„Mi ezt az eredményt hirdetjük is” – Beszélgetés dr. Dimény Judit dékánnal

Dr. Dimény Judit egyetemi tanár, a Mezőgazdaság- és Környezettudomány Kar dékánja azzal a kellemes, de igen ritka tényállással találkozott a múlt év végén, hogy nem a karnak kellett hirdetnie magát, hanem a kart hirdette a HVG Felsőoktatás 2007 melléklete. Azután persze már az MKK is népszerűsítette az újságot: a január 12-i nyílt napon jókora poszter tudatta minden érdeklődővel, hogy a hazai agrárkaroknak a lapban közzétett listáját a gödöllői fakultás vezeti. Erre mondják: a téma az utcán hever. Felvettük, s benyitottunk vele a dékán ajtaján.

BALÁZS GUSZTÁV

- Milyen érzés éllovasnak lenni?

- Végtelenül jó érzés, és beiskolázási versenyben mi ezt az eredményt is hirdetjük. Bízom benne, hogy a HVG felmérés kedvező hatása és Gödöllő patinája egymást fogja erősíteni. Egy sikeres felvételi kampánnyal a Szent István Egyetemnek is segítünk.

- Milyen visszhangja volt az MKK elsőségének?

- Abban a szerencsében volt részem, hogy jó helyezéseinkről már a lap megjelenése előtt értesültem egy olyan konferencián, amelynek témája éppen a felsőoktatás marketingje volt. A rangsorok összeállításának szempontjain és módszerein lehet és kell finomítani, de például Mészáros Tamás, a Corvinus, Molnár Károly, a Műegyetem és Nagy János, a Debreceni Egyetem rektora is egyértelműen állást foglalt a felmérések létjogosultsága mellett. Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam, hogy a több mint száz kar összesített listáján a 8. helyre sorolták az MKK-t. Nagyon kedvesek voltak a rektorok, mindenki gratulált. Ahhoz is, hogy a következő három évre a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagjává választottak.

- Mi is gratulálunk a sikerekhez! A listavezetésnél maradva, sejtjük, mit ér, de hadd kérdezzük meg, mibe kerül?

- Sokba. Ezek a ráfordítások azonban elkerülhetetlenek. Karunknak mindig is az volt az erőssége, hogy magasan képzett oktatókat és kutatókat alkalmazott. Erre törekszünk most is, ennek az eredménye, hogy egyre több nagydoktorral büszkélkedhetünk. Legutóbb dr. Heltai György védésének örülhettünk az Akadémián. Az MKK munkatársai azt is tudják, sorsdöntő a jövőnket illetően, hogy minél több tehetséges fiatalt kapcsoljanak be kutatásaikba. És íme az eredmény: évről-évre növekszik a tudományos diákköri dolgozatot író hallgatók száma. A sikeres munkák kutatáson alapulnak. Szerzőikből lesznek majd azok a kiváló doktoranduszok, akik megtöltik a meglehetősen kemény követelményeket állító négy doktori iskolánkat.

- Ezek szerint a hetilap által készíttetett felmérés méltán emelte ki a diákköri munka igényességét...

- ...aminek közösségformáló ereje is van. A diákköri konferenciák eredményhirdetése azon ritka ünnepeink közé tartozik, amiket igazán felszabadultan élhetünk át, miután egész évben kínlódunk, gyötrődünk, számolunk. A hallgatók egyre nagyobb részére is átragad ennek a mozgalomnak a varázsa. Nemcsak a versenyzők maradnak itt a TDK napján, amikor tanítási szünet van, hanem mind több barát, barátnő, ismerős is. Az eredményhirdetésen többeknek csak állóhely maradt. Elmondtam már, miért hasznos a diákköri munka a tanároknak. A méltatásnál a hallgatókról se feledkezzünk meg! Már egyetemi tanulmányaik alatt átélik a kutatómunka, az alkotás terhét és örömét, megtanulnak együttműködni a konzulensekkel és elsajátítják a megszerzett tudás előadásának gyakorlatát. Nálunk kultusza van a TDK-nak. A kari tanácsterem réztáblájára évről-évre felvésetjük a Kari Tudományos Munkáért Kitüntetést kapott tanárok nevét, akiket vándordíj helyett immár egy kis szoborral ajándékozunk meg, amit nem kell visszaadniuk, megtarthatják emlékbe.

Nem szeretném szó nélkül hagyni azt sem, hogy sok pénzt és energiát költünk a gyakorlati képzésre és a bemutatókra. Példaként említem a szárítópusztai növénytermesztési tanüzemünkben rendezett gazdanapokat. Az ott megforduló emberek környezetében kialakulhat az a vélemény, hogy érdemes Gödöllőre jönni tanulni, mert az elmélet mellett egyre több gyakorlati ismeretet is kínálunk. S hadd említsem meg, jót tesz karunk hírnevének, hogy az egyetemen regionális tudásközpont működik. Ráadásul olyan munkát végzett már az első évben, hogy beszámolóját a finanszírozó észrevétel nélkül elfogadta. A tudásközpont sajátos katalizátora a SZIE belső integrációjának, hiszen velünk együtt több kar részese a tevékenységének.

- Mit kell tenni azért, hogy a kar megőrizze vezető helyét?

- A felsőoktatás világa a mesterszakok alapításának és indításának a lázában ég. Ebben a tétre menő folyamatban megnyugtató hátteret ad számunkra a már említett négy doktori iskolánk. Mégis, jól meg kell fontolnunk, mely szakokat kell minden évben indítanunk, s melyek azok, amelyeket esetleg szüneteltetni érdemes. Nagy reményt fűzünk a mezőgazdasági biotechnológus képzéshez. Jelentős a külföldi érdeklődés és szeretnénk, ha államilag finanszírozott magyar hallgatókat is felvehetnénk erre a szakra, még ha angol nyelven is kell majd indítanunk.

Az említetteken túl versenyképességünket jelzi, hogy van elfogadott intézményfejlesztési tervünk, a kari tanács jóváhagyta a szervezeti átalakulásunkat, amely szerint a jelenlegi intézetek és tanszékek a jövőben 10 intézetbe kívánnak rendeződni. Pályázati erőnket jelzi, hogy az MKK a nem oktatásból származó bevételek megszerzésében élen áll a SZIE-n belül.

Végül arról is szólni szeretnék, hogy sokat segít nekünk a hallgatói önkormányzat. Szívügyüknek érzik a fiatalok, hogy nekik is legyen utánpótlásuk. Lelkesen dolgoztak az Educatio 2007 kiállításon, s ugyanezt mondhatom el a nyílt napokról is. Kezdeményezésükre született meg az MKK táska garnitúra is. Az egyetem és a lakóhelyük között vonatozva-buszozva figyeltek fel arra, hogy diáktársaik táskáiból, öltözékéből felismerhető, ki melyik iskola hallgatója. Mi is kiválasztottunk néhány igényes táska- és ruhamárkát, melyeket ma már kari emblémával ellátva lehet megvásárolni. A TDK konferencián azt a diáktudóst jutalmaztuk az MKK garnitúrával, aki a legtávolabbra utazott a terepmunkához.