Raktárak titkai


KRISTÓF IBOLYA

könyvtáros

SZIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár

 

Pince: könyvek, doktori disszertációk, folyóiratok korábbi évfolyamai mindenhol...

2. emelet: könyvek, polcok körülöttem...

3. emelet: díszes albumok a milennium korából, 18. századi könyvek...

4. emelet: folyóiratok korábbi évfolyamai, egy szép, régi könyvtári bútor, a papír jellegzetes szaga...

5. emelet: továbbra is könyvek mindenhol, kerek ablakok...

Hová kerültem? Hol vagyok? Van még fentebb? Nincs is 5 emelete az egyetem gödöllői főépületének! Hová vezet ez a lépcső? Egy újabb ajtó. Vajon hová vezet? Eddig akármelyik ajtón mentem be, csak könyveket láttam. Vajon, hogy találják meg a sok könyv között azt, amit valaki használni akar? Ja, igen, erre mondták, hogy méret szerint tárolják, hogy minél több elférjen, és mindegyiknek van egy egyedi száma, címkéje. De ezen az ajtón mintha valami fény szűrődne át.... És igen! Ez az! Kijutottam! Tiszta levegő! Világosság! Sehol egy könyv! Nem mintha bármi bajom lenne a könyvekkel, de 6 szinten keresztül minden helyiség minden zugában csak polc és könyv már nekem is sok volt! De várjunk! Hol is vagyok? Hová kerültem? Nézzünk kicsit körül! Körben kőfal, oldalt tető. Mintha egy terasz lenne. De ezen az épületen nincs is terasz! És mi van a kőfalon túl? A zöldben szemben egy lovas alak. Ez ismerős valahonnan! Mellette a betonozott és a fehér kővel leszórt ösvényt is már láttam valahol. De eddig Kálmán herceg szobra valahogy nem volt ilyen apró! A tetőn túl egy zöld rolós, ablakokkal teli épület, amihez sok lépcső vezet. Mintha a gépész aula lenne! Az meg akkor ott a szemináriumi épület! Nem is tudtam, hogy itt van egy terasz! Mennyire máshogy néznek ki innen az emberek, az autók, az épületek! És még a kastélyt is látni!

Hasonló érzései lehettek azoknak, akik a Könyvtárat szeretők és Könyvtárosok Napján részt vettek a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár rendezvényén (2010. április 14.). Az érdeklődők a raktártúrán a könyvtár és az egyetem épületeinek eddig ismeretlen részeit tekinthették meg – a pincétől a padlásig, szó szerint, 9 szintet bejárva. Betekinthettek a könyvtár kulisszatitkaiba, sejthetik mit is jelent a kb. 370.000 könyvtári egység, amivel a három gödöllői kar hallgatóit kiszolgáló könyvtárak rendelkeznek. Láthattak régi folyóiratokat, valamint képet kaptak arról, hogy miért nincs minden szabadpolcon, az olvasóteremben és miért szükséges a raktári kérőcédula mindkét felét kitöltetni. Végül pedig a kilátásban gyönyörködhettek a főépület legmagasabb pontján lévő tetőteraszról.

Délután a Darvasi László novelláját olvasta fel Nyujtó Imre könyvtáros. A Szív Ernő álnéven, 1994 ben megjelent írás a könyvtáros kisasszony elcsábításának szükségességét hangsúlyozza, hiszen „Ki ne tudná, hogy revolúció előtt áll a könyvtár? Mivel a számítógép fölszámolja a hagyományos kölcsönzői eljárásokat, a könyvtáros kisasszonyok elcsábítása közügy, egyszerűen nem halogatható tovább. Negyedszázad sem kell hozzá, és egyáltalán nem lesz közkönyvtár. Vagyis lesz, csak nem ilyen. Nem lesz könyvtáros kisasszony – csak zümmögő számítógép lesz -, és akkor az ember verheti a fejét, hogy későn kapott észbe. Nincs más megoldás el kell csábítni a könyvtáros kisasszonyt. Amilyen gyorsan csak lehet.”

Mi, a SZIE Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár munkatársai, itt vagyunk, várjuk az olvasókat, használókat, a hallgatókat, oktatókat, érdeklődőket. Használják a könyvtárat, használják a könyvtárosokat! Amíg vannak… Addig pedig vegyék észre a könyvtár átalakulását: az új olvasói kártyát, a kölcsönzési időt jelző füleket, a csoportos tanulásra is alkalmas tereket! Hiszen a könyvtár és a könyvtárosok a használókért vannak, értük dolgozunk. Várjuk visszajelzéseiket, észrevételeiket, javaslataikat, ötleteiket!

A programokon résztvevők száma az egyetemi végzősöket búcsúztató rendezvények, és a zh-időszak miatt sajnos elég alacsony volt, de ez a szervezők kedvét nem szegte, jövőre, sőt már a Múzeumok Éjszakáján, és egyéb alkalmakkal is folytatják a könyvtári rendezvényeket: 2011. április 14-én, a Könyvtárosok Világnapján pedig immár egy hagyomány következő elemeként!