Időben

Két évtizede lesz, hogy - szokásához hűen - újólag beköszönt hozzánk az „Idő". Ám - korábbi jelenéseitől némileg eltérően - ezúttal, ha nem is halkan, de majdhogynem udvariasan. Emlékeztetett rá, hogy elérkezett, méltóztassunk számolni vele, s felkészülni a fogadására. Igazából mindez - kis túlzással élve - senkit nem lepett meg. A rengeteg többségnek ugyanis volt szeme a látásra, s füle a hallásra. De, hogy valójában merre is van az az előre, s főként a hogyan tovább kérdéseken bizony már volt mit töprengeni. Kollégiumunk, s a „Pro Renovanda Hungariae" Alapítvány biztosított feltételeket létünk új jelenségeinek szabadegyetemeken történő bemutatásához, így ahhoz, hogy a magyar tudomány legelső vonalában állók is segítsék eligazodásunkat. Kosáry Domokos, Benda Kálmán, Juhász Gyula, Hanák Péter, Pataki Ferenc, Pungor Ernő, Pölöskei Ferenc, Stefanovits Pál akadémikusok vállalták a „lámpás" szerepét, vetettek össze múltat és jelent. Kollégiumunk többször is még, másszor is még bizonyította, értőn szolgálja egyetemünk céljait, amikor ápolja saját szellemiségét, s tovább viszi a magyar művelődés kollégiumi hagyományait, Sárospatak, Pápa, Debrecen, Nagyenyed... tradíciót. Ebbeni törekvését nemcsak pártolni érdemes, hanem partnerének lenni is.