Volt szép napunk, lesz holnapunk!
Olyan világban élünk, amikor a változások sodrása örvénnyé változik, amelyet fékezni, irányítani igen nehéz, kiszállni belőle pedig szinte lehetetlen. A rendszerváltás, az Európai Unióhoz való csatlakozás, majd a 2006. márciusában hatályba lépett felsőoktatási törvény feladatai a változásokat lehetőségnek tekintő, a kihívásokkal szembenéző egyetemeket is próbára tette. Amikor sok a teendő, szinte felgyorsul az idő. Mintha tegnap történt volna, pedig majd négy éve, hogy megfogalmaztuk a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar hosszú távú stratégiai céljait.
Nagyon leegyszerűsítve a dékáni ciklus négy évét, a fő feladatot a lineáris képzésre való áttérés jelentette. Legnehezebb része talán a szervezeti átalakítás volt, amikor a sok kis tanszékből intézeteket hoztunk létre. Ugyancsak meghatározó emlék marad a hallgatókért folyó küzdelem, amely minden egyetemi, kari vezetésre olyan terhet rótt, amit néhány éve még nehezen tudtunk volna elképzelni. A hatékonyság azonban megkövetelte ezt a sokak számára talán feleslegesnek tűnő munkát. Összességében elmondhatjuk, hogy a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar jól teljesített, a Szent István Egyetem egészéhez, és a felsőoktatási rendszerhez viszonyítva is.
Most a dékánválasztás idején, amikor felvázoljuk az előttünk álló feladatokat, az elkövetkező négy évet a stabilizáció időszakának tekinthetjük. Igyekszünk a nyugodtabb alkotó munkára koncentrálni. Az alapképzési szakokat már elindítottuk, 2008 őszétől indul a mesterképzés, startra készek a doktori iskolák.
Dékáni programom három pillérre épül: együttműködés, hatékonyság, fejlesztés. Önmagában három rideg kifejezés, amelyek pályázatokban, prospektusokban, ismertető füzetekben a kelleténél gyakrabban szerepelnek, ezáltal közhellyé kopnak. Azonban mint minden közhely, ezek is a rárakódott hamis máz alatt igazak, az előretekintés során meg nem kerülhetők, mással nem pótolhatók.
Az együttműködés a Szent István Egyetemen belül a karok, intézetek, munkatársak közötti kapcsolatot jelenti, illetve a hallgatókhoz fűződő viszonyt. Egyetemünk falain túlra tekintve a középiskolák, a hazai intézmények, cégek s még messzebb a nemzetközi kapcsolatok hálója jelenik meg.
A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar szemszögéből nézve részei vagyunk az egyetemnek, s intézményünk sikeres működése érdekében meg kell szüntetnünk a párhuzamosságokat, koncentrálni kell az erőforrásokat. Dolgozzunk bármely területen, legfőbb célunk a hallgatók minél színvonalasabb kiszolgálása. Szándékosan nem az oktatás szót használtam, mert amit nyújtanunk kell, az több mint a szakmai információk átadása.
Szemléletformálás, értékrend nyújtás, egyfajta lelki felvértezés az előttük álló versenyre. A korszerű, közvetlenül hasznosítható ismeretek birtoklása mellett elengedhetetlen a nyelvtudás, az informatikai jártasság, és a magabiztos fellépés, érdekérvényesítő képesség. Enélkül a friss diplomás szülői, baráti segítséggel munkahelyhez juthat, de nem igazán rendelkezik azzal a munícióval, ami a folyamatos fejlődést, a biztos előrejutást, a karrierépítést lehetővé teszi. A hallgatónak már az egyetemen meg kell éreznie, hogy egyenrangú polgára az intézménynek, neki jogai, elvárásai vannak, és persze kötelességei is.
Karunk vezetése látva, hogy egy kínálati piacon kell helytállnunk, ahol a kívánatosnál nagyobb számú felsőfokú oktatási intézmény szinte vadászik a diákokra, az elmúlt időszakban nagy figyelmet fordított a kommunikációra. Reklám-, PR- és referencia filmeket készítettünk, óriásplakátokat helyeztünk el forgalmas utak mentén. Több mint húsz középiskolával van együttműködési megállapodásunk. Fontosnak tartjuk a pályakövetési rendszer kialakítását, minden diákunk életútját igyekszünk nyomon követni, lehetőségek szerint támogatni. Ezeket a törekvéseket egyre inkább erősíteni kell.
A belső együttműködéshez hasonlóan fontos a külső intézményekkel, cégekkel való kapcsolaterősítés. A hallgatók - a tanüzemeken túl - ismerjék meg az őket váró világot a maga gyakorlatias valóságában, ahol tapasztalatot szerezhetnek, és akár első munkahelyüket is megtalálhatják. A hazai együttműködés mellett a nemzetközi kapcsolatok bővítésére is nagy gondot fordítottunk. Erősödtek a hallgatói cserekapcsolatok, a 2007. december 3-6. között megrendezésre kerülő Tradíció és Innováció jubileumi konferenciára több mint 50 külföldi tanár, kutató jelentkezett be, hogy előadást szeretne tartani.
Stratégiánk másik alappillére a hatékonyság, amely minden egyetem számára azt jelenti, hogy az oktatási keretek között a legtöbb diákot a legmagasabb színvonalú képzésben kell részesíteni. A színvonal esetünkben a diplomás pályakezdő elhelyezkedési esélyeiben mutatkozik meg. Ezért indítottuk azokat a szakokat, amelyek divatosak és a gazdaság, a társadalom részéről keresettek, megbecsültek.
Mára a mennyiségi fejlesztés lehetőségei kimerültek, a demográfiai korlátok miatt nincs több diák. Emiatt a jövőben felsőoktatási intézmények fognak megrendülni, megszűnni. Nekünk ezt mindenképpen el kell kerülnünk, s jó esélyünk van arra, hogy el is kerüljük. Ez csak hatékonyabb, céltudatosabb képzéssel érhető el, ahol a biztos nyelvtudás, az informatikai képzés alapkövetelmény. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a legjobb diákjainknak notebookot adjunk használatra, hogy az IBM-mel, az indiai TATA-val és más cégekkel egyre szorosabbra vonjuk az együttműködést.
A harmadik stratégiai faladat a fejlesztés, amelynek átgondoltsága egy szűkülő piacon rendkívül fontos. A fejlesztés mindig költségekkel jár és a rossz helyre tett pénz valahol nagyon hiányozni fog. Ezért olyan szervezeti formát kell választanunk, amely egy jól áttekinthető keretet ad a munkánkhoz.
Szétnézve a világban, a híres egyetemek évszázados klinkertéglás, ősparkos épületei már összezsugorodnak, eltörpülnek az elmúlt évtizedekben létesített objektumok mellett. A változás, az örvény, nem csak minket érint, ez világjelenség. A globalizálódó világ egyik következménye, amely azonban nem sorolható számos vadhajtása közé. Ezek a diákokat fogadó, cserélő oktatási intézmények teszik leginkább lehetővé, hogy egy tehetséges fiatalembernek az egész világ életterévé váljon.
Ez a nyitott, minden kontinensen otthonosan mozgó szakember a jövő reménysége. A mi kötelességünk, hogy bárhonnan visszatekintve a kibocsátó egyetem úgy jelenjen meg emlékeiben, mint a biztos fundamentum, amire karrierjét bátran építhette. Ezért érdemes vállalni az örvény veszélyeit, hogy egykori sikeres tanítványunkkal találkozva a költő szavaival elmondhassuk: volt szép napunk, lesz holnapunk!
Dr. Villányi László
dékán
