A jubileumi OTDK margójára

A nagy hagyományokon és értékeken tovább élő tudományos diákköri tevékenység közel hat évtizedéből az OTDT nagynevű, méltán elismert elnökének, dr. Szendrő Péter rector emeritus felkérésére nyolc évig abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy felelős alakítója lehettem ennek a felsőoktatásban markánsan, szinte egyedülállóan jelen levő diáktudományos munkának. Az OTDT-től való eljövetelem után - a mára az egész nemzetet átfogó tehetséggondozás - továbbra is az életem része maradt. Itt az Egyetemen könyvtárosként keresem munkatársaimmal együtt azokat a lehetőségeket, amelyekkel a tehetségeket, az azokat éltető tudományos műhelyeket segíteni tudjuk.

Aztán az élet úgy hozta, hogy most ismét kaptam egy lehetőséget, egy kicsit véletlenszerűen. Dr. Villányi László dékán úr felkért a jubileumi konferencia Közgazdaságtudományi Szekciója szervezésének irányítására. Izgalmas, érdekes ez a szerep is: azt megvalósítani, amit többekkel együtt hosszú éveken keresztül dolgoztunk ki. Részt venni a megvalósításában, vagyis a másik oldalon, ez legalább akkora feladat és felelősség, mint az országos szervezetben végzett munka.

A készülés, a szervezés során érdekes látni azokat a dokumentumokat, összeállításokat, amelyek abban az időszakban igen nagy gondossággal készültek. Már biztos lehetek benne, hogy ezek kiállták az idők próbáját, mert többségét változatlan tartalommal és formával hagyták meg az utánam következő igen felkészült titkárok, illetve testületek is. Ismerem a sorokat, azt, ami a sorok mögött van, ahogyan az formálódott, alakult, még akkor is, ha vannak továbbvivő, elismert változások. Hétről hétre, napról napra felidéződik bennem a közös gondolkodás, a tervezés, a tapasztalatok gondos gyűjtésére, értékelésére, a kiadványok szerkesztése, a tanácskozások, akadémiai ünnepi ülések szervezése, hangulata… A találkozások, a beszélgetések elkötelezett oktatókkal, kutatókkal, tudósokkal, igazi tehetségekkel, akikkel többnyire ma is kapcsolatban vagyok könyvtárosi munkám során.

Hiszem és vallom, előremozdítani a tehetségek gondozásának ügyét, bármilyen szerepben, nem kis feladat, s egyben óriási felelősség. Örömmel tölt el, s büszke is vagyok rá, hogy nekem ez megadatott. Köszönettel tartozom azoknak, akik ezt lehetővé tették számomra. Mivel a korabeli hivatalosság 1952-re teszi az első tudományos diákkörök megalakulását, talán azt mondhatom, hogy a velem egyidős mozgalom most már végleg életemnek elválaszthatatlan részévé vált.

Korábban, az OTDT-ben végzett munkám mindennapjaiban is jelen volt a könyvtáros, amit talán jól mutatnak a Diáktudós, az Almanach kötetei, a TDK kézikönyve, a történeti kutatás eredményei, s a közzétett publikációk. Könyvtárosként pedig a tudományos diákkörös, a tehetségeket tisztelő van jelen, folyamatosan azon dolgozva, hogyan tudjuk szolgálni a leghitelesebben, mi tudományos szakkönyvtárak könyvtárosai a tehetségeket, a kiválóságokat és mestereiket, magát az élethosszig tartó tanulást.

Mindig tisztelettel néztem, s nézek azokra a műhelyteremtő tudós tanárokra, akik teljesen természetes módon hivatásuk részének tekintik a tehetségek segítését, akik egész életükkel, életművükkel ösztönző példát mutatnak tanítványaiknak. Közben azt is el tudják hitetni, hogy érdemes a sok küzdelemmel, lemondással is együtt járó tudományos vagy oktatói pályán maradni. Jó látni környezetemben, hogy rangja van a hallgató-tanár műhelymunkának, a közösen elért eredményeknek. Sokakban látom, érzékelem a tehetségekben bízó szeretetet, az értékek támogatását, a nemes, sikeres hagyomány ápolását, a minőségi felsőoktatás erősítésének szándékát.

A sorok írása közben arra is gondolok, mint a kutatás, az oktatás, a tudományos és művészeti diákköri munka is egy sajátos életforma hallgatóknak és tanároknak egyaránt. A szakmai, tudományos sikerek mellett, vagy inkább mindezek előtt igényes, minőségi munkára, a gondolkodás meg nem alkuvó bátorságára, becsületességére, továbbá kitartó, szorgalmas munkára, egyben együttműködésre, mások tiszteletére is nevel. Nagyon igaz, én is hiszem, hogy mesterré csak a tanítványok tehetik az embert, de az is, hogy igazi tanítvánnyá is csak a mester keze alatt lehet válni.

A Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár könyvtárosaként kívánok hallgatóknak, oktatóknak további tudományos tevékenységükhöz kedvet, meggyőződést, kitartást és hitet. Higgyenek abban, hogy a tudományos diákköri munka jó befektetés, része a szakmai sikerüknek, a szakma minél tökéletesebb elsajátításának, diplomájuk értékét növelve további tudományos életútjuknak. A tudományos munka iránti alázattal merjenek tudásukkal, egyéniségükkel világot váltani, akarják tehetségük ígéretét valóra váltani. Kosáry Domokos, fogsága idején a fiatalokhoz intézett gondolatával köszöntöm a jubileumi konferencia alkalmából hozzánk, Gödöllőre érkezőket.

„A kutatót felelőssége és szakmai tisztessége nemcsak arra kötelezi, hogy bonyolult igazságokat elfogadjon, hanem arra is, hogy kritikai vizsgálat és viszonyítás nélkül, pusztán tekintélyi alapon ne fogadjon el „igazságokat”. Hogy ragaszkodjék az ellenőrzés, a meggyőződés, a meggyőzetés jogához. S hogy se kedvezés reményében, se meghunyászkodásból, se érdekből, se könnyebbség kedvéért ne fogadjon el olyasmit, amiről megbizonyosodva nincs.” – Kosáry Domokos: A chilloni fogoly. Olvasónapló 1958.

Koósné Török Erzsébet

könyvtári főigazgató

az OTDT volt titkára,

a Közgazdaságtudományi Szekció ügyvezető titkára