Szervezettebbé kell tenni a sportéletet - Beszélgetés Balázs Zoltán rektori megbízottal

Törekvésem, hogy a Szent István Egyetem nevéhez egy olyan program kötődjön, amelynek a következő lehetne a jelmondata: „Ne csak tanulj, hanem sportolj is, és ne csak sportolj, hanem tanulj is” – nyilatkozta lapunknak Balázs Zoltán címzetes egyetemi docens, aki rektori megbízottként elkészítette az egyetemi sportkoncepciót, és rektori megbízottént valamint a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar ügyvivő szakértőjeként a megvalósításán is dolgozik.

B. G.

– Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak!

– A Gépészmérnöki Karon végeztem 1994-ben. Azóta elsősorban pénzügyi területen dolgozom, a saját vállalkozásaimat menedzselem, és évek óta próbálok segíteni sportügyben az egyetemnek.

– Egyetemistaként milyen sportágban szerepelt?

– A GEAC labdarúgó csapatban játszottam védőként, a diplomám megszerzése után is egy darabig. Majdnem megnyertük a megyei bajnokságot! Nagyon jó csapatban játszhattam, jó közösség volt, sokat kaptam itt is a sporttól... Tagja vagyok az öregfiú csapatnak, de sajnos nem érek rá játszani.

– Nem szokatlan, hogy régi diák visszajön az egyetemre és feladatot vállal az alma mater érdekében. Sportterületen azonban ritka eset.

– Gyerekkorom óta sportoltam, sportiskolás is voltam. Korosztályos válogatottként már akkor jártam külföldre, amikor még nem nagyon lehetett. Nagyon sokat kaptam tehát a sporttól. Az évek során számos ismerőst, barátot szereztem, széleskörű kapcsolatrendszerem alakult ki és úgy éreztem, hogy ezekből vissza kell adnom valamit a sportnak és az iskolámnak. Én még abból a generációból származom, akik nemcsak a sportot, hanem a pályát is tisztelték. Amelyiknek a tagjaira rászóltak, ha nézőként a szögletzászlónál lecsapta az utat és bement a pályára.

– A nevével fémjelzett sportkoncepció az egyetem hallgatói vonzerejének erősítését célozza.

– Az a törekvésem, hogy a Szent István Egyetem nevéhez egy olyan program kötődjön, amelynek a következő lehetne a jelmondata: „Ne csak tanulj, hanem sportolj is, és ne csak sportolj, hanem tanulj is”. Ma egyáltalán nem könnyű összhangot teremteni a sport és a tanulás között. A 8-10 éves gyerekeknek egyre többet kell tanulniuk, és ekkor sokszor elhangzik a szülői figyelmeztetés: a sportolás helyett inkább tanulj! Későbbi élet-szakaszokban is gyakran kerülnek választás elé a fiatalok. Ha viszont lesz egy olyan egyetem, amely fontosnak tartja a sportoló hallgatókat is, akkor több szülő hagyja sportolni a gyerekét, s vállalja az ezzel járó egyébként valós áldozatokat pénzben és időben. Így megvalósulhatna egy életpálya-modell, amely a sport tekintetében nem szakad meg a középiskolánál, hanem az egyetemi tanulmányok végéig kíséri a fiatalokat! Ily módon nyer a gyerek és az egyetem is, mert a felsőoktatási intézmények közötti versenyben az egyetemi sport helyzete is számít. A Szent István Egyetem vezetése teljes mellszélességgel a sportkoncepció mellé állt. Én nem találtam fel újat, csak valahogy eddig nem váltak programmá a hasonló elképzelések az egyetemen. A mindenkori vezetésnek pedig rengeteg feladata van az egyetemi élet más színterein. Sok jó szándékú ember dolgozik az egyetemi sportért, eredményeik is vannak, de szervezettebbé kell tenni a sportéletet. Úgy tűnik, hogy mindenki a saját szakosztályát, csapatát, területét igyekszik menedzselni, a túléléshez azonban ezt kevésnek tartom. Egységes szerkezet, stratégia és megvalósítható koncepció kell.

– Az utóbbit már elfogadta a Szenátus…

– …amit hosszú előkészítés előzött meg. Sokat egyeztettem más egyetemek, sport-szövetségek és egyesületek képviselőivel, könyvvizsgálókkal, adótanácsadókkal, és persze az egyetemen dolgozó, sportot szerető emberekkel, szakemberekkel, míg sikerült összerakni a koncepciót. Ennek része egy alapítvány életre hívása, amely teljes körűen ellátja, támogatja az egyetem sportcélú létesítményeinek üzemeltetését és hasznosítását, s többletbevételt jelenthet az egyetem részére. Csak önerőből ugyanis nem érhető el a cél. Szponzorok, segítő erők kellenek, továbbá egy szervezet, amely alkalmas a források fogadására és átláthatóan bemutatja azok felhasználását. Én jelenleg rektori megbízottként és a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar ügyvivő szakértőjeként dolgozom a koncepció megvalósításán, menedzselem a sportlétesítményeket, felügyelem az üzemeltetésüket, a fenntartásukat és a felújításukat. A forrásbevonásnak az is feltétele, hogy akik ide adják a pénzt, bérleti díjként, vagy támogatásként, lássák: karban tartjuk a létesítményeinket és aktív a sportélet. Ennek első lépése a rendrakás. A gyomokat ki kell irtani, a csöveket lefesteni és kialakítani a rendszert.

– Többeket meglepett, hogy a létesítmények használatáért fizetni kell.

– Senki nem használhatja ingyen a sportlétesítményeket, még a salakos pályákat sem. Ebből feszültségek is fakadnak, de hiszem, hogy az emberek belátják: rendre, szervezettségre szükség van. Mert ami ezzel ellentétes, az nem méltó egyetemhez, egyetemi miliőhöz. Kétféle bérleti díjat állapítottunk meg: az alacsonyabb a hallgatókat, a GEAC-ot és a dolgozókat illeti, ezzel is támogatja az egyetem az egyetemi sportot. A külsősöknek viszont többet, támogatás nélküli árat kell fizetniük.

– Említette, hogy a sportági szövetségekkel is tárgyal. Milyennek ítélik meg a felsőoktatási intézmények sportéletét?

– Nem tartják megoldottnak a tanulás és a sport viszonyát. Nehezen látják át a képzés rendszerét, például a szakválasztás folyamatát. Igénylik az egyetemek és főiskolák segítségét. Nem titok, minél okosabbak, minél képzettebbek a sportolók, annál eredményesebbek lehetnek. Ezt egy a vízilabdázók körében végzett felmérés is ékesen bizonyította. Nem feltétlenül igaz, hogy aki jól tanul, az jól is sportol, de a két tényező összefügg. Ide tartozik az is, hogy amikor a sportolók aktív pályaszakasza véget ér, hirtelen ott állnak a semmiben. Vagy össze tudtak szedni annyi pénzt, hogy kocsmát vagy éttermet nyithatnak, vagy sem. Ha viszont az egyetem fel tudja őket készíteni életük következő szakaszára, azzal nagy segítséget nyújt nekik. És itt van érdekeik közös nevezője.

– Hogyan tud segíteni lapunk az egyetemi sportélet fejlesztésében?

– Sokban! Ahhoz, hogy a kollégisták felálljanak a számítógépük mellől, sportoljanak vagy szurkoljanak és a sport révén egy új kapcsolati hálót alakítsanak ki maguk között, közzé kell tenni, milyen lehetőségek vannak az egyetemen a sportolásra, s milyen programokat vehetnek igénybe. Ha a lap bemutat egy-egy sikeres szakosztályt, csapatot és embereket, azzal kedvet csinál a sporthoz, a sportot támogató egyetemi környezet kialakításához. S végül: a sportot szerető mai hallgatókból lesznek a holnap szponzorai, akik az egyetemi sportélet hosszú távú finanszírozását is elősegítik. Ezért a sportkoncepciónak nagyon fontos része egy aktív sport-rovat működése.

– Mit szeretne még elmondani az olvasóknak?

– Tudom, hogy nagyon nehéz és hosszú úton valósítható csak meg, amiről szóltam, és azt is, hogy egyetlen ember erre nem képes. Én azonban hiszek a sport erejében és tudom, hogy csak sokak közös összefogásával lehet eredményt elérni, s ennek az összefogásnak az elősegítését feladatomnak tekintem.