A megszámlált zoológusok (No. 1.-136.)
A Homo zoologus (Éliás et al., 1994) ugyan világszerte előforduló, minden élőhelyhez jól alkalmazkodó, de mégis ritka, veszélyeztetett faj. Ezzel a tréfás jellemzéssel kezdte dr. Zachar Gergő, a második alkalmazott zoológus évfolyam volt hallgatója (szám szerint a 24.) előadását április 24-én, a Zoológus Fesztiválon, az első zoológus öregdiák találkozón. Ez a jellemzés sok információt sűrít magába: jelzi, hogy az alkalmazott zoológusképzés 1994-ben indult az akkori Állatorvos-tudományi Egyetemen. Elárulja, hogy az alapító intézetigazgató Éliás Béla professzor volt, hogy a végzettek a világ majdnem minden sarkában megfordultak már Japántól, Indiától Kanadáig, Dél-Amerikától Új-Zélandon át Ausztráliáig. Ritka, mert összesen 136-uknak volt/van lehetősége zoológus diplomát szerezni, és veszélyeztetett, mert a szak „kihalása” eldöntetett. A felsőoktatás átalakításával, a BSc-MSc rendszer indításával a szakot - addigi eredményei mérlegelése nélkül - eltörölték. Az idei végzős évfolyam záróvizsgájával befejeződik egy Magyarországon egyedülálló képzés élete. Mi, a szak aktív résztvevői, hallgatói, oktatói és a velünk együttműködő számtalan szakember, aki vendégoktatóként, témavezetőként sok sikerélményt kapott az évek során, nagyon sajnáljuk. Ezért hívtuk a szak méltó búcsúztatására volt hallgatóinkat, lelkes belső, külső munkatársainkat, szimpatizánsainkat (http://bio.univet.hu/zoolfest.html).
Az egész napos program Fodor László, az ÁOTK dékánjának megnyitójával, és Solti László rektor úr köszöntőjével indult. Elsőként a legtöbb és legsikeresebb hallgatónkat foglalkoztató tudományos műhelyek képviselői tartottak előadást, amibe beleszőtték zoológusaink eredményeit (szervező és moderátor: Kabai Péter). Előadást tartott (az elhangzás sorrendjében) Mikics Éva (No. 31) tudományos főmunkatárs (MTA KOKI, Magatartás Neurobiológiai Osztály) „Az agresszió laboratóriumi modelljei”; Harrach Balázs és Benkő Mária tud. tanácsadók (MTA ÁOTKI) "Állati" adenovírusok; Jancsik Veronika tud. főmunkatárs „Zoológusok és sejtek”; Halasy Katalin egy. tanár (mindketten SZIE-ÁOTK) „A septum és a táplálékfelvételt szabályozó peptidek”; Bakonyi Gábor egy. tanár (SZIE MKK) „Ugróvillások reflektorfényben”; Harnos Andrea egy. docens (SZIE-ÁOTK) „A madárvonulás egy statisztikus szemszögéből”; Liker András egy. docens (Pannon Egyetem) „Verebek viselkedésökológiai vizsgálata”; Török János egy. tanár (ELTE TTK) „A minőség mérése a légykapóknál”; Moskát Csaba tud. tanácsadó „Költésparazitizmus madaraknál: kognitív adaptációk” és Rózsa Lajos tud. tanácsadó (mindketten a MTA-MTTM Állatökológiai Kutatócsoportból) „Párhuzamos életutak a XX. századi élettudományban” címmel.
Az előadások közti ebédszünetben került sor az ÁOTK Könyvtárának meglepetésére, az „öbölátúszásra”, amikor a könyvtár munkatársai nevében az akció főszervezője, Orbán Éva igazgatóhelyettes adott át egy, a zoológusok, biológusok számára szakkönyvekkel, folyóiratokkal kibélelt kellemes zugot, ahol az informatikai rendszer is kényelmüket szolgálja (ld. Öbölátúszás - tanulságokkal). Orbán Éva és Szabóné Szávay Judit igazgató megnyitója egy természetfotó kamara kiállítással is párosult, aminek címe: „Zöld szívvel”.
A délutáni program folytatásaként először Hornung Erzsébet szakfelelős, a Biológiai Intézet igazgatója adott egy rövid áttekintést a 
zoológusképzés számszerűsíthető eredményeiről. Az összegzésből kiderült, hogy a 136 zoológus 36%-a SZIE keretein belül készítette szakdolgozatát, míg 26%-uk az MTA különböző kutatóintézeteiben vagy kutatócsoportjaiban. Emellett jelentős szerepe volt szakmai képzésükben a Természettudományi Múzeum munkatársainak, az ELTE, a Semmelweis, a Pécsi, valamint a Debreceni Egyetemeknek és egyes nemzeti parkoknak. A külső szakvezetők közül Benkő Mária – Harrach Balázs csapata (MTA ÁOTKI), míg házon belül Kabai Péter dicsekedhet a legtöbb hallgatóval.
Zoológusaink 34%-a vett részt TDK konferenciákon, és több mint 25%-uk tovább is jutott a biológia OTDK-ra, ahonnan 26 díjat hoztak el (ezt még van esély szaporítani a jövő évi rendezvényen).
Bár az adatok nem teljesek, de a végzettek több mint feléről tudjuk, hogy tanulmányaikat különböző doktori iskolákban folytatták, folytatják itthon (SZIE, SE, ELTE, DE, NyME), és külföldön (Finnország, Németország, Svájc, Spanyolország, Olaszország, Ausztrália). Ugyancsak sikerélményként éljük meg, hogy a volt hallgatók kevesebb, mint 8%-a tekinthető pályaelhagyónak.
A rendezvény talán legizgalmasabb része a különböző időszakokban végzett hallgatók eddigi életútjukról szóló beszámolója volt. Mindez a különböző évfolyamok végzettjei közti kapcsolatteremtésére is jó apropóul szolgált. A bemutatkozók: Bárány Annamária (végzés éve: 2006), Fehérvári Péter (2008), Harsányi Krisztián (2007), Zachar Gergely (2000), Oláh György (2006), Szigeti Mónika (1999), Vörös Judit (2000). Bár a vállalkozók száma ennél jóval több volt, de az idő múlása sajnos közbeszólt… Azért a beszélgetések egyre jobb hangulatban folytatódtak még órákon át előbb fehér asztal mellett, majd az Equus klub boltívei alatt, ahol DJ Impact Factor szolgáltatta a zenét „The sounds of Science” címmel.
Összességében elmondhatjuk, hogy volt értelme és helye a kis létszámú, tutoriális képzésnek. Ennek folytatását – a zoológus szak megszüntetését örökre sajnálva - az időközben elindult biológusképzésben látjuk, ahova az átlagosan tízszeres túljelentkezés miatt az országban a legmagasabb pontszámmal lehet bejutni.
HE
