Húsz hónap az Európai Bizottság Közös Kutatóintézetében – Beszélgetés dr. Szabó Márta egyetemi docenssel (1. rész)

Dr. Szabó Márta, a Gépészmérnöki Kar Környezetipari Rendszerek Intézetének docense 20 hónapot töltött az Európai Bizottság Közös Kutatóintézetében Isprán (EC-JRC). Hazatérését követően beszélgettünk vele.

B. G.

- Hogyan sikerült kijutni egy EU-s kutatóintézetbe?

- Az Európai Bizottságnál immár 1999 óta az FP 5 és FP 6 keretprogramok kutatási pályázatainak bírálatánál rendszeresen végzett szakértői tevékenységem alapján figyeltek fel és találtak alkalmasnak arra, hogy a Környezet és fenntarthatóság Intézetében nemzeti szakértőként részt vegyek a Megújuló Energiák egységben folyó kutatásokban.

- Hogyan néz ki belülről egy EU-s kutatóintézet?

- Az Európai Bizottságnak hét Közös Kutatóintézete van - a kiemelt kutatási területeknek többé-kevésbé megfelelő felosztásban (Környezet, Polgárok védelme, Energia, Információs technika, stb..), ebből három található Isprán. A Közös Kutatóintézetek küldetése az, hogy az európai uniós döntéshozatalhoz nyújtson tudományos szakértelem alapján szakmailag megalapozott háttéranyagot, a döntések, direktívák, intézkedések előkészítő munkájában, felülbírálatában, valamint módszereket dolgozzon ki a végrehajthatóság harmonizációjához. Ezek a bizottság saját kutatóintézetei, létjogosultságukat az adja, hogy bennük így „tiszta", érdekcsoportok nélküli munka folyhat. Ezekben a kutatóintézetekben nemcsak az Európai Unió összes tagállamából, de jóformán a világ minden tájáról dolgoznak szakemberek, nagyrészük egy-három évig. Szakterülettől függően a gyakorlati és az elméleti kutatás is jelen van; tapasztalatom alapján az elméleti kutatás súlya nagyobb a küldetés és feladat természeténél fogva. Nagyon jó a szakmai adatbázis hozzáférhetősége, a kutatók rendelkezésére álló infrastruktúra a mindennapos tevékenységüket jelentősen elősegíti, a network-építés, a nemzeti kapcsolattartás és a munka feltételeinek biztosítása hatékony munkát tesz lehetővé, bár számomra szokatlan volt az ügyintézés rendezett, de bürokratikus módja.

- Mivel foglalkozott a kutatóintézetben?

- Mint azt az előbb már említettem, a Környezet és fenntarthatóság Intézetében nemzeti szakértőként a Megújuló Energiák egységbe kerültem, és ez határozta meg munkámat. Az intézetben folyó sokszínű kutatások közül én a biomassza energetikai célú potenciáljával, elérhetőségével foglalkoztam, melynek keretében a statisztikai adatok feldolgozása, kapcsolatépítés nemzetközi, nemzeti szakintézményekkel, minisztériumokkal, gazdálkodási intézetekkel, kutatóintézetekkel, nemzetközi workshopok szervezése, publikációk, jelentések összeállítása, részvétel egyéb igazgatóságok tevékenységével összefüggő munkákban, mint pl. környezeti ügynökséggel, Európai Erdészeti Intézettel voltak a fő feladataim.

- Milyen a megújuló energiaforrások perspektívája a kutatóintézet munkája alapján?

- Sajátos körülmény, hogy a megújulókkal kapcsolatos célkitűzések, feladatok és azok elterjesztése az intézetben dolgozók számára megkérdőjelezhetetlen evidencia volt, az intézményben mindenki számára fontos európai uniós érdeknek tűnt, de amikor az egyes tagországok adatait bekértük, elemeztük, szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy ezt nem mindenki ugyanígy gondolja, nem minden országban látják hasonlóan. Az egyes országokban a természeti adottságok, az életminőség, a jólét, a történelmi tapasztalatok, a gazdasági helyzet alakulása, stb. mind befolyással vannak arra, hogy a megújuló energiaforrások és ezen belül például a biomassza energetikai hasznosítása alakulását megítéljék, elterjesztésükért együttműködjenek. Persze a helyzet megítélése nem az én feladatom volt, és nem is lehet általánosan, ugyanakkor pontosan fogalmazni; mégis azt tudom mondani, hogy általában onnan kapható (a legtöbb) információ, ahol a megújulók szerepének nagy jelentőséget tulajdonítanak, ahol jól működik. Ahol nincs, nem működik, onnan az információ is csekély mértékű arra vonatozóan is, hogy mi okozza a nehézséget az elterjedésben. A kutatóintézetben dolgozók mindennapi törekvése az, hogy ezek a különbségek kiegyenlítődjenek. Az országokban szemléletváltásra van szükség, és reményeim szerint ehhez a direktívák hozzájárulnak.

- Hogyan lehet hasznosítani a kutatóintézetben szerzett tapasztalatait?

- Az intézetben végzett több közel kétéves munka tapasztalatai értelemszerűen elsősorban szakmai területen hasznosíthatók, de megértettem és érzékeltem az uniós közösségi törekvéseket és a mindennapi munka hatással volt a személyes fejlődésemre is. A munkám során öt publikáció született, továbbiak vannak előkészületben. Láttam, hogy az egyes országok természeti adottságai milyen mértékben határozzák meg a megújulók hasznosítását, és a szükségszerűségen kívül milyen fontos szerepe van a nem szakmai tudományos háttérnek, a széles körű befogadáshoz szükséges társadalmi tudatnak, a politikai akaratnak, az oktatásnak és nevelésnek. Egyetemi környezetben úgy gondolják, hogy a tudományos megközelítés elegendő a célkitűzések megfogalmazásához és a gyakorlati megvalósításhoz, de arra kellett rájönnöm, hogy a biomassza energetikai hasznosítása sokkal szélesebb körű, közérdekűbb kérdés, kezdve a fiatalok, iskoláskorúak bevonásától a bankszféra, kisvállalkozások, politikusok meggyőzéséig. A kialakult véleményemet támasztja alá az is, hogy a rendszeres ilyen irányú pályázatbírálói tapasztalatom során látom, hogy milyen utakat járnak a különböző országok, konzorciumok. Az energiakérdés globális és így az európai céljaihoz a megújulókon kívül az energiahatékonyság kérdéseit kell előtérbe helyezni. Azok az országok aktívak megújulók területén, amelyek aktívak az energiahatékonyság területén is.

Az uniós tapasztalatok között fontosnak tartom, hogy közvetlenül érzékelhettem az európai szakmai intézkedés folyamat menetrendjét, az Európai Unió működését belülről, mind politikai, mind adminisztratív szempontból. Nagy hatással volt rám az a multikulturális környezet, mely jelentősen eltér az egyetemi körülményektől, és olyan személyes ill. szakmai kapcsolatokat sikerült kiépítenem, melyek meghatározóak az életemben.

- Milyen új szakmai kapcsolatokra tett szert? 

- Az intézet feladataiból következett, hogy a munka alapvetően a kapcsolatokra épült. Én a biomassza energetikai hasznosításához elsősorban az energetikai és környezetvédelmi témakörökben érintett uniós és nemzeti intézményekkel tartottam kapcsolatot, így az Európai Bizottság tagintézményeivel (DG ENV, DG TREN...), európai szintű intézményekkel, (Eubiom, EFI...), társaságokkal, kutatóintézetekkel, egyetemekkel. Természetesen sok új kapcsolat is született, de közülük sok partnert, illetve szakembert már korábban az FP 5, FP 6 keretprogramok kutatási pályázatainak bírálatánál személyesen is megismerhettem.

- Milyen a megítélése az egyetemeknek egy EU-s intézetben?

- Az intézetben folyó munkák alapját azok az információk, adatok képezik, melyek az egyes országokban születnek. Nyilván az ilyen adatok egy része minden országban egyetemi kutatások során keletkeznek, de az intézet általában nem közvetlen egyetemeket keres meg, hanem olyan intézményeket, melyek a munkát segítő forrásokkal rendelkeznek. Így általánosságban az egyetemekről nincs is sok információ, kialakult vélemény. Azt azonban tapasztaltam, hogy azok az egyetemek kerültek látókörbe, azokkal az egyetemekkel alakult ki kapcsolat, melyek munkájukat, kutatásaikat, ezek eredményeit angol nyelven közzéteszik. Így például Magyarországról a CEU volt egyetemi partner. Hazajőve éppen ezt a tapasztalatomat szeretném megosztani a kari vezetéssel és a lehetőségeinkhez képest változtatni az eddigi gyakorlaton.  

- Úgy értesültünk, hogy kari funkciót is kapott hazajövetele után.

- Igen. Úgy érzem, hogy tapasztalataimra igényt tartanak. A kari vezetés a nemzetközi kapcsolatok igazgatói beosztással bízott meg, és remélem, hogy tapasztalataimat mind a kari, mind pedig személyes szakmai munkámban hasznosítani tudom, és eredményes leszek.