákban Knoll Imre egyre inkább túllép az agrárlogisztika keretein és határozottan megjelenik átfogó műszaki-közgazdasági szemlélete. Vegyük észre: indult az általános anyagmozgatási gépektől és azok rendszerbe állításától, azt specifikálta a mezőgazdasági  ellátási folyamatok területére, abból kiszélesített az agrárlogisztikára, majd szintetizált a logisztika általános igazságaira. Mindezt úgy, hogy mondanivalóját folyamatosan fejlesztette, gazdagította.

  Mindig nagy hangsúlyt helyezett gondolatainak széles körű népszerűsítésére és arra, hogy egyre többeket nyerjen meg a logisztika ügyének és ami ezen is túlmutat, a komplex, műszaki-gazdasági  együttgondolkodásnak..

  Az egyetemi élettel szorosan kapcsolódó, napi oktató-, kutató-, alkotási folyamat 1993-ig, hivatalos nyugdíjazásáig tartott.

  Az élet azonban nem állt meg és ez azt is jelentette, hogy Knoll Imre lendülete sem csappant. A mai napig tartó szakmai tevékenységében én két kulcs-területet emelnék ki. Ezek: az interdiszciplináris logisztika és a bővített ellátási lánc problémái. A legutóbbi esztendők szakmai megszólalásai jórészt e két szakmailag izgalmas és komplex területhez kapcsolódnak.

Erre az időszakra esik három jelentős és a logisztika korábbiaktól eltérő felfogású szakkönyve, melyek széles olvasóközönséghez jutottak el. 1999-ben jelent meg a „Logisztika a 21. században" című munkája, amely a profitnövekedés logisztikai eszközökkel alcímet viseli.

  Ezt követte 2002-ben a „Logisztika-Gazdaság-Társadalom" című szakkönyve, majd következett 2006-ban az „Interdiszciplináris logisztika a gazdaságpolitikában" című munka.

  Nem lehet nem észre venni azt a szerzői szándékot, hogy sokéves tapasztalatainak birtokában egyre inkább próbálja bizonyítani a logisztika interdiszciplináris jellegét és azt, hogy a gazdasági felemelkedést miként segíthetik a racionális logisztikai megoldások.

  Knoll Imre persze nem lenne az, aki, ha megelégedne azzal, hogy kellemes lakókörnyezetébe visszahúzódva egy-egy könyv megírásával jelezné számunkra, hogy itt van, köztünk él és dolgozik. Neki ennél több kell! Számos szakmai fórum lelke, motorja, szereplője. Minden alkalmat megragad, hogy emberekhez szóljon, igyekezvén meggyőzni őket arról, hogy a kesergés, a letargia nem vezet sehová. Szakmai megszólalásaiban is vállalja érzelmeit. A „Dolgozzunk ésszel, hittel, akarattal országunk fejlesztése érdekében!" buzdítása lassan szállóigévé válik az Őt tisztelők körében.

  Életének ebben a szakaszában is központi helyet foglal el az oktatás. Számos hazai felsőoktatási intézményben tart rendszeresen előadásokat, a SZIE „Professor Emeritus"-a és meghatározó a szerepe a felsőfokú logisztikai menedzser-képzésben is.

Tisztelt ünneplők!

  Knoll Imre szakmai érdemeit és elismeréseit hosszasan lehetne még sorolni. Azt gondolom, ez a mai ünnep jó alkalom arra, hogy sokirányú teljesítményét számba vegyük és köszöntsük Őt. A magam szerény módján, mint életének több évtized óta egyik közreműködő kísérője, ehhez kívántam néhány adalékkal hozzájárulni."