Tanulás és munka mindenek felett
Mostanság bizony kevés a munkahely, nehéz elhelyezkedni egy pályakezdőnek. Motiváltnak és céltudatosnak kell lenni az embernek, már a szak tanulása idején is. És ha még nehezítő tényezők is vannak - például a szociális munka szak presztízsének hiánya -, akkor meg tényleg minden erejét be kell vetnie.
VARGA ÁGNES
I. évf., szociális munka szakos hallgató, ABK
Pályaválasztás, helytállás a képzésben, munkahelykeresés, megfelelés, elismerés a munkahelyen, ez mind fontos dolog, mellyel minden ember megküzd élete során. A fiatal nemzedék azonban nincs könnyű helyzetben a kevesebb munkalehetőség és az egyre több diplomás fiatal, valamint a magasabb egzisztenciális elvárások miatt. Kiemelkedőnek és elhívatottnak kell lennie egy-egy ifjúnak, hogy elismerést szerezzen. Igazán motivált - munkájáért önfeláldozó - pályakezdő lehet csupán sikeres minden szakmában. Ezt azonban még megelőzi a kemény tanulás, valamint a megfelelő gyakorlat megszerzése. Ugyanis csak megfelelő alapra lehet ráhelyezni a gyakorlatot, az pedig nagyon igaz, hogy az alapok elsajátítása néha igen-igen nehéz dolog.
A küzdés a sikerért, egy ifjú szemszögéből mindig más, mint laikusként a fiatalokra tekinteni, ezért gondoltam, hogy nézzünk meg egy főiskolai hallgatót, tekintsük meg a szemléletét! Bizonyára nem vagyok egyedül, rajtam kívül is sokan kíváncsiak, milyen egy elhivatott hallgató. Megküzdés a jó jegyekért, a népszerűségért, a tanárok elismeréséért. S ha ez nem lenne elég, akkor még itt van a társadalom is, elég csak azt mondani, hogy szociális munkás leszek, s máris az utcasöprésre gondolnak, valami közterületi munkára, pedig a szociális munka feladata ennél ezerszer többet jelent. És hogy mit? Egyszóval SEGÍTŐ. Segíteni az embereknek, amennyire lehet jobbá tenni az életüket, segíteni őket a problémáik, konfliktusaik megoldásában. Ez az igazi mondanivalója a szociális munkának. A magyar társadalommal meg kell értetni, hogy ez egy az emberekkel speciálisan foglalkozó munkakör. S talán egyszer elismerést vívhatunk ki ennek a szakmának.
Hiszen, gondoljunk csak bele, hány fajta ember van, hányféle lehet a probléma, melyet segíteni kell megoldani, és ehhez igen nagy találékonyságra, emberismeretre van szükség. Igen, ez egy diplomás szak, nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, még sincs igazi elismertsége. A szociális munkát tehát csak igazán küzdeni tudó fiatalok választják, azok maradnak meg a képzés végéig, kapnak diplomát a kezükbe, és tudnak szociális munkakörben elhelyezkedni. De minden bizonnyal ez így helyes; egy másik emberen csupán az tud segíteni, aki tudja, mit akar, erőteljes a szakmai orientáltsága, szeret az emberekkel foglalkozni, érdekli a szociális szakirány.
Úgy vélem szép számmal - mind alsóbb, mind felsőbb évesek között - vannak ilyen hallgatók a Jászberényi Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar szociális munka szakán. De mivel igazán csak egy ebben az irányban tanuló fiatal véleménye lehet teljesen racionális, ezért készítettem interjút egy szociális szakembernek készülő fiúval.
Interjúalanyomnak Bakosi Tamást, a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar első éves szociális munka hallgatóját választottam ki. Eddigi ismereteim szerint egy népszerű emberről van szó. Csoportjában ő a vezető, minden főiskolai rendezvényen aktívan részt vesz. Kíváncsi voltam tehát arra, ő hogyan látja az iskola életét, hogyan éli a mindennapjait a szociális szakembernek készülve, és egyáltalán milyen tervei vannak a jövőre nézve egy majdan pályakezdő fiatal hallgatónak.
- Miért ezt a szakot választottad? És mért döntöttél úgy, hogy pont Jászberénybe jelentkezel, holott például Pesten és Pécsett is vannak képzések?
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem vonzott Jászberény közelsége, hiszen ceglédi vagyok, azonban a nyílt napon való részvételem és a kari honlap rendszeres látogatása felébresztett bennem valamit az iskola iránt. Tanító vagy tanár akartam lenni, ám számos okból kifolyólag nem emellett döntöttem. De mivel mindenféleképpen emberekkel akartam foglalkozni, rátaláltam a szociális munka szakra - és Jászberényre.
- Hogy véled, milyen színvonalú az oktatás az iskolában? Milyennek találod az oktatókat?
- Főként a Szociálpedagógia tanszék oktatóiról tudok beszélni, akikkel sokszor találkozom. Az oktatók rendkívül felkészültek, segítőkészek és a szakmában elismertek. Személyiségük közvetlenül hat a hallgatóságra és az itt tanító tanárok kiváló személyiségek.
- Úgy hallottam, hogy nagyon elhivatottnak és karrieristának tartod magad. Miben nyilvánul ez meg a mindennapi életedben, és a tanulmányaidban?
- Elsőévesként tudom, hogy mit szeretnék kezdeni majd a diploma után, talán ez is jelzi a céltudatosságom - nem szeretnék mással foglalkozni, csak a szociális szférában tevékenykedni. Készülök életem első TDK munkájának elkészítésére, melyet a szegénységről írok, illetve a mindennapjaimat átszövi a szervezés és a lelkesedés. Igyekszem minél sokrétűbb dolgokat végezni és erre példa, hogy publikálok, tudósítok a SZIE újságnak is. Igyekszem nem társaimat elnyomva sikeres lenni és az ,,egyetemi" élet buli oldalát is előnyben részesíteni!
- Gondolom, te is tisztában vagy azzal, hogy a magyar társadalom nem sokat tud a szociális munkáról, és nem is ismeri el az ebben a munkakörben dolgozókat igazi szakembernek. Szerinted hogyan lehetne megváltoztatni a társadalom véleményét?
- Ezt nagy problémának, fogyatékosságnak tartom a magyar társadalom részéről, hiszen nem ismernek el egy szakmát, szakembereket. A foglalkozások sokaságát nézve, a szociális szakma persze nem egyedüli e téren, hiszen kérdéses a pedagógusok presztízse is, de ez nem az én szakterületem. A szakma presztízsének javítását a szociális szakemberek feladatának tartom, s vallom, hogy összefogással ez sikerülhet. Véleményem szerint az emberek homályosan tudnak a szociális munka mivoltáról, céljairól, a szociális munkás tevékenységéről. Ha ezt egy kicsit is megváltoztatnánk, tehát mélyebben belelátnának, ez megváltozna.
- Úgy tudom, hogy igen népszerű hallgató vagy, és sok rendezvényen részt veszel. Tudom, hogy szeretsz cikkeket, és verseket írni. A kar netes újságjában, az A Békában is olvashatók az írásaid. Miket szeretsz még csinálni a szabadidődben?
- A legnagyobb támaszt és kikapcsolódást számomra a barátaimmal töltött idő jelenti. Szeretek zenét hallgatni, olvasni, röplabdázni illetve kirándulni. Szeretek szervezkedni is, amíg van energiám, de néha nekem is regenerálódni kell!
- Hogyan képzeled el a diploma megszerzése utáni életedet?
- Szeretnék szociális területen mesterdiplomát is szerezni és egyszer talán doktorálni, de ez még messze van. Rengeteget kell tanulnom a szociális munka, a szociológia, a szociálpolitika, a kisebbségpolitika, a szegénységkutatás területein ahhoz, hogy teljesíteni tudjam életem célját, az embereken való segítést
*
Úgy gondolom, ez a fiatal fiú jól példázza azok elszántságát, akik arra vállalkoznak, hogy jobbá tegyék a világot. S lehet-e ennél nemesebb feladatunk?
