Stefanovits Pál, a talajtan tudósa és a társtudományok

Az MTA Agrártudományok Osztálya, a Szent István Egyetem és a Magyar Talajtani Társaság november 24-én ünnepi ülésén köszöntötte dr. Stefanovits Pál akadémikus professzort 90. születésnapján, a Magyar Tudományos Akadémia székházának kupolatermében.Köszöntőt mondott dr. Németh Tamás akadémikus, az MTA főtitkára, dr. Solti László, a SZIE rektora, dr. Várallyay György akadémikus és Csákiné dr. Micheli Erika gödöllői egyetemi tanár. A következőkben dr. Várallyay György és Láng István méltatását közöljük, amit dr. Várallyay György olvasott fel.  

Stefanovits Pál 90 éves. Személyében egy ma is aktív, energikus, tettre kész alkotó tudóst, professzort, egy minden tekintetben igazi Embert, Egyéniséget kö­szönthetünk. Olyan igazi példaképet, akit lehetetlen utánozni, nehéz, de érdemes méltó módon követni.  A Stefanovits-i életmű bemutatása és értékelése szinte lehetetlen feladat. Pedig szükség lenne rá, hogy minél többen megismerhessék, tanuljanak belőle világos és racionális gondolkozást, következetességet, egyszerűségében (is) meggyőző érvelést, megalapozott tudományos eredményekből levont mértéktartó, de hatá­rozott megállapításokat, átgondolt és maradandó következtetéseket. A páratlanul gazdag életmű még messze nem lezárt, s napról napra gazdagodik. Stefanovits Pál ma is alkot, oktat, érvel. Remekül, tisztán, kifejezően, szabatosan és sallang-mentesen ír, szuggesztíven ad elő, s tömören megfogalmazott véleményére na­gyon érdemes odafigyelni. Nem véletlen, hogy a mai magyar (szak)nyelv felhí­gult és szennyezett áradatában egyre többen idézik kristálytiszta egyszerűséggel megfogalmazott „Talajtani Tízparancsolatát".  Stefanovits Pál már a kassai szülőházból, a nagymama kaktusz-oltásaiból, édesapja tisztító üzeméből hozta természettudományos érdeklődését. Jeles ve­gyész diplomát a Műegyetemen szerzett, ahol 2007-ben vette át a 65 éves jubile­umi Vasdiplomát. Az Egyetemen híressé vált a Sarkadi János (agrokémia) - Stegena Lajos (térképtudomány) - Stefanovits Pál (talajtan) példás évfolyamtársi munkamegosztás és együttműködés. Az Egyetemen Mados Lászlótól tanult talaj­tant, s már diákkorában bekapcsolódott a Magyar Királyi Földtani Intézet Talaj­tani Osztályának munkájába, ahova diplomájának megszerzése után segédve­gyészként került. Munkásságának zömét a talajtan akkori - mind a mai napig páratlan - nagy akciója, a Kreybig-féle 1:25000 méretarányú talajismereti térké­pezés jelentette. Számos lapot készített önállóan, több olyat is - egyebek mellett a Bősit - amelyek a háborút követően szomszédainkhoz kerültek.  A háború félbeszakította a munkát. Stefanovits Pál páratlan érdeklődése még ebben az igen nehéz időben is megnyilvánult. A katonaként kiásott latrinákat ta­lajszelvényként szemlélte, majd a megélhetéséhez hozzájáruló sportkrém üzem­ben kolloidkémiai ismereteit gyarapította.  Stefanovits Pál 1949-ben került a Földtani Intézet Talajtani Osztályának több tagjával együtt az akkor - több intézmény lépcsőzetes beolvadásával - létreho­zott Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetbe. Itt 1965-ig vezette az Intézet Ta­lajtani Osztályát. Páter Károly halála után ekkor került át a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszékének élére, ahol nyugdíjba vonulásáig alkotott maradandót.  Mivel a teljességre törekvés lehetetlen, csak néhány mozaik Stefanovits Pál­nak, a talajtan tudósának és tevékenységének jellemzéséhez:  a) Stefanovits Pál rajongva szereti és ismeri Magyarország - drága hazánk -talajtakaróját. Mégpedig négydimenziósán, mint amilyen a talaj maga: foltos, rétegzett, időben és folyton változó. Stefanovits Pál megásta, megfúrta, megmintázta, megvizsgálta, feltérképezte a talajt, s nemcsak ismeri, hanem érzi is, beszélget vele. Megtanulta a „talajok nyelvét", s tényleges párbeszé­det képes folytatni a talajjal. Szakavatottan képes érdeklődni állapotáról, hogylétéről, kívánságairól, s képes mindezt tolmácsolni azok felé, akik ezen óhajok kielégítésére hivatottak. Pedig néha ez a nehezebb! A talajjal folyta­tott párbeszédet bámulatos emlékezőtehetséggel, valóság-láttatóan és szuggesztivitással tudja továbbadni, elmondani, leírni, különböző munkáiban szintetizálni.b) Stefanovits Pál megtanulta és megtanította, sőt megszerettette a talajt, ezt a csodálatos multifunkcionális médiumot, amely szeret „dolgozni" (teremni, raktározni, szűrni, pufferolni, természeti és történelmi örökségeket megőriz­ni, életfeltételeket biztosítani az élővilág számára), de rendeltetés szerinti használatot, kezelést, „nevelést" kíván. Ennek megértetése a társadalommal és az erre hivatott döntéshozókkal nem könnyű, nem kudarc- és konfliktus­mentes feladat. De Stefanovits Pál ezt is felvállalta. Tett és küzdött a talaj fontosságának, multifunkcionalitásának minél szélesebb körű társadalmi el­fogadtatásáért, e „feltételesen megújuló természeti erőforrás" megújulási fel­tételeinek biztosításáért. Mert vallja (és minden körülmények között meri és kötelességének érzi vallani), hogy az emberi élet minőségének, élhető kör­nyezetünk megteremtésének egyik kulcskérdése a talaj ésszerű és fenntartha­tó használata, állagának megóvása, minőségének fenntartása vagy javítása.  c) Stefanovits Pál munkásságát minden munkahelyén és pozíciójában a termé­szet - elsősorban a talaj - iránti csodálat, tiszteletteljes szeretet, tudományos kíváncsiság és tettre kész aggódás irányította. Ez volt a célja kutatómunkájá­nak, oktatási –nevelési - szemléletformálási tevékenységének, tudományszervezési/tudománypolitikai koncepciójának, s az ezek megvalósítása érdekében kifejtett erőfeszítéseinek.  d) Tudományos eredményeinek legfontosabb kulcsszavai: új vizsgálati módsze­rek; talaj folyamatok, folyamatpárok; talaj degradáció (elsősorban talajerózió és talajsavanyodás); talajosztályozási rendszer; talajtérképezés; földértékelés; agyagásvány térkép; talajvédelem/környezetvédelem, egyaránt egy szilárd irányvonalat követnek, s felfűzhetők egy egymásra épülő logikai láncra. Stefanovits Pál mindig kész volt rugalmas paradigma-váltásra, de mindig el­határolta magát a „rugalmasság" álnév alatti, divat-irányított káosztól.  e) Stefanovits Pál művészeti  adottságokkal (is) megáldott, kitűnő szakíró. Könyvei és jegyzetei egyaránt népszerű és kapós „best-sellerekké" váltak, tartalmukon generációk nőttek fel, s váltak elhivatott talajtani szakemberré.  f) Stefanovits Pál eredményes munkásságát tudományos és állami kitüntetések sora (akadémiai tagság, Állami Díj, Akadémiai Aranyérem), széleskörű és sokoldalú nemzetközi elismertség (is) jelzi. Ő azonban mindig hallgatóinak és munkatársainak egyszerűen kifejezett elismerésére volt legbüszkébb.  A konkrétumok tételes ismertetése „életrajz-könyvet", magas színvonalú nem­zetközi tudományos szimpóziumot, magas kreditpont értékű egyetemi kurzusokat igényelne. A rendelkezésre álló rövid időn belül néhány legjelentősebb eredményt azért kiemelnénk:  (1) A Kreybig-féle térképezés szintézisének első eredménye Magyarország 1955-ben elkészített 1:200 000 méretarányú, genetikai talajtérképe volt. A tudo­mány és gyakorlat egyre több, sürgetőbb és sokoldalúbb igényt fogalmazott meg a talajtan felé. Ezeket igyekezett kielégíteni - sikerrel - az ország Stefanovits és Szűcs által 1959-ben 1:500000 méretarányban megszerkesz­tett genetikai talajtérképe, valamint Stefanovits és munkatársainak erre épülő különböző talajtani céltérképei. Ezek közül is kiemelésre érdemes Magyaror­szág 1:500000 méretarányú talajeróziós térképének elkészítése. Részt vett a „Magyarország természeti földrajza" című monográfia-sorozat megírásában, valamint Magyarország Nemzeti Atlaszának összeállításában. Ez az időszak egyértelműen a magyar talaj térképezés történetének alkotó vitákban és ered­ményekben leggazdagabb időszaka volt, vezéralakja pedig a hazai és nem­zetközi szakkörökben egyre ismertebbé és elismertebbé váló Stefanovits Pál. Így vett részt a FAO/UNESCO Világ Talajtérkép és a FAO Európa Talajtér­kép megszerkesztésében.  (2) Munkatársaival együtt kidolgozta azt a genetikai és talaj földrajzi osztályozási rendszert, amely - kisebb változtatásokkal - a mai napig is használatos. Sze­mélyesen dolgozta ki a magyarországi erdőtalajok genetikai osztályozási rendszerét. Térképezési és talaj dinamikai vizsgálatainak eredményeit a „Ma­gyarország talajai" (1956 és 1963), valamint a „Brown Forest Soils of Hun­gary" (1971) című könyveiben foglalta össze. Azóta is „szívügyének" tekinti a magyar talajok - nemzetközileg is konvertibilis, de a hazai igényeket is mi­nél inkább kielégítő — osztályozási rendszerének megalkotását, továbbfejlesz­tését.  (3) Talajtérképezési és talajgenetikai munkássága mellett számos módszertani tanulmányt is folytatott. Paleopedológiai vizsgálataiban - geomorfológus szakemberekkel együttműködve - nemzetközileg is ismert a hazai löszfeltá­rások fosszilis talajainak jellemzése.  4) Máté Ferenccel és Fórizs Józsefnével együtt kidolgozta azt a 100-pontos ta­lajértékelési rendszert, amely elsősorban a talajok genetikai típusára, altípus­ára és változataira, illetve a növénytermesztés szempontjából legfontosabb ta­lajtulajdonságokra, illetve az ezeket kifejező nagyléptékű (1:10000 méret­arányú) talajtérképekre alapozódott, de - elsősorban a közgazdasági szem­pontok beépítésének hiánya és elmaradása miatt - sajnos, nem került beveze­tésre.(5) Gazdagította és továbbfejlesztette a talajvizsgálati módszereket, elsősorban a kémiai elemzések, a mikromorfológiai vizsgálatok, valamint a talaj ásványi részének korszerű vizsgálata területén. A talajban végbemenő folyamatok közül különös figyelmet fordított a Fe- és Al-dinamikára, az agyagásvány­átalakulásokra, a környezet savasodására, valamint a víz és szél okozta talaj­erózió tanulmányozására. Nemcsak a változások tényszerű regisztrálására tö­rekedett, hanem a folyamatok mechanizmusának tisztázásra, kvantifikálására, befolyásolási lehetőségeinek feltárására. Ezek alapján dolgozta ki módszerét a talaj környezeti érzékenységének jellemzésére.  Külön kiemelést érdemel az a tevékenység, amit Stefanovits Pál a határtudo­mányokkal történő együttműködés tekintetében kifejtett. Mint láttuk, ehhez gye­rek- és ifjúkori élményei (ha úgy tetszik genetikai indíttatásai), egyetemi tanul­mányai és sokoldalú munkahelyi tapasztalatai egyaránt megvoltak. A Magyar Tudományos Akadémia számos osztálya érzi és vallja Stefanovits Pált a „saját" akadémikusának:  VII. Kémiai Tudományok Osztálya: A talaj kémiai tulajdonságainak vizsgá­lata: elsősorban a talaj savanyodás, fázis-kölcsönhatások, adszorpció-deszorpció, ioncsere.  VIII. Biológiai Tudományok Osztálya: Szárazföldi ökoszisztémák anyagfor­galma; talaj-növény kölcsönhatások; a talaj élővilágának kutatása, különös tekintettel a talaj zoológiára; bióta, mint „talaj-minőség" indikátor.  IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya: Korszerű földértékelési rendszer kidolgozása.  X. Földtudományok Osztálya: Hazai talajok agyagásvány-társulásainak 1:500000 méretarányú térképe; a talaj agyagásványainak szerepe a növényi tápanyagellátásban és ennek alkalmazása a műtrágyázási szaktanácsadásban; geológiai viszonyok szerepe a talaj képződésben, a talaj anyagforgalmában és a talajdegradációs folyamatokban, elsősorban a víz és/vagy szél okozta talaj­erózióban.  Tudjuk, mindez szubjektív válogatás, s nem eredménylista. De erre az alkalomra talán ennyi is elegendő.  A páratlan intelligenciájából fakadó sokoldalúság és a kivételes - kedves em­beri karakteréből adódó - együttműködési, egyben irányítói készség mind a mai napig jellemzője Stefanovits Pál tevékenységének. Emiatt (is) volt elismert, köz­tiszteletnek és közszeretetnek örvendő munkatárs, majd különböző szintű vezető a Magyar Állami Földtani Intézet Talajtani Osztályán, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében (ill. annak Talajtani Osz­tályán), majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (később Szent István Egye­tem) Talajtani Tanszékén; az MTA Agrártudományok Osztályán, az MTA Talaj­tani és Agrokémiai Bizottságában és számos egyéb fórumán. Több tudományos szakterület (kémia, ásványtan, geológia, földrajz, biológia, agronómia) eredmé­nyeit ötvözi talajtani munkásságában. Több száz, magyarul és különböző nyelve­ken megjelent tudományos publikációján, több tíz - hamar bestsellerré váló - könyvén, a Világ számos országában, különböző hazai és nemzetközi rendezvé­nyeken megtartott előadásán, népszerű kurzusain, tanórám, sőt vizsgáin; élményt jelentő talajtani kirándulás vezetésein, konzultációin, baráti tudományos megbe­szélésein, vitáin keresztül egyaránt. Joggal ismerte el mindezt számos díj odaíté­lése (köztük 1985-ben Állami Díj), amelyek közül a Magyar Tudományos Aka­démia által 1999-ben odaítélt „Akadémiai Aranyérem" volt a legjelentősebb.  Tanítványainak, munkatársainak, követőinek és tisztelőinek talajtani és határ­tudományi szakember-társadalma köszönti a 90 éves Stefanovits Pált születés­napján, kívánva neki töretlen lelkesedést, sok energiát, nem fogyó erőt és nagyon jó egészséget. Ahhoz, hogy sok elgondolását, tervét még maradéktalanul megva­lósíthassa.