Ölyvcsapat a „pokolban”
A Magyar Rögbi Szövetség szervezésén keresztül lehetőség nyílt arra, hogy magyar rögbi egyesületek angol első osztályú csapatokat fogadjanak barátságos, felkészítő mérkőzések erejéig. Így került sor Gödöllőn a GEAC pályán a Leighton Buzzards R.F.C. - Gödöllői Ördögök R.S.K. összecsapásra.
JUHÁSZ I. MÁRTON, KENÉZ ÁRPÁD
Gödöllői Ördögök R.S.E.
A nagy nap április 30-án komoly készülődéssel kezdődött. Egy időpontban több ember összehangolásával festették a pályát, pucolták a krumplit és szerelték a sörcsapot.
Az angolok időben és kellőképpen felkészülve érkezek meg a gödöllői helyszínre, majd megkezdték a bemelegítést. A hangulat fokozása érdekében, a szeptemberben alakult Gödöllői Démonok női rögbicsapat játszott meccset a Gödöllői Ördögök egyetemi csapata ellen az érintős rögbi szabályai szerint.
A fő mérkőzés kezdőrúgása 14 órakor szállt a magasba. Nagyon kemény ellenfél érkezett a ködös Albionból. Az Ölyvek között több korosztály is képviseltette magát, míg nálunk az egyetemisták voltak túlsúlyban. Az angol rutin és tudásbázis fölénye már az első percekben jelentkezett, de nagyon jó zárt tolongásokat lehetett látni az Ördögöktől. Néhányszor még az ellenfél által bedobott labdákat is elsarkazták. A tolongás nagyon jól működött. A háromnegyedük jó passzokat kapott, csak a támogatás nem mindig érkezett ütemben. A célok egymást követték, de ami igazán lényeges, hogy két célt is hordott a magyar csapat, melyek után a jutalomrúgásokat is érvényesítették. Mind belülről, mind pedig kívülről nagyon jó volt a játék képe. A hazaiak tartották magukat végig, de a védekezésük egyre inkább elromlott és az ellenfelek ezt könyörtelenül ki is használták. Az angolok a legtöbb céljukat a felszaggatott háromnegyed között elfutva szerezték. A második félidőre mindkét csapat frissítette a játékosok sorait. A játék mit sem változott, az Ölyvek továbbra is jöttek, az Ördögök pedig védekeztek, ennek ellenére ebben a félidőben is sikerült két célt vinniük, melyeket szintén érvényes jutalomrúgások követtek. A hazaiak védekezésében egyre több hiba mutatkozott, valamint a fáradtság is eluralkodott rajtuk, így a két szélvészgyors brit center és a full back több célt is szereztek rövid időn belül. Láthatóan jól érezték magukat a játékosok a pályán. Igazi „örömrögbit” láthattak a szép számban megjelent nézők. A játéktéren lévő 30 ember egy, s ugyanazon felfogásban játszott: jól érezni magukat az általuk annyira imádott sport űzése közben. A meccs végeredményére igazán nem is figyeltek a csapatok, sokkal inkább a közös fotózásra és a gratulációra terelődött a hangsúly.
A játékot követően a Szent István Egyetem Kollégiumában található Katlan (pokol?) szórakozóhely teraszán a SZIE EHÖK nevében Umenhoffer Péter, az MRGSZ nevében Juhász I. Márton, a SZIE Kollégium vezetősége nevében pedig Kenéz Árpád köszöntötte az angol csapat tagjait egy-egy ajándékkal.
A hivatalos ceremónia után pedig magyaros gulyáslevessel, sörrel és pálinkával búcsúztatták a mindkét fél által egyöntetűen kiválónak mondott rögbis délutánt. Néhány órás ünneplés elteltével az angolok visszautaztak Budapestre pihenni, hiszen vasárnap a helyi illetőségű Exiles csapata várta őket a pályán.
Végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti Juhász I. Mártont a szervezésért, Szontágh Dánielt a meccsek vezetéséért, a MRGSZ-t, a Szent István Egyetem Hallgatói Önkormányzatát és a SZIE Kollégiumát a támogatásért, míg a Katlan Club-ot, a „harmadik félidő” helyszínének biztosításáért, a „konyhás” csapatot a finom és kellően magyaros étekért, a nézőket a buzdításért, a Leighton Buzzards tagjait az igazán rögbihez méltó, sportszerű játékért.
