Mindig bennem volt a kíváncsiság: miből van a világ” – Beszélgetés dr. Heltai György egyetemi tanárral

A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karon az idén a környezetmérnöki szakra vették fel a legtöbb államilag finanszírozott hallgatót. A szak vezetője dr. Heltai György tanszékvezető egyetemi tanár a közelmúltban tudományos munkásságának elismeréseként elnyerte az MTA doktora címet. E két tény elegendő okot szolgáltatott arra, hogy bekopogjunk hozzá a Környezettudományi Intézeten belül működő Kémia és Biokémia Tanszék ajtaján.

B. G. - R. L.

  - Gratulálunk a rangos elismeréshez és a sikeres beiskolázáshoz!

  - Köszönöm a köszöntésüket, jólesik a figyelmességük.

  - Bevalljuk, mi most a tudományt a tudós bemutatásával szeretnénk emberközelbe hozni.

  - Próbáljuk meg!

  - Kérjük, kezdjük az elején! Hogyan és miként lesz valakiből éppen kémikus?

  - Bizonyára mindenki másért és másként. Ez minden tudományra érvényes. A folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy van, aki olyan jelenségek iránt érdeklődik, amelyekkel a tudományok rendszerében a kémia foglalkozik. S azután, ha az ember kitartó, elszánt, pályairányultsága szilárd, a történet akár már tipikusnak mondhatóan alakulhat. Szakadatlan tanulás, kitartó munka és egy kis szerencse elvezethet a tantárgyszerű ismeretektől a kutatói mélységekig, egyszóval a kémikusság állapotáig. A szakember közben specialistává vagy az egészben gondolkodó tudóssá érik. Jó esélye van jeles kutatóvá válni annak, akinek arra hajlama és adottsága van.

  - Vannak ennek „külső" jelei?

  - Természetesen. Aki például kíváncsi a dolgok mikéntjeire, mibenlétére és hogyanjára, nyitott az eredmények befogadására, de kritikájára is és az örökös útkeresés sarkallja a még ismeretlen feltárására, azzal szemben élhetünk a gyanúval, hogy előbb-utóbb frigyre lép a tudománnyal. Feltéve persze, hogy a társadalmi feltételek nyitják és nem elzárják a teret; buzdítják, és nem akadályozzák a tehetség kibontakozását.

  - Miként alakult a professzor úr pályája?

  - Már gyermekkoromban érdeklődtem a „légköri viszonyok" iránt: nézegettem, hogy a levegő az valami-e vagy semmi. Mindig bennem volt a kíváncsiság: miből van a világ? Miért kemény a fa és miért hajlékony a papír? Az érdeklődés, a kíváncsiság újabb és újabb területekre csábított, a nyitottság és a dolgokról szerzett ismeretek folyamatos kritikája, a természet világának tényleges megismerésére, az elemien fontos tények gyarapítására sarkallt. A tudomány az általunk felfogható világról alkotott képzetek, jelek és jelrendszerek igaz jelentését keresi. Ezt a szemléletet próbálom átadni, amikor kémiát tanítok. Ha megengednek egy kis kitérőt, a vegyészvicc a sivatagba helyezi a kémikust, aki már majdnem éhen hal, amikor egy dzsinn megajándékozza egy zacskó fehér porral. Mit csinál ekkor a vegyész?  Hogy eldöntse, cukor vagy méreg van-e a zacskóban, elvégzi a Fehling próbát, a klasszikus cukorazonosítási kísérlet. De hogyan?! Leveszi az ingét, kettéhasítja, és azt mondja: ez a féling 1, ez a féling 2 reagens, majd megeszi a cukrot. Ennek a példának az a tanulsága, hogy aki csak szavakat tanul meg és nincsen tisztában a szavak által leírt való világgal, az nem tanul meg semmit. Különösen igaz ez az agrár- és a környezetmérnökökre, akik anyagokkal dolgoznak. Visszatérve kérdésükhöz, én is "fölfedeztem", hogy a világ kimeríthetetlen és hogy a tudomány az út és az eszköz a megértéséhez. Motivált a családi tradíció és kiváló professzoraim példája is.

  - Kérjük, hadd pillantsunk be legalább egy résnyire, az utóbb mondottakba!

  - A tradíció komoly helyen áll az értékrendemben. Otthonról hoztam a mások iránti tiszteletet, a jót, a többet akarást, a jó hagyományok, a tanultság, a tudás becsülését, a humánum, a protestáns etika és értékrend követelményként való elfogadását, s még ki tudja, mi mindent raktak a „tarisznyámba".

  - A tehetséget nem említette.

  - A tehetség valamilyen módon a másokra való figyelés képessége. Amit megtanultam, amit tudok, én is másoktól kaptam. Önmagából az ember nem lesz semmi, hiába van (lenne) jó memóriája, felfogóképessége, logikája és filozofikus gondolkodása. A jó példának, miként Karácsony Sándor hangsúlyozta, akár meghatározó szerepe is lehet a nevelésben. Apám már kiskoromban a kezembe adta a közismert pedagógus-gondolkodó Leckék a leckéről című könyvét, amely arra tanít, hogy hogyan kell tanulni.

  - A kémia mely területe ejtette rabul?

  - A spektrokémiai analitika. Amikor 1969-ben Gödöllőre jöttem, Debreceni Béla professzor azt mondta, hogy fontos lenne a nitrogénkutatásban elmélyülni, minthogy a mezőgazdasági termelésben a műtrágyának fontos szerepe van. Diplomamunkámban, egyetemi doktori és kandidátusi értekezésemben egyaránt a színképek fotográfiás detektálásának problémáival foglalkoztam. A kandidátusi fokozat megszerzése után az atomspektroszkópia sugárforrásainak és mintabeviteli módszereinek fejlesztése irányában folytattam kutatásaimat. A Humboldt Alapítvány kutatói ösztöndíjának segítségével kezdtem foglalkozni a mikrohullámmal indukált nemesgáz plazmakisülések sugárforrásként való alkalmazásával. A kutatások célját gyakorlati irányú agrokémiai és környezetvédelmi kutatási feladataim határozták meg. Négy lezárult OTKA pályázat után elmondhatom, fejlesztettem a nitrogén biogeokémiai ciklusainak vizsgálatára, leírására alkalmas technikát és tanulmányoztam, hogy a növények milyen formában alkalmazzák a különböző nitrogénforrásokat, valamint azt is, hogy mi történik a talajban maradó, a vízbe jutva kimosódó, a gáz alakban a légkörbe visszakerülő molekulákkal. Kutatásaim lényegét legtömörebben MTA doktori értekezésem címe fejezi ki: Elemanalitikai és speciációs analitikai módszerek kifejlesztése és alkalmazása mezőgazdasági-környezetvédelmi célokra.

  - A környezetmérnökség területén megkerülhetetlen, hogy szót ejtsünk a nehézfémekről is.

  -  A környezet- és élelmiszerbiztonságban nem önmagában egy fém jelenléte okozhat kockázatot, hanem az a kémiai forma, amiben jelen van. Disszertációmban is beszámoltam a krómmal végzett kutatásaimról. A krómot 3 vegyértékű formájában kedvező élettani hatásai miatt táplálék kiegészítőkben is alkalmazzák. Ezzel szemben az alkoholszondából ismert kromát, amely 6 vegyértékű krómot tartalmaz, rendkívül veszélyes méreg. Amikor tehát egy ipari üzem krómkibocsátását akarjuk elemezni, s ez ma már a vízvizsgálati szabványok része, akkor nem elegendő azt mérni, hogy mennyi króm jutott ki, hanem meg kell tudni mondani, ebből mennyi a 6 vegyértékű. Az elemanalitikát itt már össze kell vonni a különböző formák elválasztására alkalmas módszerekkel. Ezt hívják speciációs analitikának.

  - Gödöllő továbbra is vonzza a hallgatókat. Ez azzal is magyarázható, hogy klasszikus iskolája az agrárkutatásnak, képzésnek, amire tisztelettel tekint a diák?

  - Jogelődünk nem akadémiából, főiskolából kifejlődött intézmény, hanem egyetemként alapították. Abból a felismerésből kiindulva, hogy az élelmiszerellátáshoz szükség van egyetemi szintű tudományos iskolára. Ez az igény ma is létezik, tevékenységünket bővítve a környezetvédelem tudományos képzési-kutatási bázisává is váltunk. Magyarországon a földterület 70 százaléka megművelhető. Az erős konkurenciában való helytálláshoz az önállóan tájékozódás és a tudásfejlesztés képességével is bíró szakemberekre van szükség. A jelentkezések szép száma - talán nem túlzás mondani - tisztelgés szakmai munkánk előtt, bizalom helyzettudatunk, oktatói-tudományos tevékenységünk iránt, és ránk nagy felelősséget testáló várakozás is, hogy segíteni tudjuk a mezőgazdálkodókat talpon maradásukban és orientálásukban is. A jelenség abban a tekintetben is biztató, hogy mintegy igazolja stratégai célunkat: a mezőgazdaság-tudományok körében a minőségi képzés és kutatás centruma maradjunk, ebbéli pozíciónk folyamatosan erősödjön nemzetközi téren is.