„Ha technikásabb vagyok, győzni tudok” - Beszélgetés Várszegi Tamás országos bajnokkal

Várszegi Tamás, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar első éves hallgatója, a GEAC Atlétikai Szakosztály utánpótlás korosztályú sportolója februárban felnőtt fedett pályás országos bajnokságot nyert rúdugrásban 480 centiméteres teljesítménnyel. Edzője Szörényi István.

B. G.

- Mikor és hogyan került a kezébe a rúd?

- Mindig is szerettem sportolni. Pista bácsit már általános iskolás koromban ismertük. Elsős voltam, amikor először lementem atlétikaedzésre. Utána inkább focista szerettem volna lenni. Több mint egy évig játszottam a Góliátban. Negyedikben vívni kezdtem a GEAC-ban. Egy évig egyesületi szinten nem csináltam semmit, majd visszatértem az atlétikához. Kb. ebben az időszakban kezdte el tanítani rúdugrásra Pista bácsi a fiát, Zoltánt és én csatlakoztam hozzájuk. Ha valaki nem tudná, edzőm tízpróbázó volt, jártassága az atlétikai számokban nagy előny a számunkra. 1999-ben kezdtem a Török Ignác Gimnáziumba járni és 2000-ről 2001-re tanultam meg rudat ugrani nála. Az ország egyik legjobb szakemberének tartom. Akiben látja a lelkesedést, azt ugyanolyan odaadással segíti edzőként. És ez megkettőzi az ember erejét.

- Egy kis fejszámolással kikövetkeztethető, hogy nem egyenesen vezetett az útja a gödöllői hallgatók körébe.

- Két évig jogot tanultam az ELTÉ-n. A második félév vége felé elgondolkoztam azon, hogy valóban ezt akarom-e tanulni. Sokat kellett a könyvek előtt ülni, bejáró is voltam. Nehéz volt ezt a sporttal összeegyeztetni. Csak a római jog vizsgára 8 napig készültem. Másfél hónapig nem edzettem - utána erőltettem meg a hátamat; a derekamnál meghúzódott az izmom. Ez ma is sokszor okoz problémát. Mire azonban meghoztam a döntésemet, már lezárult a felvételi időszak. Így csak a követező évben jelentkeztem Gödöllőre, a gazdálkodás és menedzsment szakra. Az ELTÉ-n nem is volt testnevelés óra, ha sportolt a hallgató nem érdekelt senkit. Ebből a szempontból a Szent István Egyetem teljesen más.

- Hogyan kell megtanulni a rúdugrást?

- Kell egy kis bátorság. Nem szabad megijedni a magasságtól. Az edzők szeretik, ha tud kötélre mászni a jelentkező. Azután jönnek a rávezető gyakorlatok. Az ember fogja a rudat, különböző méretűek vannak, feláll egy magasabb emelvényre, s onnan lecsimpaszkodik - ez az első lépés. Utána rövid nekifutásból ugrik. Közben fut mellette az edző, besegíti a szivacsba. Az első ugrásnál voltam a legbizonytalanabb. Most már sokkal nagyobb magasságokban járok, mégis biztosabbnak érzem magam. Összefoglalva: ha egy fiatalon látszik, hogy ügyes és lelkes, nem kell semmi extra dolog hozzá, csak egy jó edző.

- Melyek a jó ugrás feltételei?

- Ezeket négy pontban lehet összefoglalni. Az első: milyen gyorsan tud a versenyző „belefutni a rúdba” – ez mérhető a száz méteres futása eredményében. A következő: az elugrás pillanatában mennyire feszes a test. Ez azért lényeges, hogy az ember a lehető legnagyobb energiát tudja átadni a rúdba. A harmadik a testmagasság. A különbség duplán számít, mert a karok hosszában lévő eltérés is hozzáadódik. A magasabb versenyző magasabbra tudja „feltenni a rudat”. Végül az is fontos, hogy hol van az elugró láb a letűző helyhez képest. A léc beállítását a leszúráshoz képest 0-80 centiméter távolságra lehet kérni a verseny elején a rendezőktől - természetesen ez ugrásról-ugrásra változtatható. Számomra nagyon jó érzés, hogy bár nem vagyok annyira magas és erős, mint mások, ha technikásabb vagyok, győzni tudok velük szemben is.

- Nyitott vagy csukott szemmel lendül át a lécen?

- Egész biztosan nyitott szemmel, azonban mikor az ember a levegőben jár, ezt nem érzékeli, mert minden olyan gyorsan történik. Amikor elindulok, tudom, hogy mit akarok. S mire a szivacsra érek, már tudom, hogy mit rontottam el.

- Mi az idei célja?

- Az eddigi legjobb eredményem 482 cm. A világcsúcs 614 cm (fedett pályán: 615 cm), de az idei fedett pályás felnőtt vb-n 545 cm-rel már 6. lehetett valaki. Én ebben az évben szeretnék 490 centit ugrani, majd öt métert. Erre lesz elég alkalom. Május vége felé lesz az egyetemi-főiskolás bajnokság, majd a megyei, a budapesti bajnokság, az utánpótlás majd a felnőtt ob. Az edzőm a környező országok versenyeire is be szokott nevezni.

- Melyik az a pillanat, amikor már nincs lehetőség javítani az ugráson?

- Az ugrás pillanata nagymértékben már eldönti, hogy sikeres lesz-e a kísérlet. Javíthat vagy ronthat a versenyző levegőben végzett munkája, például hogy mennyire sikerül függőleges helyzetbe hozni a lábát még a léc megkerülése előtt, de alapvetően az elugrás milyensége a döntő momentum.