A nagy betűs élet kapujában a művelődésszervezők

KRUPINCZA MARIANN MIA

Pár hete, egy keddi napon rendhagyó óra keretein belül elhagytuk a városszéli alma mater falait. Ellátogattunk a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségébe, ahol Fekete G. Kata vezettet be bennünket az újságírás rejtelmeibe. Ő egyben a SÉTA (Sajtó És Tanulás Program - melyben több középiskola és egy egyetemi kar is részt vett a tavaszi idényben) és a Diákoldal szerkesztője.

Még mielőtt alaposabban elmerülhettünk volna a különböző műfajokban és a napilap felépítésével is megismerkedtünk volna, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy láthattuk a „nagyokat” dolgozni. Végighallgattunk egy napindító értekezletet, ahol az újságírók, amellett, hogy felosztották egymás között az anyagokat, értékelték az aznapi számot is. Ami nekünk még élmény és számtalan felfedezni valót tartogat, nekik már csak az előző lapszám.

A napindító után kezünkbe vettük az aktuális számot, és azt végiglapozva megismerkedtünk olyan egységekkel, mint a „pince” vagy a belső vezető cikk, melyekből felépül egy-egy oldal.

Megbeszéltünk különböző alapvető fogalmakat, kitértünk az internetes újságírás és a nyomtatott sajtó viszonyára, valamint betekinthettünk a szerkesztőség belső életébe is.

Gyakorlati feladatként azt kaptuk, hogy a különböző hosszúságú és témájú cikkekből, melyek korábban már lejöttek a lapban, állítsunk össze egy belső oldalt. A feladatot sikeresen oldottuk meg kis csoportokban.

Művelődésszervezőként a kultúra közvetítése lesz az elsődleges feladatunk, de nem árt, hogy szereztünk némi ismeretet és tapasztalatot a média világáról is. Nem tudhatjuk, hogy a jövőben mikor tudjuk majd ezeket hasznosítani a munkánk során. De akadhatnak köztünk olyan elvetemültek is, akik talán pont az újságírói pályára adják a fejüket.J

A látogatást követő nap reggelén többen már az Ifiházban szorgoskodtunk: segítettünk a tavaszi Diákparlament szekcióinak előkészítésében. A regisztrációs pultnál is mi fogadtuk az érkező általános és középiskolás diákokat és szívélyesen válaszolgattunk a kérdéseikre.

Ebben az évben Bátor Beával, Farkas Katóval, Mag Deával és Matula Beával abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy szekciót vezethettünk. Hetedikes és nyolcadikos diákoknak próbáltunk olyan elméleti és gyakorlati ismereteket átadni a rendezvényszervezésről, amiket a későbbi iskolai rendezvényeken, mint szervezők maguk is hasznosítani tudnak.

Élmény és kihívás volt egyben, hogy az iskolapadban és a gyakorlat alatt magunkba szívott ismereteket kézzelfoghatóan át tudtuk adni a gyerekeknek.

A szekció lebonyolítását gördülékenyebbé tette az ő hozzáállásuk. Mertek véleményt nyilvánítani, kérdezni és javaslatokat tenni. Kellemes légkörben telt el az a három óra, amit velük töltöttünk.

Reméljük, hogy hamarosan sok olyan sikeres iskolai rendezvényről hallunk, amit a saját lehetőségeik felhasználásával ezek a gyerekek valósítanak meg!

A Csabai Kulturális Napok nyitónapján, április 19-én még az eső sem szegte a kedvünket. Lelkesen kísérgettük a Szín-Játék-Zene-Szó városi versenyben résztvevő általános iskolás csapatokat.

Ami a csapatok számára feladat és kihívás volt, mint egy jelenet színpadra állítása vagy Erkel Ferenc életének és munkásságának összegyűjtése tartalomjegyzék formájában, az számunkra is sok élményt és újdonságot hordozott.

Mi is jobban megismerkedhettünk a város több kulturális értékével, intézményével és azok történetével, valamint tevékenységével.

Jó volt látni, hogy ezek a résztvevő gyerekek milyen lelkesedéssel vetik bele magukat a feladatok megoldása, és milyen ötletes eszközöket alkalmaznak egy-egy feladat megoldása során.

Egy ilyen nyüzsgős nap végén, úgy hiszem, egy népművelőnek az a legnagyobb elismerés, ahogy látja az eredményhirdetéskor a ragyogó szempárokat és az őszinte mosolyokat. Ilyenkor minden fáradság és gond, ami a szervezéssel járt, tova tud szállni.

Tény, hogy az elmúlt hetek a rendezvények és a szakdolgozatok körül forogtak, és eléggé zsúfolt lett a naptárunk így a végére, de úgy hiszem, ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükségünk van.

Mert nagy lépés előtt állunk. A diploma megszerzése után sokunkra a nagy betűs élet vár, ahol csak magunkra számíthatunk. Igyekeznünk kell hát egy képzeletbeli batyut teletömni minden jóval, és időnként tanulsággal is, hogy érvényesülni tudjunk. S ezeket csak akkor szerezhetjük meg, ha elmerülünk némiképp a szakma vízébe.