In memoriam Huszenicza Gyula (1951-2010)
Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 59. esztendejében örökre eltávozott körünkből dr. Huszenicza Gyula egyetemi tanár, az Állatorvos-tudományi Doktori Iskola vezetője, a kar tudományos kutatási és továbbképzési dékánhelyettese, aki közel 20 éven át töltötte be ezt a tisztséget.
Magasra ívelő szakmai pályafutását nehéz körülmények között kezdte: édesapját korán elvesztette, ezért egyetemi tanulmányait jórészt saját erőből kellett biztosítania, nemcsak saját maga, hanem ugyancsak állatorvosi pályát választott öccse számára is. Ennek ellenére évfolyamának élvonalába kerülve, 1974-ben állatorvos-doktori oklevelet szerzett és a berettyóújfalui állatkórházba ment dolgozni, ahol kezdetben állatkórházi beosztott, majd hamarosan vezető állatorvos lett. A tehetséges, ambiciózus fiatalemberre itt figyelt föl Haraszti János professzor, az Állatorvostudományi Egyetem Szülészeti Tanszékének vezetője, aki meghívta őt magához. Huszenicza Gyula 1979-ben csatlakozott a tanszékhez, ahol megszakítás nélkül harmincegy esztendőn át dolgozott egészen korai haláláig – kezdetben tudományos segédmunkatársként, majd az akadémiai ranglétra valamennyi fokozatát végigjárva egyetemi tanárként fejezte be fényes szakmai karrierjét.
Legendás szorgalma, kifogyhatatlan energiája minden nehézségen és akadályon átsegítette. Kandidátusi értekezését, majd MTA doktori disszertációját a nőivarú szarvasmarha szaporodási rendellenességeiből készítette és védte meg kiváló eredménnyel. Kutatásaira hamarosan a külföld is fölfigyelt, nemzetközi hírnevét jól fémjelzi a szinte valamennyi hazai és számos külföldi társintézménnyel kialakított tudományos együttműködés, amely kitűnő publikációkat eredményezett. 65 fölötti impact faktora és 600 fölötti független idézettsége a szakma élvonalába emelte, alapító tagja (Founding Diplomate) lett az Európai Szaporodás-biológiai Kollégiumnak, emellett rendszeres résztvevője az évente megrendezésre kerülő ESDAR (European Society of Domestic Animal Reproduction) konferenciáknak. Megalapította és 8 esztendőn keresztül fáradhatatlanul szervezte a fiatal endokrinológusok workshopját, ahová évről-évre rangosabb nemzetközi előadókat sikerült megnyernie és amely a hazai PhD hallgatók mellett számos európai ország doktoranduszait is hazánkba vonzotta. Távozásával ez a nagysikerű workshop-sorozat is elárvult.
Tizenhárom hazai és külföldi PhD hallgató témavezetője volt – az utolsó háromból egyikük munkáját sikerrel befejezte, de az értekezés sikeres megvédését témavezetője már nem érhette meg, a másik kettőt korai halála miatt sajnos már nem tudta befejezni. Több szakmai-tudományos társaságban viselt tisztséget, rangos nemzetközi folyóiratok kérték föl rendszeresen lektorálásra. Tragikusan rövidre sikerült tudományos életpályája, szakmai-közéleti tevékenysége során az elismerések sem kerülték el: a Széchenyi professzori ösztöndíj (1997), a Hetzel emlékérem (2005), a Szent-Györgyi Albert díj (2007) és a Nádaskay-Hagenlocher emlékérem (2008) elnyerése jelzi, hogy a szakma milyen magasra értékelte munkásságát.
Ez az eredményes karrier tört értelmetlenül derékba Huszenicza Gyula korai halálával – élete utolsó esztendejét már a gyógyíthatatlan betegséggel vívott reménytelen küzdelem és szenvedés töltötte ki. Ezt is bámulatra méltó lelkierővel viselte, még arra is ügyelve, hogy aggódó családja és munkatársai felé mindvégig hitet és optimizmust mutasson. Felesége és két leánya mellett tanszéki kollégái, barátai és tisztelői gyászolják, akik emlékét kegyelettel megőrzik.
