Tehetséggondozó tábor Mátrafüreden

A tehetséggondozást szolgáló tanári kezdeményezésekről hírt adni örömteli lehetősége a meglehetősen sokféle feladattal szembesülő egyetemi sajtónak. Ezért is gondoljuk, nem zárhatjuk úgy 2010-et, hogy ne írnánk arról a táborról, amelyet a tanév megkezdése előtt, Mátrafüreden, a Magyar Tudományos Akadémia üdülőjében tartottak gödöllői gépészmérnök hallgatók részvételével is. Hallgassuk erről dr. M. Csizmadia Béla professzort és Katona Gábor egyetemi adjunktust!  - A mai társadalmi körülmények között és a jelenlegi oktatási rendszerben, amikor a tömeges oktatás a felsőoktatást is eluralta, fokozott szerepe van a tehetséggondozásnak, sőt ez az egyetlen kitörési lehetőségünk – vallja a Mechanikai és Géptani Intézet egyetemi tanára. - De nem csak helye, hanem gondja, baja, nehézsége is van. Arányában sokkal kevesebb tehetséges fiatal kerül a felsőoktatásba, hiszen attól, hogy több hallgatót veszünk fel, nem lesz több tehetséges ember. Ugyanakkor a nagy tömegben könnyebben el is vesznek ők. A tanári karnak így még fontosabb, elsőrendű feladata maradt felkutatni a tehetségeseket és segíteni őket, mindabban, ami lehetséges.   Néhány évvel ezelőtt bevezettem azt a gyakorlatot, hogy meghirdettem első éves hallgatóknak „extra órákat”, amely keretében a tárgyhoz kapcsolódóan mélyebb ismereteket adtam át. Ennek az lett a nem hatékony következménye, hogy rengetegen jelentkeztek, de hamar le is morzsolódtak, konzultációvá alacsonyodott az óra, nem értem el a kitűzött célomat. Két éve már meghirdetünk egy Alkalmazott mechanika tantárgyat, amellyel két kreditet is lehet szerezni. De erre csak azok a hallgatók jelentkezhettek, akik Statikából ötösre vagy négyesre vizsgáztak. Most a jelentkezettek minden órán hiánytalanul és aktívan részt vettek, kettő közülük a nyarat végig kísérletezte, mérte, és így a másod év elején már TDK konferencián is eredményesen részt vett.  Továbbra is ösztönzöm a legjobbakat, hogy nyitott kíváncsisággal nézzenek a világra, szerezzenek minél több tudást. Idén először tehetséggondozó táborba is küldtük többüket. Az egyhetes programot a Műegyetem Építőmérnöki Karán oktató dr. Bagi Katalin, kiváló tehetségű egyetemi docens kezdeményezte, aki megkeresett bennünket is, és mi szívesen éltünk a lehetőséggel. A két kar mellett a Műegyetem Gépészmérnöki és Közlekedésmérnöki Kara valamint a Széchenyi Egyetem Műszaki Kara is küldött egyetemistákat. Valóban elit körülmények között, teljes ellátást élvezve vettek részt a szellemi edzőtáborban. A szervezők a mintegy egymillió forintos költséget szponzorok támogatásából fedezték. Számomra külön öröm volt, hogy ehhez az egyetemünk és a karunk Hallgatói Önkormányzata jelentősebb összeggel hozzájárult, valamint a TDT és a dékáni vezetés is támogatta a tehetséggondozó tábor létrejöttét.  A tábor célja az volt, hogy a legtehetségesebb hallgatók külön előadásokon bővítsék ismereteiket, és extra, izgalmas feladatokat oldjanak meg. Új információkat és gyakorlatot is szereztek tehát a Mechanika tudományából. Az előkészítésben a Gépészmérnöki Karról dr. Keppler István tanszékvezető és dr. Oldal István egyetemi docensek, a mátrafüredi munkában pedig Katona Gábor egyetemi adjunktus vett részt. - A hallgatókat – különböző szakterületekről - csoportokba osztottuk, team munka zajlott hétfőtől péntekig – veszi át a szót Katona Gábor. – Mindegyik csapathoz került egy mesterszakos hallgató, aki koordinálta a munkát. Délutánonként négy-négy feladatot kaptak, amelyek megoldásáról másnap délelőtt kellett beszámolni. Mivel nem tudták, hogy éppen ki kerül sorra a csapatból, mindenkinek egyformán fel kellett készülni. A beszámolást pedig úgy irányítottuk, hogy a hallgatók sohasem a saját szakjuknak megfelelő kérdésekről értekezzenek, hiszen gépész, építő és közlekedésmérnök hallgatók együtt dolgoztak. A feladatok nehéznek tűntek, de a tanulmányokból minden ismeret a hallgatók rendelkezésére állt, ami a megoldáshoz kellett. Délutánonként külső előadók tartottak érdekfeszítő előadásokat a napvitorláktól a biomechanikai aktualitásokig.  A mai oktatási viszonyok kicsit „lelombozzák” a tanárt. Ebből a táborból viszont sokkal jobb benyomásokkal tértem haza, mint gondoltam volna. A hallgatók egymást motiválták, csapaton belül és csapatok között is, pedig nem volt verseny. Egyfajta morális kényszer alakult ki bennük, egyikük sem akart lemaradni a másiktól. Az is ösztönzőleg hatott rájuk, hogy a közös munkában megismerték a különböző karokon zajló oktatás sajátosságait. Hálásak voltak a megszerzett tudásért és szívesen maradtak volna még.  - Úgy érzem, hogy a legjobb hallgatók körében terjed a felismerés, hogy a jó teljesítménynek már az egyetemi években megvan az eredménye, képes örömöt szerezni, teljesebbé teszi az életet. Ennek a felismertetése is szükséges a tehetséggondozáshoz – zárja beszélgetésünket dr. M. Csizmadia Béla professzor.