A tudás ereje
Széchenyi István naplójában többször is említi, hogy a magyar ember nem igazán szeret írni. Rá ez nem volt jellemző, naplói, írásai egy kisebb páncéltermet töltenek meg a Magyar Tudományos Akadémián. Visszakanyarodva gondolatához: miközben tőlünk nyugatabbra a szakmai tapasztalatokat szinte kötelességszerűen papírra vetik a tudomány és a szakma képviselői, sőt gyakran a laikusok is, nálunk gyakran zseniális ismeretek vesznek el egy-egy szakember halálával. A legnagyobb magyar elsősorban a lótenyésztési, idomítási ismeretekre gondolt, de valójában igaz volt ez az egész magyar tudományra, oktatásra, szakmai kultúrára. Bár ezeket a sorokat több mint százhetven éve vetette papírra, valójában a mai napig elmondhatjuk, hogy a szakírói teljesítményünk elmarad az általános szakmai-tudományos színvonaltól.
Mindez erről a kiadványról jutott eszembe, amelyben sok-sok érdekes publikáció olvasható, fegyelmezett, szakmai stílusban, nem egy olvasmányos formában is. A kommunikációs erények a tudomány világában különösen fontosak, mert nélkülük a kutatói teljesítmények, eredmények jórészt ismeretlenek maradnak. A jó tudós mindig jó kommunikátor is: jó előadó és jó szakíró. Nem elég középszerű folyóiratokban publikálni, a nemzetközi piacon az idézett publikációkat tartják számon.
Kiadványunk egy sikeres konferencia legjobb eredményeit rögzíti az utódok számára. A tudományos összejövetel azonban csupán egy esemény, amely elfelejtődik a közvélemény tudatában, csak a résztvevők azon része emlékszik majd rá, akik élete sikeres fordulatot vett. Ezek a dolgozatok azonban megmaradnak az utókornak is. Bizonyára lesznek majd néhány évtized múlva kutatók, kíváncsiskodók, aki fellapozzák és megjegyzik, lám innen indult egy-egy mára kiteljesedő tudományos pálya.
Ez a kiadvány azonban nem csak egy-egy törekvő fiatal tudományos munkáját dokumentálja, hordozza Gödöllő, a karunk, egyetemünk szándékát, sikerét is. Bizonyítja, hogy jól felkészültünk a diákköri mozgalom nagy seregszemléjére.
Ezen gondolatok jegyében ajánlom figyelmükbe a könyvet, lapozzanak bele és gondoljanak arra, hogy egy kicsit közelebb jutottunk Széchenyi István egykori gondolataihoz!
Dr. Villányi László
dékán
(Megjelent a XXX. OTDK Közgazdaságtudományi Szekció Előadások kivonatai című kötetében)
