Négy hónap a Bielefeldi Egyetemen

Az Erasmus-ösztöndíjban részesülőknek lehetőségük van arra, hogy külföldi csereprogramban vegyenek részt, több hónapot más ország egyetemén tölthetnek, tanulhatnak. Ilyen szerencsében volt része két fiatalnak a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karából. Molnár Marianna és Csipe Imre négy hónapig a németországi Bielefeldi Egyetem (Universitate Bielefeld) hallgatója volt. A tanító szakos Marianna főiskolai tanulmányai „közepén" tart, most fejezte be a második évet, Imre pedig negyedéves volt informatikus-könyvtáros-művelődésszervező szakon. A közelmúltban tértek haza Németországból. Találkozásunkkor meséltek ottani élményeikről és arról is, hogyan látják külföldön az ifjú diplomások elhelyezkedési lehetőségeit.

BUSCHMAN ÉVA

Molnár Marianna: - A jászberényi főiskolán a német nyelvet tanulom intenzíven, ez a műveltségi területem. A Németországban töltött időszak nagyon jó lehetőség volt arra, hogy a nyelvet gyakorolhassam. Abból a szempontból is hasznos volt a külföldi ösztöndíj, mert rengeteg ismerőst, barátot szereztem. Más kultúrát és embereket ismertem meg.

  - Milyen kritériumok kellettek az Erasmus-ösztöndíjhoz?

  - Számított a tanulmányi eredmény és a nyelvtudás. A tanáraink tettek arra javaslatot, hogy ki lehet az a két diák a főiskoláról, akik az ösztöndíj keretében Németországban tanulhatnak több hónapig.

  - Milyen órákat látogattatok?

  - Részt vettünk többek között intenzív nyelvkurzuson, amely egy hétig tartott. Ennek keretében mindennap több órán keresztül a németet tanultuk, így készítettek fel bennünket a tanórákra. Az egyetemen rengeteg fakultáció közül lehetett választani: testneveléstől kezdve, a fizikán át a kémiáig. Voltak olyan diákok, akik két fakultációra is jártak. Tetszett, hogy mindenki magának állította össze az órarendjét. Szimpátia alapján választhattuk ki azokat a tárgyakat, amelyekre járni kívántunk, amelynek természetesen kapcsolódnia kellett a jászberényi tanulmányainkhoz. Lehetett volna anglinisztika, illetve amerikanisztika órákra járni, ahol angol nyelven folyt a tanítás, de mivel mi csak kezdő szinten beszélünk, jobbnak láttuk, ha csak német nyelvű órákra járunk.

  - Hogyan nézett ki a napi programotok?

  - Különböző tantárgyaink voltak, természetesen németül (pl. diákorientált oktatás, kommunikáció az oktatásban, diákok közti erőszak az iskolában, erőszak és szociális nyugtalanságok a középkorban). Ezek megértése az elején, főleg az első hónapban okozott nehézséget. Leginkább a szakszavak megértése volt problémás. Sokat számított, hogy én már töltöttem huzamosabb időt Németországban, Imre viszont csak néhány hetet.

  Mindennap voltak óráink. A hétfő volt a legnehezebb, akkor reggeltől estig bent voltunk az egyetemen, a többi napon általában délig vagy déltől estig. Ennek megfelelően alakult a szabad programunk. Azonban erre leginkább az első és a második hónapban (áprilistól-május közepéig) volt lehetőségünk, ezt követően a házi dolgozatok, vizsgafeladatok megírásával töltöttük a ,,szabadidőnket" - mondta Mariann.

  Csipe Imre elmondta, külföldi tartózkodásuk során rádöbbentek, hogy a mai világban nyelvtudás nélkül nagyon nehéz érvényesülni, boldogulni. - Minél több idegen nyelvet beszélsz, annyival több kultúrát ismerhetsz meg, annyival több emberhez kerülhetsz közelebb. Német barátaimtól hallottam, hogy 2012-13-tól az Európai Unió szeretné, ha tagjainak az állampolgárai két idegen nyelven tudnának, legalább kommunikációs szinten beszélni. Külön szerencsés, aki az adott környezetben tanulhatja a nyelvet - hangsúlyozta.

  - Az iskola és a pedagógiai módszerek mennyiben különböznek az ittenitől?

Molnár Marianna: - Véleményem szerint, ami a tanítási módszereket illeti, lényegében nincs különbség a két intézmény között. Talán ott több a szeminárium, mint nálunk.

  - Nagyon tetszett - vette át a szót Imre -, hogy a szemináriumok utolsó óráján ki kellett tölteni egy értékelő lapot, amelyben az adott óráról kellett a véleményünket kifejteni. Többek között értékelhettük a terem felszereltségét, a tanár személyét. Mindezt annak érdekében tették a tanárok, illetve az egyetem vezetése, hogy minél színvonalasabbá tegyék a szemináriumokat, az esetleges hibáikat kiküszöbölhessék. Pozitívnak tartottam az ún. tutóriumokat is, amelyek csak bizonyos órákhoz kapcsolódnak, kiegészítik azt. Ennek keretében egy tanársegéd foglalkozik a hallgatókkal, akinek az órai anyaggal kapcsolatos kérdéseiket tehetik fel a hallgatók. Ezenkívül az adott szakiránynak megfelelően további témákkal (történelem-numizmatika) is foglalkozik a tutórium.

  - Milyen esélyei vannak Németországban egy diplomásnak, ha állást keres?

Molnár Mariann: - A diplomások esélyei sokkal jobbak, mint nálunk. Szinte biztos, hogy aki tanul, talál magának állást, főleg a mérnökök.

  Csipe Imre: - Németország észak-nyugati részén voltunk, a Ruhr-vidéken, amelynek elég erős az ipara. Németországban sem ismeretlen a munkanélküliség, kb. 10%, de a diplomások helyzete szerintem is kedvező. Németország területén is szinte elengedhetetlen, hogy egy diplomás, legyen az német, vagy akár külföldi, beszéljen angolul.

  Molnár Mariann: - Ugyanakkor azt is hallottuk, hogy az utóbbi időben Németországban is romlottak a munkát keresők esélyei. Ha egy külföldi szeretne munkát vállalni, mindenképp szükséges, hogy ismeretsége legyen az adott cégnél. Nagyon fontos a nyelvtudás, sőt nemcsak egy nyelv ismerete, hanem többé.

  Csipe Imre: - Ha valaki egy adott szakma ,,mestere", akkor szívesen látják külföldön, de nyelvtudás nélkül nem érdemes más országban szerencsét próbálni.

*

Molnár Mariann és Csipe Imre köszönetet mond a támogatásért: dr. Barkó Endre dékánnak, dr. Lóczi Márta dékánhelyettesnek, Szénási Magdolna tanárnőnek, Óhidy Andreának és minden kedves tanáruknak, tanárnőknek, akik támogatása nélkül nem vehettek volna részt ebben a programban.

(Megjelent a Jászkürt 2007/34 számában)