„A gyakorlatot kell az egyetemre bevinni…” – Beszélgetés az Újhelyi-díjas dr. Máté Andrással
Az ez évben Újhelyi Imre-díjjal kitüntetettek között volt egyetemünk egyik tanára is: dr. Máté András a növénytermesztésben kifejtett munkásságáért kapta a rangos elismerést. A tanévzárón egyetemi magántanárrá lett egyetemi docenssel az elmúlt évtizedekben végzett szakmai tevékenységéről, oktatásról és kutatásról beszélgettünk.
RADÓ GÁBOR
- Egyenesen vezetett az útja erre a pályára?
- Született gödöllői vagyok, de középiskolába a fővárosba jártam, a Kvassay Jenő Híd- és Vízmű-építő Technikumba. Ez az iskola erősen teljesítményorientált volt, ott megtanultam tanulni. Rajzolni kellett és elsajátítottam a műszaki szemléletet. Biológiából ellenben nem volt képzés; a felvételire szükséges anyagot azonban a felvételi előtt a gimnazisták tankönyvéből megtanultam 1966-ban kezdtem az egyetemi tanulmányokat Gödöllőn; mi voltunk az utolsó évfolyam, amelyik négy éves képzésben részesült, amit hat hónap gyakorlat követett.
- Ezt követően már az egyetemen dolgozott?
- Már az egyetemi jelentkezésem során is az oktatás, kutatás lehetősége motivált, ez abban az időben eléggé merész célkitűzés volt. Búzával foglalkoztam, az e témakörből készített dolgozatommal első helyezést értem el különböző TDK konferenciákon. Ennek eredményeként mehettem előadni külföldi konferenciára, sőt a plovdivi főiskola egyhónapos tanulmányútra hívott meg, ami nagy szó volt abban az időben. A végzés után dr. Penyigei Dénes szerződtetett a Földművelési és Növénytermesztési Tanszékre „bújtatott" gyakornoknak. Amikor 1972-ben elment a tanszékről egy szakmunkás, „legalizálni" tudtak, mint tanszéki mérnököt. 1973-ban vetőmag szakmérnöki képesítést szereztem, majd 1974-ben doktoráltam és kineveztek tanársegédnek.
- Abban az időben melyek voltak a legfontosabb feladatok?
-Dr. Lőrincz József a tanszék akkori vezetője a gyakorlattal való kapcsolattartást tartotta a legfontosabb feladatunknak. Én magam is félállásban három termelési rendszerben dolgoztam és összekötő voltam a termelési rendszerek és az egyetem között. A termelési rendszerek számára alap- és tábla szintű technológiákat dolgoztunk ki, közös kutatásaink voltak. A 70-es években egyetemi előkészítő tanfolyamokat tartottak a szakmunkásoknak is. A biológia oktatását én felügyeltem mind az öt képzési helyen az országban. Közben három hónapot a Humboldt Egyetemen tölthettem, majd 1977-ben kineveztek adjunktusnak, két évvel később pedig felvételiztem az ösztöndíjas aspirantúrára. Dr. Bócsa Iván volt a témavezetőm Kompolton. Kandidátusi értekezésemnek a tarka koronafürt volt a témája. Majd 1979-ben elnyertem a Justus Liebig ösztöndíjat az akkori NSZK-ban. Ennek eredményeként több német egyetem és kutatóintézet vendége lehettem hosszabb, rövidebb időre. Tapasztalhattam, hogy náluk jobb volt a technikai felszereltség - de azt is, hogy mi jobban tanítunk. Amikor később egy FAO szakembercsoport tagjaként az Egyesült Államokba utazhattam, ott is ugyanez volt a tapasztalatom. Nagyon tetszett viszont a szaktanácsadás, a termelőkről való gondoskodás.
- Mindez hogyan volt hasznosítható itthon?
- Megpróbáltuk itthon is oktatni a tapasztaltakat, de ez 1990-ben már senkit nem érdekelt. Ezen okulva vállalkozásként kezdtük segíteni az akkor újrakezdő gazdálkodókat. Közben docens lettem és 1990-től tanszékvezető, de továbbra is elsődlegesnek tartottam a gyakorlatot, a szaktanácsadást. Nagyrészt az egyetem különböző tudományterületein dolgozó oktatóinak összefogásával megalakítottuk a Földműves Kft-t és országosan felkínáltuk a szolgáltatásokat. Több mint száz település jelzett vissza, ezeken rövidebb-hosszabb tanfolyamokat tartottunk, vetőmagot, vegyszert, növényvédőszert, technológiát biztosítottunk. Pénzt nem tudtunk adni, de azt meg tudtuk mondani, hogy amennyi van, azt mire fordítsák. Kevesen ismerték a problémákat úgy, mint mi. A feladat és az igény annyira megnőtt, hogy válaszút elé kerültem: vagy ezt végzem tovább vagy az egyetemi munkát. Az egyetemet választottam (sokan bizonygatták, hogy rosszul döntöttem). A kft-t megszüntettem, az egyetemi kísérleti téren azonban megszerveztem a szaktanácsadást megalapozó bemutatókat. Dr. Kocsis Károly rektor kinevezett a Növénytermesztési Tanüzem vezetőjének. Sikerült összevonni a szétszórt és rendkívül elhanyagolt növénytermesztési tanszéki kísérleti tereket egy nagyobb egységbe. Pályázati források igénybe vételével színvonalas kiszolgáló épületeket emeltünk, kiépítettük, az utakat gépeket és az öntözőrendszert vásároltunk. A közérdekű működtetést azonban nem finanszírozta senki, a 12 aranykoronás földünk nyereséget nem tud termelni, így működésünk érdekében megbízásokat szereztem a fizetőképes fajtanemesítő, vetőmagos és vegyszerforgalmazó multiktól is. Európai szintű kísérleti terünk van, ahol több száz kezelést lehet látni. A kísérleti tér vezetését 2004-től dr. Gyuricza Csaba egyetemi docens vette át, aki eredményesen folytatja a megkezdett munkát.
- Miként látja a változásokat az oktatásban az évek során?
-Természetesen sok minden változott az évek során Két ciklusban is dékánhelyettes voltam, így sok mindent belülről is láttam. Az én véleményem szerint a változások között van jó is rossz is. A hallgatók mentalitása is sokat változott, a tanároké is, de a fogadókészség sokszor eltérő a különböző évfolyamokon is. Változott az oktatás rendszere, mást és más módszerekkel kell tanítani és számon kérni. Részemről én mindig is az összefüggéseket szeretném elsősorban megtanítani és azokat is várom vissza. Az újabb követelményeknek megfelelően több olyan új tantárgyat is meghirdettem, amire tudom, hogy igény van. A szaktanácsadást jelenleg is folytatom. Én vagyok a növénytermesztési szerkesztője az Agrároldal.hu internetes szaktanácsadónak, amelynek naponta több mint 1000 regisztrált látogatója van. Fontosnak tartom még elmondani, hogy egyetemi munkám során vezetőim, kollégáim sokat segítettek, sokat tanultam tőlük. A harminchat év során soha senkivel nem volt konfliktusom, mindenki csak segített - azt csináltam, amit szerettem, ma is hálás vagyok, hogy az egyetemen dolgozhattam.
