A kis dolgok fontossága

Voltál már olyan helyzetben, amikor adhattál volna valamit másnak, egy olyan dolgot, amivel a másikban ezzel a „valamivel” – ami nem éppen tárgy – örömet szereztél? Lehet, hogy általános hantának és szövegnek hangzik, de a kis dolgok, amiket úgy teszünk meg, hogy nem feltétlenül várunk „visszajelzést” és viszonzást, igenis meglepően nagy utóhatást válthatnak ki a másik emberben, akivel jót tettünk. Az apró kis figyelmességek – legyen az akár egy ülőhely átadása a buszon egy idősebb személynek, vagy egy váratlan dicséret vagy éppen csak annyi, hogy megfogod az ajtót valakinek – nagyon kevésbe kerül, de nagyon sokat hoz számodra, és ez nem csak egy általános mese. De ha éppen csak meghallgatsz valakit, úgy, hogy nemcsak a „szemeddel, hanem a lelkeddel” is igazán figyelsz, akkor – még ha nem is előbb, de utóbb - rájössz arra, hogy ezzel nemcsak a másikat erősíted, hanem saját magad is megerősödsz. Azáltal, hogy kinyújtod a kezed a másik felé, akinek éppen tanácsra vagy csak egy kis vigasztalásra van szüksége, magaddal is jót teszel. Sajnos, a mai világban egyre kevesebb idő marad arra, hogy meghallgassuk a másikat, és itt nem csak a barátokra gondolok, hanem a legközelebbi hozzátartozóinkra. Van egy olyan mondás, hogy „aki bőven vet, bőven is arat”. Azt hiszem, a saját tapasztalataimból kiindulva, ez az évek során többször beigazolódott, legalábbis nálam eddig így volt. Sokszor a probléma ott kezdődik, hogy annyi mindent kimondunk, ahelyett, hogy először leellenőriznénk azt, hogy igazából mi is van a szavaink mögött. Viszont, az is igaz, hogy egy igazi közösség jele nem az, hogy nincs konfliktus, hanem az, hogy jelen van a kibékülés érzése. Lehet, hogy néha nagyon keményen összeszólalkozol valakivel az osztályban, a munkahelyen vagy a családban, de fontos tudnod, hogy ha elköteleztük magunkat egymás felé bármilyen cél érdekében, akkor olykor fel kell adnod a saját „igazad”, ezt mondva: „Örülök, hogy még mindig egy csapatban vagyunk!”. Hiszen milyen unalmas lenne az élet akkor, ha totál egyformák lennénk! Lehet, hogy az éned sokszor azt mondja: „Ne csak állj ott, mondj is valamit!”, viszont sokszor a bölcsesség azt mondja: „Ne csak mondj valamit, állj is ott…!”