Vidékfejlesztő Egyetem

(Lengyelország, Sucha-Beskidzka, 2008. június 11-18.)

Az Európai Vidékfejlesztő Egyetemek Szövetsége (az APURE) fontos és izgalmas, szociológiai vonatkozásokkal is bíró téma megvitatására invitálta tagszervezeteit. A mind riasztóbb természeti és társadalmi katasztrófák ugyanis sürgetően igénylik, hogy a kutatók új és hasznos, a gyakorlatban is alkalmazható válaszokat, megoldásokat keressenek a sokféle szimptóma „gyógyítására", melyeket, ráadásul, energiaválság súlyosbított, s talán nem is annyira váratlanul az élelmiszerkrízis is „berúgta az ajtót". A halmozódott, egymásra torlódott válságtünetek, s hatásmechanizmusaik értelmezését is nehezíti, hogy az új jelenségekhez új fogalmi rendszer is ki kell szenvednünk.

Ilyen horizontot kapott a tanácskozás, amelyen az Európai Unió Agrárbizottságának képviseletében - a program szerint - Dana Hübner jelent meg.

A konferencia komoly hozadéka volt, hogy hozzájárult a mezőgazdaság, a mezőgazdálkodás korszerű, a rendhagyó viszonyokkal és feladatokkal számolni tudó értelmezéséhez. Kimondta, hogy a mezőgazdaságot csakis a vidékkel együtt fejleszthetjük, hiszen az ökonómiai, az ökológiai szempontok és tapasztalatok immár történelmi íven is igazolják ezt a pozíciót.

Európa fejlettebb régióiban már felismert valóság, sőt kötelező magatartás a tájkultúra, kivált tradicionális elemeinek számbavétele és megbecsülése, ezen örökség értékeinek értő óvása. Az eszmecsere résztvevői hangsúlyozták, hogy a felsorolt kritériumok teljesítéséhez folyamatos kutatásra, ezek eredményeinek széles körű publikálására, a változásokhoz való intelligens alkalmazkodás szabályainak megtanulására van szükség. Ez még inkább felértékeli a humán tényező, az ember felelősségét.

A konferencia záródokumentuma, melyet szerkesztve tesznek közzé, azzal a hangsúllyal szól a most felidézett három legfőbb tényezőről, hogy kiemeli: a környezetvédelemnek és a mezőgazdaság újszerű szükségleteinek csak úgy tudunk megfelelni, ha tudatában vagyunk az ember feltárult lehetőségeinek, az ezzel járó felelősségnek.

Az így értelmezett vidékfejlesztés valóban tudásalapú mezőgazdálkodás-szemlélet, vidékbecsülő etika és etosz iránt mutat határozott igényt. Ami nem jelent provinciálist, periférikust, vagy parciálist, hanem mindezeknek éppen az ellenkezőjét; korszerű szemléletet, felelős magatartást és józan programot képvisel.

Dr. Madarász Imre

egyetemi docens

a Szociológia Docentúra vezetője, GTK