„Kiválóan szervezett, hatékony és eredményes kar a célunk” – Beszélgetés dr. Csányi Sándorral, az MKK új dékánjával
Dr. Csányi Sándor egyetemi tanárnak, a Vadvilág Megőrzési Intézet igazgatójának, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar új dékánjának sem kell bemutatni az egyetemet. Itt érett felnőtté - egyetemista évei előtt is a GATE polgára volt -, s itt vált olyan professzorrá, aki ettől az évtől a gödöllői kampusz legrégibb karának vezetésére nyert felhatalmazást. Beszélgetésünkhöz - mint első kérdésünkből mindjárt kiderül - meglehetősen jeles napot választottunk, de számára ennek is sűrű volt a programja. Interjúnk előtt vezetői értekezletet tartott.
BALÁZS GUSZTÁV
- Isten éltesse az 50. születésnapján!
- Köszönöm szépen!
- Milyen érzés fél évszázadosnak lenni?
- Ebből kevesebb is elég lenne, de túl kell rajta esni. Nincs különösebb jelentősége. Bár azt mutatja, fogy az idő, s arra figyelmeztet: hatékonyabban kell élni.
- Hogyan és miért választotta úgy 30 évvel ezelőtt a gödöllői egyetemet továbbtanulása színterének?
- Grafikus szerettem volna lenni, de mivel beláttam, hogy ehhez talán nincs elég tehetség bennem, az agrármérnök pályát választottam. Akkor hasznos dolognak tűnt ezt a szakmát tanulni. Választásomban az is segített, hogy itt laktunk és közel állt hozzám ez a terület. Érettségi után kutatási segéderőként egy évet az Állattani Tanszéken töltöttem. Ez is kellően érdekes volt, hogy ide jelentkezzem.
- Mivel töltötte az idejét kutatási segéderőként?
- Például fácánok és kacsák tollait is számoltam. Különböző oktatási anyagokat, táblákat és hasonlókat rajzoltam, amiket talán még most is használnak. Például, hogy néz ki belülről a májmétely vagy a laposféreg. Hogy elég lapos lett-e, arról olyan oktatók mondtak véleményt, mint dr. Széky Pál.
- A dr. Fábián Gyuláról elnevezett intézeti előadóterem átadásakor említette, hogy a tanár úr már egész korán megbízta egy különleges feladattal.
- Pályám kezdetén történt. Dr. Fábián Gyula az általa rekonstruált magyar íj működését vizsgálta. Különböző erőleadási méréseket végzett. Ezek adataira függvényt illesztettem, és meghatároztam, hogy az íj hol adja le a legnagyobb erőt. Ezen a ponton megváltozik az íj megfeszíthetősége. A számok közötti összefüggések felfedezése ma is érdekel.
- Milyen hallgató volt?
- Rendesen tanultam, egyszer se buktam meg. Az évfolyam legjobb 15-20%-ba tartoztam.
- Hogyan és miért választotta a vadgazdálkodást? Gondolom, ez akkor az agrármérnök képzés határterülete volt.
- A 70-es, 80-as évek fordulóján csupán a Vadászat, vadgazdálkodás tárgy kapcsolódott ehhez a témához. Ha valaki ez iránt érdeklődött, kíváncsiságát diplomamunka készítésében élhette ki. Négy TDK-dolgozatot írtam biometriai megközelítésben. Végzés után elég nehezen kaptam tudományos segédmunkatársi állásajánlatot a Vadbiológiai Kutató Állomáson, amit dr. Nagy Emil felügyelt.
- Gondolt-e akkor arra, hogy egyetemi tanár lesz?
- Nem. Kutatóként kezdtem a pályámat. Abban az időben ez olyannyira elvált az oktatói karriertől, hogy azzal nem is foglalkoztam.
- Szakmai és gazdasági szempontból is sikeres, stabil intézetet vezet. A víztorony alatt nyugodt miliőben alkothat. Miért indult a dékáni megbízás elnyeréséért?
- A nyugodt szakmai működésnek a gazdasági stabilitás az alapja. Ha szűkebb környezetünkben ez megvan, s a tágabban nincs, akkor előbb-utóbb oda jut az ember, hogy próbát tesz, hátha sikerül a magasabb szervezeti egység szintjén is megteremteni a munka hosszú távú feltételeit. Nem okozhatott meglepetést a jelentkezésem, hiszen számos alkalommal hangot adtam a véleményemnek. Úgy mondják, kritikus megállapításaim 95%-ban helytállóak voltak, s szerintem ez pesszimista becslés. Van, aki óvatosabban fejezi ki észrevételeit, én valószínűleg a másik táborba tartozom. Abból indulok ki, hogy elgondolásainkat, nézeteinket nyilvánosan is vállalni kell, mert aki csak magának mormogja vagy mások fülébe sugdossa, amit gondol, az nem hiteles.
- Hogy érzi, mivel nyert?
- Remélem, hogy olvasták a pályázatomat és meggyőző volt a tartalma. Megpróbáltam megfelelni a kiírásban szereplő követelményeknek, igyekeztem alaposan feltárni a kar helyzetét az általam megismert adatok felhasználásával. Úgy gondolom, annyira volt jó munka, mint amilyen támogatást kapott a szavazáson.
- A dékáni lánc átvételekor mondta, jó cél érdekében csak keményen érdemes dolgozni. Pályázatában pedig úgy fogalmazott, következetes. Az utóbbiban arról is írt, hogy vannak, akik tartanak a vezetési módszereitől. Vajon miért?
- Meggyőződésem szerint egy szervezetet úgy lehet összetartani, ha a vezetők magukkal és másokkal szemben is következetesen érvényesítik a működéssel kapcsolatban meghatározott elveket. Nem ismerek olyan vállalatot, intézményt és országot, amely sikereinek hátterében nem ez áll. Ellenben sok olyan esetet ismerek, amelynek szereplői nagy kapacitásokkal és forrásokkal rendelkeztek, de a megfelelő szervezet hiányában, az alacsony szervezettség és a nem hatékony munkavégzés következtében képtelenek voltak normálisan működni, és képletesen szólva, hiánycikké vált a sivatagban a homok. Ugyanakkor léteznek olyan országok, intézmények és vállalatok, amelyek szervezett munkájukkal ellensúlyozzák forráshiányukat. A válaszomban megfogalmazott megfontolást képviselve a munkatársakat is meg lehet győzni arról, hogy nem pénzbeszedő automaták üzemeltetői vagyunk, hanem ugyanazért dolgozunk, csak esetleg más szintjén ugyanannak a szervezetnek. Mindennek a megértése, elfogadása azért is fontos, mert tényleg az elkövetkező éveken múlik, hogy jön ki a versenyből a SZIE - sikeresen, vagy a futottak még mezőnyében.
- Feljegyeztük azt is, hogy igyekszik elősegíteni a fiatal oktatók megbecsülését, hogy akár 42 évesen (ennyi a kar oktatóinak átlagéletkora, és ennyi éves volt ön, amikor professzornak kinevezték), elnyerjék az egyetemi tanári címet. Mit kell tenni mindezért?
- A fiatal oktatóknak tehetségükhöz mért feladatokat kell adnunk. Nekem nagy szerencsém volt, hiszen 33 évesen lettem a vadbiológia vezetője, és néhány év alatt bizonyítani tudtam. Olyan munkatársakkal, akik ugyanazt a célt tartották fontosnak, mint én. Vagyis partnerek voltunk és vagyunk a céljaink elérésében, csak a szerepeink mások. Fontos, hogy kiemelkedjenek azok az emberek, akikből a holnap egyetemi tanárai, dékánjai, rektorai lehetnek.
- Érvényes ez a szemlélet az adminisztratív területre is?
- Magától értetődik. Nélkülözhetetlen a továbbképzés, csak meg kell teremteni az anyagi feltételét. A szervezetfejlesztés, a tudományszervezés, a szervezeten belüli kommunikáció megtanulható szakmák. Mi amatőr módszerekkel, az evolúció nem túl gyors barkácsolásához hasonlítható sebességgel válogatjuk ki a következő időszak vezetőit. Holott, ha tanítanánk őket például innováció menedzsmentre, marketing menedzsmentre, személyzeti kommunikációra, vállalati konfliktuskezelésre, az egész kar működése hatékonyabbá válna.
- Első dékáni mondataiban egyetemünk névadóját és a legnagyobb magyart említette név szerint.
- Szent Istvánról mint a magyar állam alapítójáról kell beszélnünk, bár azon lehet elmélkedni, mennyi volt Géza fejedelem és mennyi István szerepe az állam útjának kijelölésében és megvalósításában. István királyt hajlamosak vagyunk patetikusan látni, pedig valószínűleg rendkívül keménykezű és következetes ember volt. Széchenyi István hihetetlenül nagy szerepet vállalt a gazdaság szabályszerűségeinek, a gazdálkodás fontosságának az elterjesztésében, az ökonómia és a kultúra összekapcsolásában a magyarok földjén. Mindkettőjük példakép. A király és a gróf is utat mutattak, más-más pozícióból és eszközökkel, de egyformán jelentős üzenettel. Széchenyi István nevéhez többféle módon is kötődöm. Széchenyi-ösztöndíjjal jártam Amerikában, majd a Széchenyi professzori ösztöndíj határozta meg rendkívül nagy mértékbe a karrieremet.
- Ha megengedi, egyfajta - természetesen nem teljes - módon összefoglalom pályázata lényeges megállapításait. Ahol kiegészítené, kérem, szóljon közbe! Tehát: A karnak van tudománya és vannak tudós emberei. Képzési kínálata megfelel a mezőgazdaság mai igényeinek. Ezek az igények azonban gyorsan változnak. Létezik olyan alapszak is, amit tavaly nem tudtak indítani...
- ...ha jól tudom, Kaposváron kívül sehol sem sikerült növénytermesztő mérnöki szakot indítani. Kaposvár viszont eddig az állattenyésztő képzéséről volt nevezetes. Ez az anomália jól jelzi, hogy súlyos hibák történtek, az agrár alapszakok meghatározásakor. Úgy tűnik, a munkaerőpiac nem igényli a BSc szinten kínált specializációt. Az érintetteknek (a felvételizőknek) pedig elgondolásuk nincs arról, hogy egy növénytermesztő mérnök fontos-e, hasznos-e, vagyis mire jó szakma. Az állattenyésztő, a vadgazda, a környezetvédő mérnök szakokat meg jórészt emocionális alapon választják a fiatalok. Öngól volt elaprózni az alapképzést. Működésünk egyik alapproblémája, hogy túl sok tantárgyunk van, kis létszámok mellett kell ellátni az oktatási feladatokat. A „gyártókapacitások" koncentrálása a felsőoktatásban is fontos lenne. Alultőkésített, alulfinanszírozott ágazatban nem választhatjuk a képzés túlzott diverzifikálását, mert rontja a források felhasználásának hatékonyságát.
- Azzal folytatom tehát, hogy MKK a legjobb agrárkar az országban, gazdasági helyzete mégis rossz. Drágán üzemel, a normatíva nem fedezi a béreket és a rezsit. Magasak a kampusz működtetés költségei és ezekből nagy teher esik a karra. A 5-700 millió forintos kutatási és saját bevétel a kívánatosnál kevésbé járul hozzá a költségekhez.
- Nem annyi a kar pályázati bevétele, mint amennyi a pályázatomban közölt táblázatokban szerepel. A forrás jelentős - fél-egymilliárd forintra tehető része - az egyetem által működtetett más szervezeteknél jelentkezik, amit nagyon komoly működési problémának tartok. Az egyetem e szervezetek révén olyan belső konkurenciát tart fenn, amely egészségtelen versenyhelyzetet teremt. Ezen a területen mindenképpen változásokat kell elérni, a rektori és a dékáni program megvalósításával egyaránt.
- Ez is, az is elkezdődött már.
- Gőzerővel dolgozunk azon, hogy a kar megalapozott költségvetéssel, kiegyensúlyozott gazdálkodással működjön. Az ehhez szükséges egyetemi környezetet, úgy látom, a Rövid Távú Rektori Program megteremti. Ahhoz, hogy hosszú távon sikeres egyetem legyünk, akadémiai és gazdasági paraméterei szerint is sikeres karokra van szükség. A legtömörebben kiválóan szervezett, hatékony és eredményes kar a célunk. Ebben a munkában a legközvetlenebb segítőim dr. Vetési Margit oktatási és dr. Kriszt Balázs általános, a stratégiai fejlesztéssel foglalkozó dékánhelyettesek lesznek. Közvetlenül a kezünk alá dolgozik a kari kutatási, külkapcsolati és szervezetfejlesztési referens. Elhiheti, a kar összes problémájára létezik megoldás, elegendő más egyetemeken körülnézni. Még a végzett hallgatókkal való kapcsolattartásra is, amit ugyancsak szervezetten, hatékonyan és eredményesen kell végeznünk.
- A dékáni pályázat része az intézeti létszámok és az igényelt kapacitások összehangolása, a teljesítmények mérése.
- Az egyetem és a karok átvilágításakor is egyértelműen kiderült, hogy nem, vagy nem igazán tudjuk megítélni a dolgozók munkaidő ráfordításait. Egy olyan méretű szervezet pedig, mint a SZIE, nem működtethető munkatársai teljesítményének objektív kritériumrendszerrel történő mérése és nyilvántartása nélkül. A teljesítmények mérése nem jelenti azt, hogy ezeknek a teljesítményeknek a minősége érdektelen lenne. De az első lépés az, hogy tudjuk, mi mennyi. Ezután ítéljük meg az értéket.
- Hangsúlyt kap a pályázatban az oktatók már-már elfeledett hallgatói minősítése is.
- Éppen a beszélgetésünket megelőző vezetői értekezleten kértem, hogy a vizsgaidőszak befejezésekor bevezethető értékelési rendszer álljon rendelkezésükre. A Neptunon keresztül fogjuk működtetni. Próbaképpen néhány önkéntesen vállalkozó szak tárgyai és néhány véletlenül kiválasztott tárgy kerül a mérlegre. A felsőoktatási törvény régóta meghatározza számunkra ezt a kötelezettséget, aminek végrehajtását nevetséges kifogásokkal halasztjuk évek óta. A torzítási lehetőségek ugyanis modern statisztikai és esetleg további ellenőrző módszerekkel megnyugtatóan kiszűrhetők.
- Milyen kezdőlépések várhatók a gyakorlati képzés fejlesztésében és az idegen nyelvű képzés beindításában?
- Szeptemberig vagy még előbb az összes gyakorlati félévet szolgáltató partnerünkkel szerződést kell kötnünk, mert ez a kari kapacitás akkreditációnak is fontos feltétele. Sok munkát kell befektetnünk az angol nyelvű képzésbe, mert nagyon lemaradtunk. Az első feladat az MSc szakok angol nyelvű akkreditációja. (Eddig csak a vadgazda szak jóváhagyása történt meg.) Ezután lehet a szakok „árusításába" fognunk.
- A vezetői cselekvési programban a vezetők munkaköri tevékenységi jegyzékeinek elkészítése kapta a legrövidebb határidőt.
- Remélem, hogy ez a kar összes munkatársának fél éven belül elkészül, hiszen azt lehet számon kérni, ami le van írva.
