Tanévzáró ünnepség a gödöllői aulában

A Szent István Egyetem tanévzáró ünnepségét június 19-én tartották a gödöllői aulában. Az eseményen elsőként dr. Manherz Károly, az OKM szakállamtitkára mondott köszöntőt, melyben rámutatott: a SZIE az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye lett, s ebben a formájában először ünnepel évzárót. Karai eltérő korúak, de valamennyi magas színvonalon működik.

B. G.

A SZIE magja korábban az agrár-felsőoktatás vezető intézménye volt, de ma már a természet-, a gazdaság- és a társadalomtudományok széles körét műveli az ország hat városában. A 9 kar és egy intézet 32 alapképzési és 21 mesterszakára, köztük a hazánkban egyedül itt oktatott állatorvosi szakra, és a felsőfokú szakképzésekre több mint 4600 fiatal jelentkezett első helyen. A SZIE 18 ezer hallgatójával, több mint 2100 alkalmazottjával olyan nagyságrendet képvisel a magyar felsőoktatásban, amely minden képzési formában képes biztosítani a megfelelő színvonalat.

- Fontos feladat az is - hangsúlyozta a szakállamtitkár -, hogy az egyetem igen bonyolult és összetett képzési és tudományos struktúrájához megfelelő vezetési struktúra is járuljon és olyan szakmai koncepció működjön, amelynek segítségével a bővülés, a terjeszkedés minél jobban érvényesülhet, annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is vezető felsőoktatási intézménye legyen. Azt kívánom, hogy a hagyományokra épülő, a hagyományokat tiszteletben tartó, ugyanakkor az innovációra is kész, nyitott felsőoktatási intézményként a Szent István Egyetem eredményes munkát végezzen a következő tanévekben is és sok-sok évtizeden keresztül betöltse azt a szerepet, amelyet ma az értelmiségképzésben folytat.

- Nagy megtiszteltetés egy nagy hagyományú tudományos intézmény évzáróján polgármesterként megszólalni - kezdte köszöntőjét dr. Gémesi György, a gödöllői önkormányzat vezetője. - Az egyetem szerteágazó kapcsolatrendszerével a város meghatározó intézménye, s egyben munkáltatója is. Együttműködésünk számos területen is megjelenik. Összefogásunkkal erősebbek, jobbak, eredményesebbek lehetünk a mai gazdasági helyzetben is. Az oktatás - ami a SZIE legfontosabb feladata - egyik nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az ország leküzdje jelenkori morális válságát.

A polgármester elmondta, Gödöllő fejlesztése új lendületet vesz az elmúlt időszakban elnyert pályázati támogatások révén és ez az egyetem számára is kedvezőbb feltételeket nyújt vonzerejének fokozásához. Érdemesebb lesz itt élni, tanulni és szórakozni is. Befejezésül gratulált az idén diplomát, tudományos fokozatot szerzetteknek és az ünnepségen kitüntetetteknek.

A következőkben dr. Solti László rektor mondta el tanévzáró beszédét.

Tisztelt Államtitkár Úr, Polgármester Úr, Dékán Hölgyek és Urak, Hozzátartozók, Kedves Vendégeink, de elsősorban Végzős Hallgatóink!

Ismét elrepült egy esztendő, diákjaink számára három, öt vagy éppen több tanév. Egyidejűleg elérkezett a számvetés ideje is: honnan indultunk és hová értünk.

Önök, kedves végzőseink, szinte gyerekfejjel léptek be a Szent István Egyetem valamelyik karának falai közé és most, immár érett felnőttként hagyják el intézményünket. Bár bizonyosan vissza-visszaülnek még az iskolapadba továbbképzés vagy átképzés keretében - ezt az élethosszig tartó tanulás jegyében szinte el sem kerülhetik -, de a főfoglalkozású diákéveknek már visszavonhatatlanul vége. Most még zsong a fejük az egyetemi évek alatt megszerzett ismeretektől, amivel talán el sem tudják képzelni, hogy mit kezdhetnek, de a fő kérdés nyilván az: vajon lesz-e állásom, munkám, egzisztenciális biztonságom? Ha Önök és mi, tanáraik jól végeztük a dolgunkat, akkor legtöbbjüknek lesz és ambíciójuktól, szorgalmuktól függően előbb vagy utóbb megtalálják a helyüket.

De mit ér a diploma, amit hamarosan kézbe vehetnek? Mit vár, mit várhat a társadalom azoktól, akik nem kis szülői és állami támogatás révén egyetemi végzettséghez jutottak? Ha azonnal magas beosztásba, tapasztalatot igénylő felelős munkakörbe kerülést remélünk frissen kilépő diplomásainktól, az túlzó elvárás. Hiszen a munkahelyi légkört még meg kell szokniuk, a termelés vagy irányítás megannyi apró fortélyát elsajátítaniuk és mindenek előtt ráérezniük arra, hogy lehet beilleszkedni egy heterogén közösségbe, amely már nem a hasonló korú és érdeklődésű évfolyamtársakból, hanem - mint maga a társadalom - nagyon is különböző vérmérsékletű, vallású, felfogású, identitású és politikai meggyőződésű emberekből áll.

Remélem, hogy az egyetemi évek alatt a szakmai ismereteken túlmenően olyan munícióhoz is jutottak, ami megkönnyíti ezt a beilleszkedést.

Ne feledjék: az Önök szakmai sikerei az egyetem dicsőségét, hírnevét erősítik, amire méltán leszünk büszkék és remélem, osztozhatunk majd örömükben. Valahányszor munkaadókkal konzultálok a frissen végzett diplomásokkal kapcsolatos benyomásaikról, általában két kifogást hangoztatnak: egyik a vállalkozói szféra napi ügymenetének nem kielégítő ismerete, ami rövid beilleszkedés és némi gyakorlat útján pótolható. A másik, talán súlyosabb kritika a végzősök hiányos nyelvtudására vonatkozik - ez nemzetközi cégeknél már-már alkalmazási előfeltétel. Merem remélni, hogy tanulmányaik során tárgyalóképes idegennyelv-tudást is szereztek és a fenti kritika a mi végzőseinkre kevéssé vonatkozik.

Hadd emlékeztessek továbbá egy mostanában gyakran hallott problémára, amikor a frissen végzett szakemberek - a Nagy Lehetőségre várva - elszalasztják azokat a reális álláslehetőségeket, amelyeket betöltve a gyakorlatban is elsajátíthatnák azokat az ismereteket, amelyeket eddig főképpen a könyvekből, elméletben tanultak meg. Higgyék el, nem szégyen a szakmai ranglétrát alulról kezdve végigjárni és összegyűjteni mindazokat a tapasztalatokat, amelyekre majd később, vezető beosztásba kerülve oly nagy szükségük lesz. Ha pályafutásuk során bármikor szakmai tanácsra szorulnak, bátran fordulhatnak egykori tanáraikhoz, akik készséggel segítségükre lesznek. Ha a manapság oly fontos élethosszig tartó tanulásról, továbbképzésről lesz szó, akkor is számítunk részvételükre, de akkor már nem csak hallgatóként, hanem kollégaként és vendégelőadóként is.

Az előző évek évnyitó vagy évzáró beszédeiben többször érintettem a szabadság kérdését, ami most - lévén a rendszerváltás 20. évfordulója - nagyon is aktuális. Részben azért, mert az elnyomást személyesen át nem élt fiatal generáció szerencsére nem is tudhatja, milyen lehet jogfosztottként élni, pedig ilyen nálunk is többször volt és a világ más részein jelenleg is van. Igyekeztem érzékeltetni, hogy a szabadság - amire nagyon kell vigyázni - a jogok és kötelezettségek kényes egyensúlya, amit mostanában hajlamosak vagyunk elfelejteni és inkább csak a jogainkra figyelni. Ezekre most nem térnék vissza, inkább kissé más oldalról közelíteném meg a kérdést.

Korábban gyakran jártam Németországban és az élet úgy hozta, hogy a múlt héten is ki kellett utaznom. Tudvalévő, hogy a világot sújtó pénzügyi és a nyomában kialakuló reálgazdasági válság bizony őket sem kímélte, szinte naponta érkeztek és érkeznek kedvezőtlen hírek olyan nemzeti büszkeségnek számító, korábban rendíthetetlennek gondolt zászlóshajók, emblematikus óriáscégek, mint például az Opel, vagy ott jártamkor éppen a Karstadt-Quelle áruházlánc súlyos helyzetéről, csődeljárásokról, elbocsájtásokról. De mit tesznek ilyenkor a németek vagy más, saját jól felfogott érdekeiket felismerő országok? Nos, biztosan nem kezdenek egyedül és kizárólag az ő nemzetüket folyamatosan sújtó balsorsra, nemzetközi összeesküvésre, esetleg más - vélt vagy valós - külső okokra hivatkozva a felelősséget áthárítani, hanem kénytelen-kelletlen, de szembenéznek a valósággal és azt kezdik vizsgálni, vajon mit rontottak el ők maguk és mit lehetne, mit kellene jobban csinálni? Azután összehúzzák magukat és megpróbálják a kiadásaikat lefaragni, gazdaságukat a lehető legésszerűbb és legtakarékosabb működésre átállítani. Ez utóbbit, mármint a takarékosságot a magamfajta kiutazó is azonnal észreveszi, hiszen itthon is nagyjából hasonlóval szembesülünk.

Amivel azonban nálunk sajnos nem találkozni, az egy jól átgondolt, alaposan megvitatott és végül kölcsönösen elfogadott kilábalási stratégia, amit aztán együttes erővel meg is valósítanak. Ott a bajban mindenütt az összefogás és a rend érződik: rend a fejekben, rend az országban és az a magabiztos tudat, hogy ezt a válságot is át fogják vészelni. Terveznek - nem csodavárással, hanem cselekvéssel. Bizony, rossz érzés hazatérve ennek a hiányát megtapasztalni.

De hogy jön mindez egy egyetem évzáró ünnepélyére? Úgy, hogy a hét szűk esztendő nemcsak a pénzügyi világot és a reálgazdaságot, hanem az oktatást-kutatást is érinti. Nézzünk csak néhány számadatot! Ma Magyarországon a főiskolai-egyetemi hallgatók összlétszáma közel 400.000, ám a 69 felsőoktatási intézmény teljes kapacitása ennek majd a duplája, több mint 700.000. Hozzászámítva, hogy a demográfiai adatok szerint az általános iskolába idén beiratkozó első osztályos gyerekek száma nagyjából megegyezik a felsőoktatásba bejutó első évfolyamosok létszámával, csöppet sem nehéz megjósolni, hogy ennyi felsőoktatási intézmény hosszú távon biztosan nem képes fönnmaradni.

A január elsején hozzánk csatlakozott Tessedik karokkal együtt a Szent István Egyetem 18 ezres hallgatói létszámával már az élbolyba, az ország első 10 egyeteméhez tartozik. Pénzügyi helyzete stabil és kiegyensúlyozott, vonzereje a hozzánk jelentkezők száma alapján kedvezőnek látszik, tehát rövid- és középtávon bizakodhatunk. Sok intézmény boldogan cserélne velünk. Elbizakodottságra azonban még sincs ok, hiszen az egyetemek-főiskolák számos egyéb paraméter szerint is rangsorolhatók, amelyekben még bőven van javítani valónk.

A teljesség igénye nélkül ilyenek például: a tudományos minősítéssel rendelkező oktatók aránya, az egyetemről jegyzett publikációk és idézettség, az akkreditált doktori iskolák száma, az elfogadott szabadalmak, találmányok vagy fajták száma, a nagy nemzetközi kutatási keretprogramokban történő részvétel, az innovációs kapacitás, kapcsolat a vállalkozói szférával, az elnyert kutatási pályázatok és ipari megbízások, más néven a forrásgeneráló képesség és még nagyon sok más szempont. Hogy állunk ezekkel?

A minap láttam egy kimutatást, miszerint a doktori iskolák 56%-a, a MAB által megfeleltnek minősített törzstagok 61%-a mindössze öt egyetemhez kötődik, ugyanezen az öt egyetemen tanul a doktoranduszok 65%-a és hasonló a helyzet a doktori fokozatszerzések számánál is. A forrásszerző képességet összehasonlítva ugyancsak elgondolkodtató adatok mutatkoznak: az OTKA legutóbbi három pályázati fordulójában a támogatás háromnegyede öt, 96%-a tíz egyetemhez került, a kutatás-fejlesztési bevételek több mint 60%-át négy intézmény szerezte meg. A Nemzeti Technológia Program keretében kiosztott több mint 10 milliárdos támogatás 60%-át négy, csaknem 90%-át pedig 10 intézmény szerezte meg. A VI. és VII. EU keretprogramok 62%-a ugyancsak négy egyetemhez kötődik. A sor tetszés szerint folytatható, de valamennyi adat egy irányba mutat és arra hívja föl a figyelmet, hogy a felsőoktatásban óriási koncentráció zajlik le, megindult a verseny a fennmaradásért. A tükör tehát itt van előttünk, de bele kell nézni és komolyan megtervezni a jövőnket.

Nemrég egy közíró úgy fogalmazott: a 20 esztendeje magunk mögött hagyott diktatúra ellentéte a szabadság és nem a rendetlenség, és ezt bizony sajnos gyakran összetévesztjük. A rend és szabadság elengedhetetlen összetartozásának gondolata egyáltalán nem új keletű, hiszen József Attila 1935-ben a Nyugat-ban megjelent sorai így szólnak:

„Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szívünk még vágyat érlel,

nem kartoték adat.

Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!"

Halhatatlan költőnk háromnegyed évszázada vetette papírra e sorokat, amelyek talán időszerűbbek, mint valaha. Kedves végzős hallgatóink, egy szellemes, de találó mondás szerint „Az élet olyan, mint egy malomkő: vagy leőröl vagy kicsiszol, azon múlik, milyen anyagból van az ember."

Önökre, mint az ország leendő értelmiségére, nem csak szakmai feladatok várnak. Az talán könnyebb volna, de nem elég. Legalább ilyen fontos, hogy az országban, kisebb közösségekben és elsősorban a fejekben eluralkodott káosz és rendetlenség megszüntetésében tevékeny részt vállaljanak, hitet, reményt és önbizalmat sugározzanak. Nekem - remélem, nem vagyok egyedül - nagyon tetszett az Amerikai Egyesült Államok elnökének választási jelmondata, ami valahol az amerikai lélek elpusztíthatatlan és örök optimizmusára épít: Yes, we can! Miért legyünk akkor náluk borúlátóbbak? Szerintem mi is meg tudjuk csinálni!

Köszönöm a figyelmüket!

Az ünnepség doktorrá avatással folytatódott.

Agrár műszaki tudományok tudományágban Bartha Sándor, Buzás János, Csatár Attila, Hegyi Károly, Kakuk Gyula, Keresztes Róbert, Molnár Ildikó és Rácz Péter, állatorvosi tudományok tudományágban Balka Gyula, Balogh Orsolya, Cságola Attila, Demeter Zoltán, Győrffy Andrea, Horváth Gabriella, Jánosi Katalin, Jerzsele Ákos, Kovács Beáta Marianna, Kovács Éva Gabriella és Könyves László, állattenyésztési tudományok tudományágban Ana Catunda Lemos, Bokor Zoltán, Ferencziné Szőke Zsuzsanna, Kovács-Weber Mária, Molnár Andrea, Papócsi Péter és Vertséné Zándoki Rita, biológiai tudományok tudományágban Ferenczi Szilamér, Fóti Szilvi, Hagyó Andrea, Ivics Zoltán, Magyar Ilona Enikő, Seres Anikó, Teszlák Péter és Zsófi Zsolt, gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban Bakos-Tóth Eszter Ilona, Biró Szabolcs, Bors Réka Mónika, Fodor Mónika, Fürediné Kovács Annamária, Gyenge Balázs, Hágen István Zsombor, Járási Éva, Kató Norbert, Keczer Gabriella, Király Zsolt, Kovács Henrietta, Novák Zsuzsanna, Pesti Csaba, Popovics Anett, Schwartz Kitti, Szalay Zsigmond Gábor és Tégla Zsolt, környezettudományok tudományágban Abduosalam A. A. Algaidi, Fehér Balázs, Gémesi Zoltán, Hajdu Zoltán, Ibrahim Issa, Komárominé Kucsák Mónika, Szirmai Orsolya és Yosof Salih, növénytermesztési- és kertészeti tudományok tudományágban Bencsik Katalin, Cseuz László, Hídvégi Szilvia, Hoffmann Sarolta, Kristó István, Lantos Csaba, Mihály Róbert, Molnár István, Papp Komáromi Judit, Stingli Attila, Szatmári Ágnes és Tóth Sándor szerzett doktori fokozatot.

A most véget ért tanévben 13 fő nyerte el a habilitált címet.

Agrár-műszaki tudomány: dr. Pék Lajos, dr. Szabó Márta

Állatorvos-tudomány: dr. Glávits Róbert, dr. Magyar Tibor, dr. Makrai László, dr. Szalay Ferenc, dr. Tuboly Tamás, dr. Turcsányiné Siller Ibolya

Környezet-tudomány: dr. Török Katalin

Biológia tudomány: dr. Fülöp László, dr. Toldi Ottó

Gazdálkodás- és szervezés tudomány: dr. Tózsa István, dr. Zéman Zoltán

A Szent István Előadást dr. Szabados Lajos főiskolai tanár tartotta Fél évszázada a magyar oktatás szolgálatában címmel.

A Szent István Egyetem Szenátusa Tiszteletbeli doktori címet adományozott dr. Csermely Jenő címzetes egyetemi tanárnak, dr. Szendrő Péter egyetemi tanárnak és dr. Nováky Béla egyetemi docensnek.

A Szent István Egyetem Professzor Emeritus elismerő címet adományozott dr. Kassai Tibor egyetemi tanárnak (ÁOTK), dr. Szabados Lajos főiskolai tanárnak (ABK), dr. Faust Dezső egyetemi tanárnak (GÉK), dr. Tóth László egyetemi tanárnak (GÉK) dr. Szakál Ferenc egyetemi tanárnak (MKK) és dr. Várallyay György kutató-professzornak (MKK).

További egyetemi kitüntetések

SZIE Aranyérem: dr. Pálinkás István főiskolai tanár (GÉK), dr. Herbst Árpád egyetemi docens (GTK), dr. Bárdos László egyetemi tanár (MKK).

SZIE Ezüstérem: Tamási Mátyás kari titkár (GTK), dr. Barczi Attila nevelőtanár (Gödöllői Kollégiumok), dr. Major János főiskolai tanár (YMÉK).

Egyetemi magántanár: dr. Walz Géza egyetemi docens (GÉK), dr. Noszkay Erzsébet egyetemi docens (GTK).

Címzetes egyetemi tanár: dr. Magyar Tibor MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézet, igazgató, dr. Zomborszky Zoltán Kaposvári Egyetem, egyetemi docens, dr. Benedek József BÉTA-AUDIT Kft ügyvezető igazgató, dr. Weihs Philipp BOKU, Ausztria, egyetemi docens, dr. Bandlerová Anna Szlovák Agrártudományi Egyetem, Nyitra, egyetemi tanár, dr. Tibay György Lajos egyetemi adjunktus, dr. Walleshausen Gyula nyugalmazott könyvtárigazgató, dr. Bartha Sándor MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet tudományos tanácsadója, dr. Várnagy László Pannon Egyetem, egyetemi tanár.

SZIE Babérkoszorú Arany fokozat: dr. Bersényi András tudományos munkatárs (ÁOTK), Üveges Péter informatikustanár (ÁOTK), dr. Varga István egyetemi tanár (ÁOTK), dr. Koltay Tibor főiskolai tanár (ABK), dr. Wirth István főiskolai docens (ABK), Bakonyi Zsuzsanna osztályvezető (GÉK), dr. Kovács Imre egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Várszegi Tibor egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Dróth Júlia egyetemi docens (GTK), dr. Tóth Tamás egyetemi docens (GTK), dr. Vekerdy Ida ügyvivő szakértő (GKT) Véghné dr. Bálint Katalin egyetemi adjunktus (GTK), Balláné dr. Erdélyi Márta egyetemi docens (MKK), dr. Kiss Erzsébet egyetemi tanár (MKK), dr. Nagy Gyula főiskolai tanár (YMÉK), Tóth László főiskolai docens (YMÉK), Szabó István tanszéki mérnök, nevelőtanár (MKK Kollégium), Fatérné Hajduk Gabriella belső ellenőr (Belső Ellenőrzési Igazgatóság), Pálinkás Józsefné ügyvivő szakértő (Személyzeti Osztály) Balázs Józsefné gazdasági ügyintéző (GFI Számviteli Főosztály), Papp Jenő műszaki alkalmazott (GFI Műszaki és Üzemviteli Igazgatóság), dr. Kriszt Balázs egyetemi docens (Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont), Pilcsik Tünde ügyvivő szakértő (Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont), Raboczki Éva ügyvivő szakértő (Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont) dr. Urbányi Béla egyetemi docens (Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont), dr. Vasa László igazgató (Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont).

SZIE Babérkoszorú Ezüst Fokozat: Gombár Gabriella laboráns (ÁOTK), Hauzer Károly állatápoló (ÁOTK), Kovács Tibor gépjármű csoportvezető (ÁOTK), Pető Klára laboráns (ÁOTK), Bakkiné Csirke Katalin könyvtáros (ABK), Balogh Béláné tanár (ABK Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) Berze Claudia igazgatási ügyintéző (Gépészmérnöki Kar), Kakuk Gyula egyetemi adjunktus (GÉK), Oldal István egyetemi adjunktus (GÉK), Bula Ferencné titkárnő (GTK), Fackelmayer Roxane nyelvtanár (GTK), dr. Hustiné dr. Béres Klára egyetemi adjunktus (GTK), Mohácsi Sándorné igazgatási ügyintéző (GTK), Bódi Tibor rendszergazda (MKK), Lehoczki Róbert tanársegéd (MKK) Babály Bernadett főiskolai tanársegéd (YMÉK) Csontos Györgyi tanársegéd (YMÉK) Fleiner Balázs főiskolai adjunktus (YMÉK) Szedlacsek-Bodor Eszter előadó (YMÉK), Kamenszki Anita igazgatási ügyintéző (Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács Titkársága), dr. Sebestyén Sándorné ügyviteli alkalmazott (Felnőttképzési Központ), Wildmann Mihály belső ellenőr (Belső Ellenőrzési Igazgatóság) Hornyacsekné Kiss Margit igazgatási ügyintéző (Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár), Mezei Beáta könyvtáros (Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár), Pásztor Katalin ügyvivő szakértő (GFI Pénzügyi Osztály)

Szent István Egyetem Babérkoszorú Hallgatói Fokozat: Müller Linda (ÁOTK), Zombori Csilla (GTK) Kisida Tamás (GÉK), Győri László (MKK), Nagy Nándor (ABK), Hermann Zsolt (YMÉK), Répási Anita (GK), Szilágyiné Boldóczki Eszter (PK), Csáki Ágnes (VKK), Balda György (EKKI).

Pro Negotio Universitatis: dr. Fodor János egyetemi tanár (ÁOTK), dr. Kégl Tamás címzetes egyetemi docens (ÁOTK) dr. Kiss János egyetemi adjunktus (ÁOTK), dr. Zboray Géza egyetemi tanár (ÁOTK) dr. Csikós Miklósné egyetemi adjunktus (Egyetemi Lakásügyi Bizottság).

SZIE Főmunkatárs: Freund Péter tanszéki mérnök (YMÉK), Tóthné Kormos Krisztina gazdasági ügyintéző (GFI), Feketéné Grnács Edit gazdasági ügyintéző (GFI),

SZIE Munkatárs: Szőcs Tündér Ilona laboráns (MKK)

Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett: dr. Papp Zoltán tudományos főmunkatárs (ÁOTK), dr. Hegyi Károly egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Nagy Béla egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Beda László főiskolai tanár (YMÉK), dr. Tokody András főiskolai docens (YMÉK), Wagnerné dr. Straziczky Beáta főiskolai tanár (YMÉK), dr. Szemán Lászlóné munkaügyi főelőadó (GFI).

Pedagógus Szolgálati Emlékérem: dr. Szabados Lajos főiskolai tanár (ABK), dr. Csikós Miklós egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Csikós Miklósné egyetemi adjunktus (GÉK), dr. Noszkay Erzsébet egyetemi docens (GTK), dr. Tibay György egyetemi tanácsos (GTK), dr. Mályusz Lívia főiskolai docens (YMÉK)

Kollégiumi Egyetemi Alapítvány aranygyűrű: dr. Cseresznyés László osztályvezető (OKM), Fercsik István újságíró.

Balázs Gusztáv felvételei