Mosoly az ország arcán?
Tanácskozást rendezett az ünnepek előtt Gödöllőn, a Szent István Egyetemen a Magyar Urbanisztikai Társaság Falutagozata. Bár a teremben az is elhangzott, hogy „Mosoly az ország arcán a falu", a rendezvény egésze korántsem volt ilyen derűs hangulatú.
DULAI SÁNDOR
A Magyar Urbanisztikai Társaság Falutagozata ez év áprilisában alakult. Létrehozói - zömmel építészek - különösen aggódnak az aprófalvak és a tanyák jövője miatt. A tagozat elnökévé Ónodi Gábort, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének igazgatóhelyettesét, az intézet területi tervezési tanszékének vezetőjét választották, aki maga is egy kicsi tanya tulajdonosa Jászszentlászló határában.
A tagozat a falumegújítási mozgalom hazai elterjesztését és megerősítését tekinti fő céljának. E mozgalom európai szervezete a bécsi székhelyű Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási Munkaközösség, amely 1996-ban megfogalmazta a vidéki régiók integrált fejlesztésének vezérelveit. Kiindulópontja: hosszú távon fenntartható fejlődés csak ott lehetséges, ahol nem marad gazda nélkül a táj. A paraszti gazdálkodás nemcsak a termelés miatt fontos, hanem a környezeti értékek, a kultúrtáj élővilágának megőrzésében is nélkülözhetetlen. Az európai munkacsoport alapelvei közé tartozik az önálló kezdeményezések támogatása, a falusi-tanyai közösségek öntudatának, önbizalmának erősítése. A Segítség az önsegítőknek! elve felértékeli a belső erőforrásokat (a talajtól, a víztől a tapasztalatokig, a helyi tudásig sok minden ide tartozhat) és ösztönzi a megújuló energiák (bioenergia, nap- és szélenergia) használatát.
A magyar közmondás szerint: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Hogy vannak, akik komolyan veszik ezt falvainkban, arra szép példákat láthattunk a gödöllői tanácskozáson. Csak ámultunk, amikor a Tolna megyei Nagyszékelyből érkezett Nyitrai Ákos képeit nézegettük: az okos tervek és a helyi építőbrigádok keze nyomán hogyan születtek újjá az annyi bajt megélt falu romos házai. Krizsán András a 230 lelkes, Veszprém megyei Pula főépítészeként hasonló varázslatról számolt be. Az ormánsági Drávafokról érkezett Faludi Erika elmondta: nem bánta meg, hogy a kilencvenes évek elején odahagyta a minisztériumi főmunkatársi állást, s falutervezőnek szegődött. A sok küszködéssel elért eredmények mellett szólt arról is, milyen káros lehet minden egyoldalú szemlélet. A faapríték-tüzelés például önmagában jó dolog, mondta, de az már nem, hogy kipusztítják s faaprítéknak a pécsi erőműbe szállítják, drága pénzen, az Ormánság erdeit. Úgy, hogy közben az utakat is tönkreteszik. Aztán kínálják az aprítékot a Pécstől tetemes távolságra lévő, fa nélkül maradt falvaknak, a visszaszállítási költség miatt egyáltalán nem olcsón. Mintha helyben nem tudnák azt a fát összevágni.
Megismerhettük Puskás Ferencet is, a keleti határszélről, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszkáról. Ötven éve szerzett agrárdiplomát, és ENSZ-szakértőként bejárta a világot. Indiában tizennégyszer töltött hosszabb-rövidebb időt, s tapasztalatait igyekszik idehaza is hasznosítani. A világ egyik legnépesebb országában ugyanis nem akarják, hogy a nagyvárosok tovább duzzadjanak, arra ösztönzik az embereket, hogy maradjanak falun. Segítségre azonban csak az számíthat - nem annyira pénz, mint inkább termelési eszközök formájában -, aki maga is tesz valamit sorsa jobbra fordításáért. Így aztán nincs elhanyagolt kert, föld. Nálunk pedig német sárgarépát vásárol az uszkai cigány a tiszabecsi zöldségesboltban ahelyett, hogy termelne magának a kiskertben, háborog Puskás Ferenc. Többek között ezen szeretne változtatni Szatmárban.
Mosoly-e hát a falu az ország arcán, vagy inkább gondfelhő? Bizonyára egyik is, másik is. Például aki huszonnyolcezer forintos nyugdíjából tizenhatezret költ gyógyszerre, nyilván kevesebbet mosolyog. Hazánkban több mint ezer aprófalu, azaz ötszázlelkesnél kisebb település van, s ezekben sokan élnek igen nehéz körülmények között. De - ahogy a tanácskozás egyik dokumentumában olvasható - „tiszta még a tekintet, egyenes még a gerinc, hitele van még a szónak, erős itt még a kézfogás és köszönnek egymásnak az emberek". Hozzátehetjük azonban: sajnos már e számunkra oly kedves világban sem mindenütt...
A Falutagozat a vidéken élő emberek életminőségének javításáért, a lakóhelytől független esélyegyenlőség megteremtéséért mindazokkal együtt akar működni, akik ezt a célt magukénak vallják. Szakmai és civil szervezetekkel, önkormányzati szövetségekkel, fejlesztési tanácsokkal, a vidékpolitikában hatáskörrel bíró kormányzati szervekkel és parlamenti testületekkel, s nem utolsósorban oktatási, kutatási intézményekkel.
Számítanak a fiatalokra, akik a Szent István Egyetemen is szép számmal voltak jelen a tanácskozáson. A tagozat elnöksége döntött arról is, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók számára a Magyar Urbanisztikai Társaság Diplomadíj pályázata keretében meghirdeti a vidék- és falufejlesztési szekciót.
