A császári palota lakójának is főztek

A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar a Josai Nemzetközi Egyetemmel ápolt együttműködése révén októberben öt másodéves turizmus-vendéglátás szakos hallgató töltött el egy hónapot Japánban. Fél éve ők segítettéka Szent István Egyetemre látogató harmincfős japán csoportot, bemutatták intézményünket és az itt zajló képzéseket. Tanulmányútjuk során most ők élvezték a Josai Nemzetközi Egyetem vendégszeretetét. Benyomásaikról elemző dolgozatot írtak. Ennek ismeretében beszélgettünk Túri Diána hallgatóval.   – Gondolta volna, amikor erre a szakra jelentkezett, hogy ilyen messzire is eljuthat a kar hallgatójaként?  – Reméltem, de ekkora utazásra nem számítottam. Amikor megtudtam a hírt, hogy október 1-jén engem is várnak Tokióban, szóhoz sem jutottam, annyira megörültem. Japán saját erejéből zárkózott fel a világ nagyhatalmai közé. Kivételes látnivalókkal rendelkezik. Társadalmi és gazdasági háttere is a legszínvonalasabb országok közé emeli. Az ország turizmusában együtt jelenik meg a múlt, a jelen és a jövő.   – Mi gyakorolt Önre nagyobb hatást? A természet, a technika vagy az emberek?  – Jól esett, hogy megérkezésünk első percétől túláradó szeretettel fogadtak bennünket. Kedvesek, illedelmesek voltak. Másodsorban a kultúra fogott meg, végül pedig az, hogy a város lenyűgöző képet tár elénk a harmonikus természet és a mindig nyüzsgő és fejlett betondzsungel találkozásával.  – Nem érzett honvágyat a Föld túlsó oldaláról hazagondolva?  – Nagyon jó érzéssel töltött el az, hogy idegenben is otthon érezhettem magam, mert erről mindig gondoskodott Wachi sensei (sensei = tanító, tanár), a Josai Nemzetközi Egyetem professzor asszonya. Nem csak a programokat, de még a tanórákat is úgy alakította, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat. A kötelező óráink mellett, szabadidejét ránk áldozva, külön tartott nekünk japán órát angol nyelven. Nagyon élveztem az idegen nyelvű órákat, és jó volt, hogy használni tudtam a már megszerzett angol nyelvtudásomat.   Az egy hónap alatt a Restaurant Business órákon is részt vettünk, melyeket a Caffeteria étterem szakácsa tartott és a fontos elméleti tananyag mellett megtanította, hogy hogyan kell elkészíteni az alapanyagokat a főzéshez. Majd – mintegy példát adva arra, hogy a turizmus-vendéglátás gyakorlatias szak –, két nagyobb egyetemi fesztivál szervezésébe is bekapcsolódtunk. Az én feladatom a magyar konyha bemutatása volt. Az egyik csoporttársammal átvettük az uralmat a Caffeteria konyhájában. A japán konyhafőnöknek hatalmas szíve volt és ezt egyáltalán nem bánta, sőt, a segítségét is felajánlotta. Idő szűkében sietnünk kellett, mert több mint 300 főre főztünk. Nagy sikert aratott a gulyásleves, a palacsinta és a brassói aprópecsenye is. A 15 literes gulyásleveses fazéknak lába kelt, többet nem is láttuk. A rektor asszony is megdicsérte a főztünket. Utóbb tudtuk meg a hírt, hogy a császári palota egyik lakóját is megvendégeltük.  – A Josai Nemzetközi Egyetemen magyarul tanuló japán diákok is vannak. Velük is találkoztak?  – Igen, sőt a magyar órájukon is részt vettünk, segítettünk az őket tanító Király senseinek. Mivel ők nem tudták megkóstolni a magyar ételeinket a fesztiválnapokon, ezért utólag elkészítettük a brassóit, külön nekik. Nagyra becsüljük, hogy vállalkoztak a magyar nyelv megtanulására – ahogy mondták, a kultúránk iránti érdeklődésből, és anyanyelvünk dallamossága miatt – mert szerintünk elég nehéz dolog. A kommunikációs problémák ellenére – sajnos a japán diákok nem beszélnek jól angolul, inkább a kínai és spanyol nyelvet részesítik előnyben – a többi japán hallgató is fáradhatatlanul segített bennünket.    – Kikapcsolódásra is jutott idő?  – Talán egy egész emberöltő is kevés lenne ahhoz, hogy bejárjuk Tokió összes utcáját, nem hogy egy hónap. Ennek ellenére rengeteg híres helyen jártunk, belekóstoltunk a zajos és rohanó, néha meghökkentő tokiói életbe, amit nagyon élveztem.   Az egyetem nyugtató környezete kiváló kikapcsolódási lehetőségeket kínált számunkra. Rendkívüli élmény volt az óceánparton futni reggelente és megmártózni a hűvös habokban.   Természetesen a turizmus szakmához hozzátartozik az utazás. Nálunk a kikapcsolódás egyben munka is. A nagyobb távolságok megtételéhez repülőre kell szállni. Ellátogattunk a Haneda Airportra, Ázsia egyik legforgalmasabb repülőterére.  Részt vettünk egy légiutas-kísérők és pilóták számára kifejlesztett kiképzésen, ahol egy berendezett hangárban repülőgép szerencsétlenséget szimuláltunk; megismerkedtünk a mentőakció pontos lépéseivel. Kipróbáltuk az oxigénmaszkokat, a mentőmellényt és használtuk a csúszdát is. Számomra ez volt a legemlékezetesebb program.   Meghívást kaptunk különböző előadásokra és konferenciákra, a magyar nagykövetségre is, ahol megismerkedtünk hazánk tokiói nagykövetével.   Köszönettel tartozom elsősorban dr. Villányi Lászlónak, karunk dékánjának, továbbá dr. Guth László dékánhelyettesnek, szakvezetőnknek és dr. Vasa László egyetemi docensnek, azért, hogy támogatásuk jóvoltából létrejöhetett ez az egyhónapos csereprogram. Rendkívül elégedett vagyok a japán vendégszeretettel, és mindenben segítem majd a tavasszal ide érkező öt japán hallgatót, hogy ők is hasonlóan jó élményekkel térjenek haza.