„A világ legjobb műhelyei közé tartozunk” – Beszélgetés dr. Urbányi Béla egyetemi docenssel

Sajtóhír: A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) által meghirdetett Nemzeti Technológiai Platformok támogatása című pályázaton 36,7 millió forintos támogatást nyert el a SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete a Magyar Halgazdálkodási Technológiafejlesztési Platform című projekttel. Több, nemzetgazdasági szempontból fontos szakterületen nem született nyertes pályamű, ezért a pályázatot újból meghirdetik. Érdekesség, hogy a pályázaton egyetemként egyedül a SZIE nyert.

*

A „Megint a halasok..." sóhajtással indultam fel a „vízválasztóra", hogy a hír hallatán dr. Urbányi Béla egyetemi docens, a Halgazdálkodási Tanszék vezetője segítségével felfedjem a siker titkát olvasóink előtt.

BALÁZS GUSZTÁV

- Múlt év októberében hirdette meg az NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) a pályázatot, azzal a céllal, hogy a különböző ágazatok vállalkozásai, érdekképviseleti szervezetei, kutatóintézeti és egyetemi műhelyei összefogjanak a rövid- és középtávú kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia kidolgozására. Nyertes pályázatunk alapján két év alatt kell letennünk az asztalra egy megvalósíthatósági tanulmányt. Ha az NKTH elfogadja, akkor részt vehetünk a következőkben meghirdetett célzott pályázatokon. Ami bennünket, halasokat illet, könnyebb helyzetben vagyunk más mezőgazdasági ágazatok szereplőinél, mert a miénk egy viszonylag kicsi, kevés szereplős szektor. Mintegy 200 vállalkozás és néhány tudományos műhely reprezentálja a magyar halászatot. Ugyanakkor a mezőgazdaságban - az élelmiszeripar nélkül - az elmúlt években a haltenyésztés területén megvalósult innováció hozta a legtöbb export bevételt. A magyar halászatfejlesztési, tógazdasági technológia Dél-Amerikától kezdve Afrikán át Ázsiáig, szinte mindenhol megtalálható a földön. Ez arra vall, hogy ágazatunk problémamegoldó képessége kiváló, és ami Magyarországon sikeres, azt keresi a külföld is, elsősorban a fejlődő országok.

- Ezek szerint megtalálták a halasok azt a módszert, amivel a kis piacról ki lehet törni a világpiacra. Hogyan sikerült?

- Nálunk mindenki tudja, hol a helye. A Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa ellátja az érdekképviseletek klasszikus feladatait, s ha ezt teszi, partnereinek a hozzáállása is pozitív, támogató. Tanszékünk vállalta, hogy összeállítja a halászat rövid- és középtávú kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiáját és véleményeztetjük a döntési pozícióban lévő kollégákkal. Pályázatunkhoz minél több szándéknyilatkozatot kellett beadnunk az ágazat szereplőitől. A nagyon rövid határidő miatt 58-at tudtunk begyűjteni, de meggyőződésem, hogy megvalósíthatósági tanulmányunk reprezentálni fogja legalább a szakma 90%-ának az igényeit.

- Ha jól értettem, a most elnyert pályázat belépő a forrásokért vívott verseny következő fordulójába.

- Igen. A magyar halászati ágazatnak már van egy beruházási-fejlesztési stratégiája, aminek a megvalósítását az idén induló Európai Halászati Alap (EHA) finanszírozza majd. Kevés más ágazat mondhatja el magáról a mezőgazdaságban, hogy rövid időn belül két meghatározó stratégia birtokosa lesz. Miért fontos ez? Bár a halászat most kimondottan jövedelmező (más állattenyésztési ágazathoz képest), tudjuk, hogy ez egy pillanatnyi állapot. A takarmányárak és az egyéb működési költségek emelkedése miatt olyan kutatás-fejlesztésre van szükség, aminek az eredményeivel a halas gazdák költséget csökkentenek, vagy árbevételt növelnek. E szemléletnek is köszönhető hogy a magyar halászati fejlesztésekre vevők a fejlődő országok. Egyik kollégánk most éppen Szingapúrban értékesíti a felhalmozott tudást és technológiát. Horváth Ákosnak egy tengeri halfaj, az ázsiai tengeri sügér, más néven baramundi szaporításának alapjait kell elvégezni hat hét alatt.

- A tanszék honlapja arról informál, hogy itt megvan a kritikus tömeg.  

- Igen, tanszékünkön 19-en dolgoznak. Az állami normatívából „5 és fél" kolléga fizetésére futja, a többiek pályázati forrásból vagy külső megrendelések bevételéből kapják a fizetésüket. Megjegyzem, a SZIE az egyetlen egyetem Magyarországon, ahol külön tanszék műveli ezt a területet. Erre Európa-szerte kevés példa található. Lengyelországban azonban külön egyeteme van a halászatnak. Az öt, agrárjellegű képzést is folytató magyarországi egyetem mindegyikén létezik halászati oktatás. Olyan széles körben azonban, mint amilyet a SZIE kínál, sehol. Kedvező helyzetünket olyan elődeink alapozták meg, mint Woynarovich Elek és Horváth László professzorok. Arra is büszkék vagyunk, hogy a múlt évben sikerült egy asztal mellé ültetnünk az összes felsőoktatási intézmény halászati oktatásért felelős vezetőjét és megállapodnunk egy kölcsönösen előnyös munkamegosztásban. Közösen indulunk nagy uniós pályázatokon. Tanszékünk a halszaporodás-biológia, a halgenetika és biotechnológia, a tógazdálkodás és haltenyésztés területén érezzük nagyon erősnek magát. Legutóbb belga csoport járt nálunk, május elején németeket és spanyolokat várunk, majd szlovénok jönnek hozzánk szaporítási technológiákat tanulmányozni, kollégák utaznak külföldi társ-egyetemekre (pl. Horvátország) oktatni. Én pedig Szingapúrba utazok a jövőbeli együttműködési lehetőségek továbbfejlesztésének megbeszélésére. Ez talán furcsán hangzik, de tudni kell, hogy a miniszterelnök úr 2007-ben kormányközi megállapodást kötött a szingapúri állammal, ennek szerves része a halászati kutatás és fejlesztés. Bizton állíthatom, hogy halszaporodás-biológia területén az alkalmazott kutatásokat tekintve világ legjobb műhelyei közé tartozunk, és büszkén mondhatjuk el, hogy határokon belül és kívül is értékelik az erőfeszítéseinket. Eredményeinket átveszi a gyakorlat. Ez annak is köszönhető, hogy a vállalkozások mondják meg és javasolják, mit kell kutatni. És élvezzük az anyagi támogatásokban is megnyilvánuló bizalmukat. Ezért tudtunk a pályázati forrás szegény időszakban is fejleszteni, műszereket vásárolni. 

- A poén kihagyhatatlan: a tanszék a Duna-Tisza vízválasztóján fekszik. Egyre többen érezzük, a SZIE is bizonyos vízválasztóhoz ért.

- Én is így látom. A folyamatosan csökkenő hallgatói létszám mellett azok az egyetemek maradnak fenn, amelyek jó kapcsolatokat alakítanak ki a gazdasággal, a gazdasági szféra szereplőivel. Ezt azért is mondhatom, mert hetente általában két napot vidéken töltök, vállalkozásoknál. Gödöllőnek óriási presztízse van. Sosem gondoltam volna, hogy egy gödöllői diplomával a „homokot is el lehet adni a sivatagba". Az irántunk megnyilvánuló bizalmat felelősséggel kell fogadnunk. Ha „kimegyünk" a szakmába, és megmutatjuk magunkat, akkor a tudásunkról is számot kell adnunk, értéket kell szolgáltatnunk a megrendelőnek. Ebben az esetben egymásnak adják a telefonszámunkat és csak a kapacitásunk szab határt a munkánknak. Nekem olyan szerencsém is van, hogy apám, nagyapám, dédapám is halas volt. Én viszont agrármérnökként végeztem. Vagyis, ha egy üzemben más ágazatokhoz tartozó problémákkal is találkozom, azokról is hozzáértő véleményt kell nyilvánítanom, és ajánlanom kell olyan kollégákat, akik a legjobbak tőlünk az adott területen. Jó példa erre a SZIE RET által elnyert pályázat az energianád termesztés-technológiájának a kidolgozására, amiben egyaránt részt vesznek az MKK Növénytermesztési Intézetének és a Gépészmérnöki Karnak a szakemberei. Úgy érzem, nagy szükség van egy technológiai transzfer iroda kialakítására az egyetemen, amely tudja, hogy kiket lehet megszólítani az egyetemen a különböző vállalkozások megrendeléseinek teljesítésére, s amely mintegy elosztja ezeket az igényeket.