Mit bír el a makaróni a szószon kívül?

JAKSITS ILONA

főiskolai docens, YMÉK Mechanika és Tartószerkezetek Tanszék

Az első ízben és Magyarországon elsőként 1989. november 6-án karunkon – akkor még főiskolánkon – Nagy Összeomlás elnevezéssel megrendezett statikai modellépítő versenyt az évtizedek során különféle szerkezetek: konzol, keret, híd, – és mint idén is – torony készítésére hirdettük meg.

Az évek során a verseny – az eredeti céljától eltérően – az egyre nagyobb teherbírású szerkezetek, a látványos és izgalmas show irányba kezdett eltolódni, amihez már további egy mázsa ólomsörét beszerzésére is kényszerültünk. Igen: tésztaszerkezetek töréséhez 150 kilogramm sörét! Ekkor változtattunk, és a rekorddöntögetést ráhagytuk arra a felsőoktatási intézményre, amelyik néhány éve az általunk kidolgozott kiírást és törőszerkezetet tőlünk „vette át”.

Mi visszatértünk az „élethez”: adott teher viselésére kell kitalálni, megtervezni, „legyártani” és megépíteni az optimális tartószerkezetet. Idén is ennek szellemében írtuk ki a pályázatot: kinek a 10×10×50 cm-es tornya törik el a 70 N-os (7 kg-os) tervezési teherre?

A verseny házon belüli rangját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy dékánunk, dr. Makovényi Ferenc tanár úr a betegágyát odahagyva elnökölte a bíráló bizottságot, és a verseny lelkes hívét, a zsűritagságot is vállaló dr. Hajdu Miklós dékánhelyettes urat is csak aznapi otthoni balesete tudta eltéríteni – sajnálatosan a traumatológiára. Neki ezúton is mihamarabbi teljes gyógyulást kívánunk.

A verseny történetében rekordszámú, 23 modellel pályázott 16 hallgatónk; „visszaesők” (akár többszörösen is) és gólyák. A számokból is látszik: akik nekibuzdultak, azok egy modell elkészítése után úgy gondolhatták, most már tudnának még jobbat is építeni. Az építésznek készülő Pétery Tamás idei kísérletező kedve is rekordot eredményezett: egymaga, több mint 1,5 kg tészta felhasználásával 9 darab, minden méretezés nélküli fantáziatoronnyal lepett meg mindenkit. Ebből kettő, noha nem felelt meg a pályázati kiírás azon feltételének, miszerint csak makaróni vagy spagetti szálak alkalmazhatók, a zsűri jóváhagyásával a nagykockatésztából absztrakt módon és az óriási kagylótésztából csinosan összeépített modelljei is versenyben maradhattak.

Manapság, amikor a kredites képzés sajátossága miatt a diákok alig találnak egymáshoz kapcsolódási pontokat, különösen örömteli, hogy 3 magányos farkas mellett az együttműködők voltak többségben: egy triász, és 5 páros. Az idei verseny új sajátossága lett, hogy míg a versenyt korábban a tanszékünk szervezte a diákoknak, idén a HÖK aktív közreműködésének köszönhetően mind az előkészületekben, mind a lebonyolításban diákok is részt vehettek. Közülük mindenképpen említést érdemel Kovács Áron, már csak azért is, mert – lévén Áron menedzser szakos – ez rávilágít arra, hogy ebbe a rendezvényünkbe valamennyi szak hallgatói bevonhatók a beállítottságuknak leginkább megfelelő területen.

Akik a verseny hagyományos célkitűzései szerint mérettették meg magukat, a három értékelési szempont: 10%-ban a szerkezetesztétika, 70%-ban a teherbírás és 20%-ban a gazdaságosság szerint ítéltettek meg.

A törőtehernek a 70 N-os tervezési értéktől való eltérése pontlevonásokkal járt; az alulméretezést kétszer olyan súlyosan „büntettük”, mint a túlméretezést. Ez nemcsak a torony statikailag helyes kialakításával, a kivitelezés gondosságával illetve a gazdaságossággal szerzett pontokat vihette el, hanem akár ezek többszörösét is.

Az ítészek statikus szeme az elsőéves Orsó Renátó „Roppan” jeligéjű szerkezetét találták a legszebbnek (8,6 pont), másodiknak pedig a szintén elsőéves Hajdu Mátyás és Hutter Franciska „Az étel nem játék” valamint Nádasdy Tamás és Valuska Gábor „Pan” tornyát (8-8 pont).

A jellemzően 50-100 grammos modellek sorrendje gazdaságosság szempontjából: „Stan” (20 pont) – Nádasdy Tamás és Valuska Gábor, „Roppan” (19,5 pont) – Orsó Renátó, „Az étel nem játék” (18,9 pont) – Hajdu Mátyás és Hutter Franciska; mindegyik 2 N/g fölötti fajlagos teherbírással.

A végső sorrendet alapvetően a törőteher határozta meg, ami jellemzően 50~60 N és 100~110 N között szórt, de akadt 200 N és 300 N feletti is.

A legutóbbi két verseny győztesét, a negyedéves Prepuk Attilát kiakólbólintotta győzelmi trónusából a nyomdokaiban lépdelő, szintén építőmérnök szakos Godinek Márton és Puskás Imre. „Félelem és reszketés” jeligéjű (teherbírás: 71,24 N; összesen: 80 pont) modelljük egy paraszthajszállal bizonyult nyerőnek a „veterán” építész-építős vegyes páros, Nádasdy Tamás és Valuska Gábor „Pan” (71,238 N; 78,1 pont) tornyánál, akiket vélhetően kevéssé vigasztalt, hogy a harmadik helyezést is megszerezte számukra a „Pan újratöltve” (79,69 N; 54,1 pont).

A „rombolást” végül még „pusztítással” is tetéztük, a verseny hagyományosan jó hangulatában vizsgálatuk tovább a makaróni immár „rendeltetésszerű” tulajdonságait: az elmaradhatatlan tort szokás szerint milánói makarónival ültük meg.

Azok, akik a mostani versenyen még csak nézőként (sem) vettek részt, a korábbi versenyekbe is betekintést nyerhetnek a tanszék weboldalán (mechanika.ymmf.hu) található összeállítások révén.