“Az elhivatottság a legfontosabb” – Beszélgetés dr. Káposzta Józseffel

MARINKA NIKOLETT

– Milyen érzésekkel fogadta, hogy kitüntették a XXX. Jubileumi Országos Tudományos Konferencia Emlékérmével? Kapott-e már ilyesfajta elismerést a munkájáért? – kérdeztük dr. Káposzta József egyetemi docenst, a SZIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának intézetigazgatóját.

  – Számomra nagyon nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek a professzorok, a kitüntettek között. Régóta foglalkozok a TDK-val. És ha a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kart nézzük, a Regionális Gazdaságtani és Vidék-fejlesztési Intézet kiemelkedő műhelye a diákköri munkának. Nem csak a tervezésben, hanem a hallgatók konzultációjában is. Minden évben 20-30 hallgatót bocsátunk ki intézetünkből, közülük 4-6 hallgató foglalkozik TDK-val. Az elmúlt 20 év alatt körülbelül 60 hallgatónak voltam a konzulense, egyébként annak idején magam is írtam tudományos diákköri dolgozatot. A csapat nagy része jó eredményeket ér el. Ebből fakad az is, hogy boldog vagyok, hogy most itt lehetek. Az elmúlt évek során több kitüntetést is kaptam, viszont amire a legbüszkébb vagyok, az a „Legoktató díj”, amelyet 2007-ben kaptam a hallgatóktól. A magyar felsőoktatásért is kaptam már kitüntetést a minisztériumtól, idén pedig a kollégiumi nevelőmunkámért részesítettek Tessedik Sámuel-díjban.

  – Mik voltak oktatói életének fordulópontjai?

  – 1992-ben akadémiai ösztöndíjjal végeztem az egyetemen. A közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozatot 1998-ban, a közgazdasági PhD fokozatot 1999-ben sikerült megszereznem. Úgy érzem, ettől kezdve volt már igazán súlya annak, amit hallgatóimnak tanítok.

  – Mit tud tenni, mit tesz a hallgatók diáktudományos munkájának sikeréért?

  – A konzultáció nagyon nagy feladat. Sok témával, iránymutatással, segítséggel, javítással, irodalom, anyagok átadásával próbálok segíteni hallgatóimnak. Az elmúlt tanévben diplomaterveseimmel együtt több, mint 20 hallgatóval foglalkoztam, novembertől pedig újabb 5 hallgatóval gyarapodunk. Akik mesterszakra tervezik a jelentkezést, azoknak javaslom a TDK-t. Vannak, akik másodéves, de vannak, akik már elsőéves korukban elkezdik a TDK munkájukat. Egyik hallgatómnak – aki már elsős korától nálam TDK-zott – most lesz a doktori védése. Nagyon büszkék vagyunk rá.

  – Meglátása szerint hogyan változott a diákkörös hallgatók száma?

  –Ahogy én látom, e hallgatók száma évről évre hullámzó, de növekvő tendenciájú. Míg régen 40-50, mostanában 70-80 fő vesz részt a konferenciáinkon. Intézetünkből tavaly 28, idén 26 fő jelentkezett, tehát tartjuk a szintet. Úgyhogy a hallgatók negyedét mi adjuk. Kollégáink nagyon sokat dolgoznak ezért.

  – Van esetleg valamilyen idézete, melyet hangoztat előadásain?

  – Természetesen több idézetem is van, de az egyik legkedvesebb, leggyakrabban emlegetett a következő: „Ha nem tudjuk, hogy hová akarunk eljutni, akkor mindegy, hogy melyik irányba indulunk el.”

  – Ön szerint a tömegoktatás mennyire változtatta meg a régi tanár-diák viszonyt? Hogyan, miben változtatna a felsőoktatáson?

  – Nyilvánvalóan változott a viszony. Sokak szerint rossz irányba, mert nem tudják olyan szinten oktatni a hallgatókat, mint régen. Ezzel én nem teljesen értek egyet. A GTK régen két szakkal, most több mint 20 szakkal működik. Az, hogy 200 vagy 100 embernek tart egy tanár előadást, kevésbé mérvadó. A lényeg az, hogy a gyakorlatok legyenek jól megszervezve. Mi igyekszünk úgy megoldani, hogy az alap előadások mellett hetente 2 óra, vagy 2+2 óra formában 10-20 fős csoportokban szervezzük gyakorlatainkat.

  Véleményem szerint külön kellene választani az állami finanszírozást és a magánszférát. És ami még szerintem igazán lényeges: nyitni a külföldi hallgatók felé, idegen nyelvű képzéseket, az alapszakokra jól épülő mesterszakokat indítani. Lehetne sok mindent mondani, de úgy gondolom akkor is az elhivatottság a legfontosabb. Attól a perctől fogva, hogy az ember feláll a katedrára, elfelejti mennyi a fizetése, és hogy esetenként nem ég a világítás.

  – Mi a benyomása az idei OTDK munkájáról, az előadásokról és a felhozott témákról?

  – Én a gödöllői Közgazdaságtudományi szekcióban vettem részt és nagyon élveztem. Láttam, hogy rengeteg munka volt benne, nem csak a hallgatók, hanem a szervezők részéről is. Ezúton is szeretnék hozzá gratulálni, mind a konferencia, mind a szabadidős programok jók voltak. Úgy gondolom, meg-felelő módon ünnepelt a közgazdász szakma. Két napon keresztül rengeteg témával foglalkoztunk. Ami igazán emlékezetes maradt számomra, hogy kezd összemosódni a regionális gazdaságtan a vidéki élettérrel való gazdálkodással.

   – Hogyan ajánlaná másoknak a diákköri mozgalmat?

  – Körülöttem nincs olyan ember, aki nem TDK-zik. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a hallgatókat is úgy sikerült kiválasztanom magam köré, hogy nagy részük ma már a kollégám.

  – Vannak esetleg már konkrét tervei a következő OTDK-t illetően?

  – A legfontosabb, hogy nekünk sem szabad leállnunk, ellustulnunk. Célunk újabb és újabb tankönyvek, szakkönyvek, cikkek írása kutatásaink eredményeiből.