Nagy Nándor(1926-2010)

Nagy Nándor(1926-2010)
A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának vezető állattenyésztő professzorától és nagy tiszteletnek örvendő oktatójától búcsúzunk a ravatalnál. Professzor úr a Mezőgazdaságtudományi Kar egyik vezetőjeként a diákjaiért munkálkodó tanár, elhivatott kutató, és a közéletben is aktív ember szakmai pályafutását futotta be.  Nagy Nándor Baranya megyében, Alsómocsoládon, 1926-ban született. Középiskoláit Dombóváron, majd Szarvason végezte, egyetemi tanulmányait Keszthelyen kezdte, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán, 1952-ben fejezte be. Egyetemi doktori címet 1959-ben, a mezőgazdaságtudomány kandidátusa tudományos fokozatot 1966-ban szerzett. Bírálóként, bizottsági tagként aktívan részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága által szervezett tudományos minősítés ügymenetében.  Professzor úr diplomájának megszerzésétől kezdve mindig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen dolgozott. Oktatói tevékenysége 1952-ben kezdődött, s nyugdíjba vonulása után (1994) – megszakítás nélkül – folytatódott mindaddig, amíg ezt az egészségi állapota lehetővé tette számára. Pályafutása során végigjárta az egyetemi ranglétra összes fokát: egyetemi tanársegéd, adjunktus, 1967-től docens, majd 1977-től egyetemi tanár lett. Aktívan részt vett az egyetemi vezetésben, 1966-ban rektori titkár, 1969-től 1975-ig két ciklusban a Kar dékánhelyettese volt, 1983-tól három alkalommal kapott tanszékvezetői megbízást. Jelentős szerepet vállalt az akkori kar oktatásának korszerűsítésében, valamint az Állattenyésztéstani Tanszék személyi állományának fejlesztésében, illetve működésének hatékonyabbá tételében.Oktató munkáját – a kutató tevékenységgel összhangban – mindig a korszerű elméleti és gyakorlati tudnivalók ismertetése, és a szemléletformálás jellemezte. Egyéni stílusával, gyakorlatiasságával, és kitűnő pedagógiai érzékével több ezer agrármérnököt, szakemberek generációit oktatta, és tanította a szakma szeretetére, hűséges szolgálatára, a kitartó és következetes becsületes munkára.  Egyetemi tanárként a szarvasmarha-tenyésztés és az általános állattenyésztés oktatásában, a kiegészítő- és szakmérnök-képzésben, az oktató és kutató utánpótlásban egyaránt részt vett. Doktoranduszainak és aspiránsainak eredményei is bizonyítják kutatói és tanári kvalitásait, többen közülük az MTA tagjai, az MTA doktorai, intézetek igazgatói, gazdaságok vezetőiként állnak helyt a tudomány és a gyakorlat területén. Eredményes munkáját mutatja az is, hogy több esetben kapott állami kitüntetést: Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1961; Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója 1977; MÉM-MAE Emlékérem 1976; MKM Pedagógiai Szolgálati Emlékérem 1992. Szakmai véleményére, tapasztalataira a gyakorlatban is igényt tartottak! Népszerű és elismert volt szakmai körökben. Mindenki Nándi bácsija volt.  Több évtizedes szakmai munkáját 120 hazai és külföldi tudományos közlemény, mintegy 200 gyakorlati cikk, s közel 100 hazai és külföldi tudományos előadás fémjelzi. Több egyetemi tankönyv társszerzőjeként, illetve szerkesztőjeként segítette munkatársai tudományos eredményeit közhasznúvá válni.  Nagy Nándor professzor úr, aki a magyar agrár-felsőoktatásnak és az állattenyésztés- tudománynak tekintélyes, elismert, köztiszteletben álló személyisége volt, aki országosan is jelentős szakmai-közéleti tevékenységet fejtett ki, és aki a magyar állattenyésztés fejlesztése érdekében, gazdag életpályát futott be. Azok közé a személyiségek közé tartozik, akik – az ellentmondásokkal teli XX. században – nemcsak a szakmájukban alkottak, hanem nyitottak maradtak a világra is. Aki a nehéz időkben is tisztelte a másikban az embert, s akit egész életében tisztelet övezett.  Emberi tulajdonságai, helyénvaló bohémsága tisztelettel teli népszerűségét növelte, és segítette az emberi kapcsolatok közvetlenségét. Ajtaja nyitva állt a tudományos érdeklődésű hallgatók és gyakorlati szakemberek előtt. Fiatal munkatársai körében tudományos igényű szervező volt, aki csapatot kovácsolt és egyben tanította ifjú munkatársait a tudományos pálya kezdeti nehézségei között eligazodni. Igényes volt a pontos, alapos munkára mind az oktatásban, mind a kutatásban. A bírálat tőle kemény, és mégis oldott volt. Jókedvű, humoros tapintatával sok fiatal kolléga fogadta mesteréül és jár ma is nyomdokain.  Tisztelt Professzor Úr! Hiányzik derűs személyiséged, pontos kritikai érzéked és megalapozott tanácsaid. Fekete István egy gondolatával búcsúzunk Tőled: Jó a jót elindítani; megy az aztán már magától, nő és dagad, és – maga sem tudja, hogyan – valóság és erő lesz belőle.   Emlékedet mélyen szívünkben őrizzük.Nyugodj békében Professzor Úr!