Az állásbörze margójára- A cél felé!

BIRNBAUM HELGA Nagyon sokszor bizonytalanul keressük a célt, amely értelmet adhat életünknek, és amelyben megvalósíthatjuk önmagunkat.  Amikor elérkezik ez a pillanat, az mindent magával ragad; elsöpört és felemel.  Tudod, és érezni fogod, hogy ezt kell tenned! De addig… még hosszú az út!  Az állásbörzék lehetőséget kínálnak arra, hogy találj egy helyet, ahol kipróbálhatod magad. Ez a hely, vagy megmutatja a célt, amely felé elindultál, vagy nem. Soha nem szabad feladnod! Ha nem a megfelelő helyen vagy, akkor sem szabad szomorúnak lenned, hiszen számos lehetőség vár még rád. Talán… pont egy következő börzén.  Hogy miért is mondom, hogy a „nem megfelelő” hely is érdemes arra, hogy megismerjük?!  Néhány évvel ezelőtt, pénzszűkében, (ahogy most is), elindultam munkát keresni. Nem volt sok lehetőségem, így hát éjszakás műszakban árut pakoltam. Nem ítélek el egy munkát sem, és dolgozni is szeretek. Ennek is örültem akkor, hiszen fizettek érte. A munka nehéz is volt, le is néztek, hamar bele is fáradtam… mégsem bánom, hogy kipróbáltam. Jó volt arra, hogy tudjam; nem ezt keresem az életben, nem ezt kell csinálnom.  Az állásbörzén ismerkedtem a kiállítókkal. A helyzet némileg más volt, hiszen nem kerestem igazából munkát. Van most hol dolgoznom, még szeretem is azt, amit csinálok, és talán célnak sem az utolsó. Emellett nem lenne időm még részmunkát sem vállalni. Mégis, érdeklődve nézelődtem a különböző standokon… még a Honvédségnél is, ugyan mit kínálnak az ide érkező ifjúságnak?!  Bár pilóta nem lehetek (több okból sem), öröm volt látni, hogy még itt is van lehetőségünk arra, hogy akár gyermekkori álmainkat is megvalósítsuk.   Jelentkezett valaki pilótának? Izgalmas szakma lehet, és magas színvonalú a képzés; valóban sokat nyújt, nem is gondoltam volna. Nehéz is bekerülni ide.  Visszatérve a realitások mezejére, néhány hozzám közelebb álló céget is megkérdeztem arról, hogy mit tartogat számunkra.  Több hely is volt, ahol kellemesen elbeszélgettünk arról, hogy milyen lehetőségek vannak a hallgatók számára. Sok eshetőséget felvonultatott itt az üzleti környezet képviselete; bár van néhány szakma, amiben nehéz megfelelő (vagy bármilyen) munkáltatót találni.  Voltak rutinos cégek, akik évek óta foglalkoztatnak pályakezdőket, gyakornokokat, és voltak olyanok is, akik még most ismerkednek ezzel a lehetőséggel.  A kiállítók sorában volt több nemzetközi vizeken evező multi, akik számos pluszt kínálnak a hallgatóknak. Aki ki szeretné magát próbálni külföldön, annak biztos, hogy teremtenek rá lehetőséget, azok pedig, akik itthon dolgoznának, választhattak a HR munkakörtől az agrárig és a műszaki munkáig sok opcióból.   Egy műszaki gyakornokokat váró szervezet standjánál akadtam le huzamosabb időre. Talán azért, mert ott pont nem volt érdeklődő. Bár informatikai és műszaki munkakörbe nem lennék alkalmas, azért sikerült néhány dolgot megtudnom, mit is várnak egy gyakornoktól.   Többen tartanak a fiatalok körében attól, hogy majd az „új” munkában, csak kávét lehet főzni és fénymásolni. Nos, a legtöbb munkahelyen nem erről van szó, bár lehet, hogy ezek is beletartoznak a munkába. Fontosnak tartják, hogy az ifjú pályakezdő megtanulja megbecsülni a munkát, legyen szó, akár ilyen egyszerű feladatról is, mint a kávéfőzés, vagy a tárgyalópartnerek udvarias fogadása. Azonban emellett a legtöbb helyen az önállóságot várják el a fiataloktól. A padban tanult elméleti anyag sokszor nem elegendő ahhoz, hogy megtanuljunk dolgozni; azonban, ha nem próbáljuk ki magunkat a gyakorlatban, ha nem teszünk szert tapasztalatra, még kevesebb esélyünk lesz a diploma után bekerülni egy vállalathoz. A legtöbb cégnél nincs kapacitás arra, hogy mindenkivel egyenként foglalkozzanak. Kiadják a feladatokat és meg kell oldani. Az önálló gondolkodásba természetesen beletartozik az is, hogy ha nem tudunk valamit, akkor merjünk segítséget kérni. Nem lesz attól valaki rosszabb munkaerő, ha kérdez; elvégre senki sem érthet mindenhez. A cégek többsége hiányolja ezt az önálló gondolkodást és még inkább arra törekszenek, hogy ezt megtanítsák a fiatalságnak.  Az ide érkező szervezetek többsége már rutinos az állásbörzék világában. Pontosan körül tudják írni, hogy mit is várnak, és ezért a fiatalok mit kaphatnak cserébe. Számos stand előtt hosszú sorokban kígyóztak az érdeklődők, határozott magabiztossággal, vagy bizonytalan kézmozdulatokkal töltve ki a jelentkezési lapokat és önéletrajzokat.  Az érdeklődő forgatagban a városból érkező munkát kereső lakosság is válogathatott. A legtöbb esetben azonban a fiatalokat várták a cégeknél. A beadott önéletrajzok és megkezdett beszélgetések alapján sok hallgató számíthat arra, hogy visszahívják egy-egy komolyabb interjúra; ahol megfelelve, gyakornoki hellyel gazdagon térhetnek majd haza. Aki elfáradt a terület bejárása közben, vagy a sok információ hallatán beülhetett egy előadásra, ahol értékes szakmai tanácsokkal látták el.    A legtöbben, akik ide érkeztek, információval gazdagon távoztak. Volt, aki munkát illetően, és volt, aki szervezési tapasztalatot gyűjtött saját egyetemére. A cégek is felmérték a jövendő nemzedéket és a változó igényeket.  Bízom benne, hogy a legtöbben pozitív érzésekkel tértek haza a rendezvényről, és bízom abban is, hogy máskor is lehetőségünk lesz egy hosszú út kezdetét ily módon megtenni.