„A Szent István Egyetem föderatív jellegű univerzitás”

Beszélgetés dr. Solti László rektorral

Az évkezdés egyik legfontosabb híre a Szent István Egyetemen a Tessedik Sámuel Főiskola beolvadása. Lapunknak adott interjújában dr. Solti László rektor elmondta, hogy a csatlakozó békési főiskola részéről nyitottságot, együttműködési szándékot és készséget tapasztalt az integráció előkészítése és végrehajtása során. Meggyőződése, hogy csatlakozásuk számos új elképzeléssel, ötlettel gazdagítja majd a Szent István Egyetemet; továbbá nagyobb súrlódás nélkül megtalálható az a modus vivendi, együttélési mód, amellyel a felsőoktatás még jelentősebb szereplőjeként működhet tovább univerzitásunk.

BALÁZS GUSZTÁV

- Rektor úr, először is boldog újévet kívánunk!

- Köszönöm szépen. Én is boldog újesztendőt kívánok olvasóinknak, az egyetem, köztük első alkalommal a Gazdasági Kar, a Pedagógiai Kar, a Víz- és Környezetgazdálkodási Kar valamint az Egészségtudományi és Környezetegészségügyi Intézet valamennyi polgárának, továbbá a szerkesztőségnek!

- Az újévi jókívánság sok milliószor hangzott el 2009 első napjaiban, mely év jelentősége számunkra - némi újságírói túlzással - 1492 horderejéhez mérhető. A Tessedik Sámuel Főiskolával történt egybeolvadás egyetemtörténeti szempontból egy másik „Újvilág" felfedezéséhez hasonlítható. Ez az esemény is, miként Kolumbusz idejében, mindkét félre hat, kölcsönösen újak vagyunk egymás számára. Rektor úr és vezetőtársai, továbbá a hallgatói önkormányzatok képviselői néhányszor már „partra szálltak" Békésben. Kérem, ossza meg olvasóinkkal az integrációval kapcsolatos gondolatait!

- Nyugodtan használható a hasonlat, mert valóban új világot fedeztünk fel - mind a ketten. A Tessedik Sámuel Főiskola és a Szent István Egyetem jól felismert érdekből és saját akaratukból kezdték el tervezni a közös jövőt. Miután az Országgyűlés szentesítette a beolvadást, immár 9 kar és egy intézet ismerkedik egymással és hajtja végre az átalakulásból adódó nem kis feladatokat. A Szent István Egyetemet 2000-ben létrehozó integráció felülről elrendelt kényszerházasság volt, amelyről ma is az a véleményem, hogy nem így kellett volna csinálni. Azóta viszont - az előkészítést is beleszámítva - eltelt egy évtized és ez alatt összecsiszolódtak a korábban önálló jogelőd intézmények, mára teljesen elcsitultak a kezdeti időszak vitái. A karok megbecsülik egymás munkáját és jórészt megtalálták az együttműködés lehetőségeit. A Tessedik Sámuel Főiskola beolvadása ismét felkavarta a vizet és sokan attól féltek, hogy esetleg elölről kezdődik az integráció indulására oly jellemző feszültségek sorozata. Én ettől nem tartok. Először is azért nem, mert önként és egybehangzóan nyilvánítottuk ki a szándékunkat, hogy a jövőt együtt képzeljük el. Másodszor: időközben drasztikusan megváltozott a felsőoktatás helyzete. Ma már versenyezni kell a hallgatókért, és a 2000. évi integrációs sokk után az intézmények - legalábbis azok, amelyek időben felismerik a jelentőségét - immár öntevékenyen keresik a lehetséges partnereket. A fülembe cseng Hiller István oktatási miniszter tavalyi beszéde, aki Sopron és Szombathely egyesülésekor kimondta: aki a végére marad, annak már nem jut semmi az asztalnál. Mi akkor már tárgyaltunk egymással és törekvésünk megerősítéseként értelmeztük a tárcavezető kijelentését.

- Milyen benyomásokat szerzett az új karokkal ismerkedve?

- Nyitottságot, a legnagyobb együttműködési készséget és jószándékot tapasztaltam. Meggyőződésem, hogy számos új elképzeléssel, ideákkal és ötletekkel gazdagítják a Szent István Egyetemet, és nagyobb súrlódások nélkül megtaláljuk azt a modus vivendit, együttélési módot, amellyel a felsőoktatás világának még jelentősebb szereplőjeként működhetünk tovább. A Békés megyei felsőoktatás létét veszélyben láttató sajtóközlemények, bár nagy ellenpropagandát fejtettek ki, hatástalanok maradtak az integrálódó karok számára. Tény ugyanis, hogy a szarvasi és a békéscsabai főiskolai karok egyetemi karrá váltak, össz-egyetemi intézet lett a gyulai fakultásból, ez pedig nagy előrelépés az ott dolgozók és tanulók, s hasonlóképpen a városok életében.

Az átalakulás következtében a Szent István Egyetemnek - immár sokadszor - újra kell fogalmaznia önmagát. Ám hiába tűznénk ki célul, hogy egy közös nagy kampuszon 20-30 ezer hallgatóval működő univerzitás legyünk, hiszen Magyarország területileg legtagoltabb egyeteme a miénk. Karai a fél országot beterítik és a közöttük lévő távolság meghaladja a 200 kilométert, autópálya összeköttetés nélkül. A Szent István Egyetem tehát föderatív jellegű univerzitás; a karok hálózata. Fakultásainknak megvan a maguk autonómiája és sokuknak nagy hagyománya. Ezeket a tradíciókat meg kell tartani, becsülni és ápolni, de fogadják el, hogy szükség van egy egyetemi központra is, amely átláthatóan, költségtakarékosan és naprakészen végzi feladatait. Nehezen elképzelhető, hogy bármely kar egyedül képes legyen elnyerni, menedzselni és adminisztrálni akár európai uniós, akár nagy konzorciális pályázatot, mert ezekhez professzionális apparátus kell. A hallgatókért folyó küzdelemben egyes intézmények százmilliós nagyságrendben költenek pénzt reklámra és marketingre, összefoglalóan PR-ra. Ilyen ráfordításokkal egy-egy kar külön-külön soha nem veheti fel a versenyt, még ha a minőséget is tűzi a zászlajára. Erőnket egyesítve kell tehát előrelépni ezen a területen is. Kezdeti munkánk gyümölcse a Szent István Egyetem most megjelent Felvételi Magazinja, amely a három karral és egy intézettel gazdagodott univerzitás első közös kiadványa. Közösen szerepelünk az Educatio kiállításon, és a méretből adódó előnyöket más területeken is szeretnénk kihasználni.

- Értéke van annak, hogy egyetemünket partiképesnek tartják, szívesen működnek együtt velünk.

- Erre büszkék lehetünk, és ez több tényezőből ered. Az első összetevő az, hogy a Szent István Egyetem gazdálkodása stabil, de a Tessedik Sámuel Főiskolának sem voltak alapvető gazdálkodási problémái. A következő fontos tényezőnek azt tartom, hogy a Szent István Egyetem nevéhez nem a minőség hiánya, hanem éppen ellenkezőleg, a minőség fűződik. Legfontosabb cél, hogy bármelyik karunkon szerezzen diplomát a hallgató, a munkaerőpiac örömmel fogadja és elismerje őt.

- Már a hatkarú Szent István Egyetem is széles oktatási és kutatási kínálatot tartott fenn, amivel a Tessedik Sámuel Főiskola palettája részint egyezett. A beolvadás révén hagyományokkal - példaként említhetem Tessedik Sámuel pedagógiai és a mezőgazdálkodást fejlesztő szarvasi örökségét - valamint modern képzési irányokkal - Gyulára is gondolok - egyaránt gazdagodtunk. A kibővült egyetem az eddiginél több ponton kapcsolódhat a gyakorlathoz, a társadalomhoz és a gazdasághoz. Milyen új lehetőségekkel számoltak az integráció előkészítése során?

- A Békés megyei karok és a gyulai intézet a magyar-román határ közelében helyezkednek el. Nincs akadálya, hogy létrehozzuk a határon átnyúló képzések regionális központját. Abban az esetben tehát, ha például a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar MSc képzéseket hirdet meg a békéscsabai Gazdasági Karon, akkor nem csak a dél-alföldi térség számára kínálunk új lehetőséget lakóhelyük közelében, hanem komoly vonzerőt jelenthetünk egy szomszédos, hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező európai uniós országban is. Mód nyílik pályázati képességünk javítására is - mivel budapesti és gödöllői karaink a gazdaságilag fejlett közép-magyarországi régióban találhatók, számos pályázaton csak a jászberényi karunk révén kísérelhettünk meg elnyerni forrásokat. A békési képzési helyek mind egy-egy újabb kaput nyitnak a Szent István Egyetem számára a hazai és EU felzárkóztatási források felé.

- Egyetlen szakterületet kiemelve, a Budapest-Gödöllő-Szarvas tengelyt alkotva, jelentősebb szerepet vállalhatunk az agrárgazdaság fejlesztésében?

- A magyar agrárium alapvető gondjait mi ugyan nem tudjuk megoldani, ám az agrárgazdaság fejlesztése a XXI. század igényeinek megfelelő, ütőképes képzés nélkül kivitelezhetetlen. Ebben szeretnénk élen járni és ezzel elősegíteni a mezőgazdaság fellendülését. Sokan vallják és én is egyetértek vele, hogy a víz hamarosan ugyanolyan értékes kinccsé válik, mint a kőolaj, hazánknak pedig nagy vízkészlete van. Mi sem természetesebb tehát, hogy a vízgazdálkodás területén dolgozó szarvasi és gödöllői tudományos műhelyek közötti együttműködés elmélyítésével csak nyerhetünk.

- Ezek szerint bizakodó a közös munka emberi tényezőit illetően is?

- Igen, mert nincs is más lehetőség - egyébként rektori megbízásom első percétől azt tapasztalom, hogy nyitott, hozzáértő és lelkes emberek dolgoznak a Szent István Egyetemen. S ez a legfontosabb. Egyetemet ugyanis 30-50 milliárd forintból bárhol föl lehet építeni, de az igazi egyetem nem csak épületek összessége. Amikor állnak a falak, akkor vetődik föl a kérdés, hogy hol az a szellemi potenciál, ami nélkül nincs egyetem. Nincs az a pénz, amellyel a karok múltját, évtizedes-évszázados gyökereiket ki lehetne váltani vagy pótolni. A Szent István Egyetem szellemi muníciója erős - ezt tükrözi fiatal oktatóink és kutatóink számos elismerése - az integráció pedig új impulzusokat ad a munkához.

- A Rövid távú Rektori Program múlt évben elfogadott, az egyetem megújítását célzó koncepcióival olvasóink is megismerkedtek. Hogy halad ezek bevezetése?

- A program intézkedéseinek koncepcióit elfogadta a szenátus, most következik az implementáció, a gyakorlati bevezetés. Az Intelligens tanulási környezet, a modern egyetemi könyvtár kialakítására vonatkozó intézkedés a legjobb úton halad a megvalósítás felé. A Pályázati és Innovációs Központ pályázati lába kész, s elvi megállapodás született az innovációs terület működéséről is. Elkezdődött a humán erőforrás koncepció végrehajtása, s a legutoljára marad a legnehezebb feladat: az egyetem mindenre kiterjedő szervezeti megújítása. Én kicsit gyorsabb megvalósításban bíztam, de elfogadtam az érvelést, hogy egy ekkora méretű intézmény átalakítása nem hajtható végre egyik napról a másikra, főként ha arra törekszünk - és ezt mindig igyekeztem előtérbe helyezni - hogy a folyamat a lehető legkisebb érdeksérelemmel járjon. Kicsit lassította a Rövid távú Rektori Program megvalósítását a Tessedik Sámuel Főiskolával történő integráció előkészítése, hiszen ez nem volt előre tervezve, de a gólt akkor kell berúgni, amikor a labda az ember lába elé kerül.

- Miként alakulnak egyetemünk gazdasági körülményei, és van-e előrelépés a gödöllői kampusz felújítási elképzelésében?

- Még nem látszik világosan, hogy milyen gazdasági feltételek között működhet az egyetem. A megszorítások sajnos elkerülhetetlenek, mégis optimista vagyok, mert mindeddig kiegyensúlyozott volt a gazdálkodásunk és nincs olyan adósságunk vagy kötelezettségünk, amely veszélybe sodorná azt. Januártól azonban minden hónapban cash-flow jelentést kérek be valamennyi karról és az intézettől, hiszen mindegyikünknek elemi érdeke, hogy senki se dőljön be, mivel a Szent István Egyetem gazdálkodása egységes. A MASZER csődje miatt meghiúsult PPP beruházás ügyében még nem született végleges döntés - egészen addig tárgyalunk, amíg elfogadható ajánlatot kapunk. Az ingatlan-állomány siralmas műszaki állapotával tisztában vagyok, de mindmáig nem tudtam meggyőződni, vajon fölvállalható-e a beruházással együtt járó, 20 éves lejáratú súlyos fizetési kötelezettség.

- Szorgalmazza-e, hogy további felsőoktatási intézmények integrálódjanak a SZIE szervezetébe?

- Ha olyan csatlakozási szándékkal keresnek meg, amelytől további szinergikus hatás remélhető, azaz közösen több eredményt érhetünk el, bizonyára nem fogok elzárkózni a tárgyalásoktól - ez azonban pillanatnyilag nincs napirenden. Jelenleg a TSF zökkenőmentes beolvadásával összefüggő napi feladatokon és azon dolgozunk, hogy a Szent István Egyetem egy minőségi oktatást végző, európai színvonalú, korszerű és nemzetközileg magasan jegyzett egyetemmé váljon. Tisztában vagyok, hogy ilyen munka soha nem fejeződhet be, de lapunk hasábjain is köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik támogatták és elősegítették e cél megvalósítását.