Hogyan lehet a tudomány a közösségé?

EDELÉNYI OTTILIA

könyvtáros, SZIE Állatorvos-tudományi Könyvtár Levéltár és Múzeum

A FUGA Budapesti Építészeti Központban április 13-án zajlott műhelybeszélgetés első részében elméleti előadások hangoztak el.

Demokratizálható-e a tudomány? – tette fel a kérdést Fábry György (ELTE PPK). Hogyan lehet és érdemes az átlagemberrel megismertetni a tudományt? Meg kell találni a leginkább figyelemfelkeltő formát. Az előadás mára egy kissé túlhaladottá vált, de óvatosan, fenntartással kell fogadni az interneten válogatás és ellenőrzés nélkül közzétett információt. Nem kérdéses, hogy élni kell a világháló adta lehetőséggel. Egyre inkább terjed a közönség előtt zajló beszélgetés, melyen (el)ismert tudósok, szakértők „járnak körbe” egy témát. A beszélgetést rögzítik, s felhasználják a médiában, közzé teszik közösségi oldalakon.

Mosoniné Fried Judit (MTA Kutatásszervezési Intézet) arra mutatott rá, hogy nem elegendő a tudományos ismereteket nyilvánossá tenni (PUS-Public Understanding of Science). Lényeges, hogy a használók is minél többet tudjanak meg ezekről a technológiákról, párbeszéd alakuljon ki a kutatók és a felhasználók között. (PEST-Public Engagement with Science and Technology).

A társadalmi kommunikáció tereiről és alakulásáról beszélt Szvetelszky Zsuzsa (ELTE TÁTK Peripato Műhely).

A második részben a tudomány és közö(n/s)ség találkozásáról hallottunk beszámolókat. Dömötör Tamás (NFGM) a tudomány és társadalom párbeszédének gyakorlati megvalósításáról beszélt a közösségi terek tervezése és kivitelezése kapcsán. Paszternák András (The International NaNoScience Community) „A tudomány közösségi kommunikációja a blogszférában” címmel az általa létrehozott és eredményesen működő, a nanotudománnyal foglalkozó honlapot ismertette. Végül hazai beszámolók, „SciCafé” tapasztalatok hangzottak el.

A paletta elég sokszínű: a Tudáspresszó hazai tudós sztárokat és a közvéleményt érdeklő témákat mutat be. A Debreceni Science Café egyetemistákat és középiskolásokat szólít meg hozzájuk korban közelálló előadó bemutatásával. A helyszín természetesen egy kávéház. A pécsi Nyitott Egyetem és a győri Tudásmenedzsment Központ a hagyományos előadásformára építve különböző korcsoportoknak, különböző tudományterületről közvetít ismereteket.

A Szent István Egyetem (Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezet- és Táj-gazdálkodási Intézete keretén belül működő - a szerk.) Környezeti Társadalomkutató Csoportja (ESSRG), a Tudástársadalom Alapítvánnyal közösen a műhelybeszélgetést is szervezte.

Az ESSRG már 2004-2006 között szervezett ilyen fórumokat, amelyek kapcsolódtak az akkor általuk folytatott kutatási területekhez (pl. környezetváltozás, megújuló energia, alternatív élelmiszerlánc stb.)

Ők rendezték meg Magyarországon az első Science Cafét 2007-ben. Jelentős szerepet vállalnak a hálózat kiépítésében és a 2009-2012 között megvalósuló projektben. Ennek keretében megjelenne egy módszertani segédkönyv, webportált biztosítanának a közzétételhez, lehetőség nyílna képzésre és tapasztalatcserére is.

Az Európai Unióban különösen fontos az élethosszig tartó, a formális, a non-formális és az informális tanulás. Nem új keletű dolog ez Magyarországon sem, hiszen már gróf Széchenyi István felismerte: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.”

Bár a Duncan által indított mozgalomnak nem ismeretközlés a fő célja, úgy vélem, érdemes összekapcsolni tudományos ismeretterjesztéssel. Beszélgetni csak arról lehet, amiről rendelkezünk valamennyi információval.

Egyetemünk területi széttagoltsága és tartalmi sokszínűsége kitűnő lehetőséget kínál nem csak regionális SC-k, hanem akár a helyi művelődési intézményekkel, iskolákkal közösen különböző tudománynépszerűsítő, kutatási témákat megismertető fórumok létrehozására is. Ide sorolható pl. a gyulai intézet által indított Nyugdíjasok Akadémiája, az Állatorvos-tudományi Könyvtár Levéltár és Múzeum Journal Clubja és részvétele a Múzeumok Éjszakája programban.