„Emberközpontú, őszinte építészet” – Interjú Balla Gáborral, a Népi Építészeti Tudományos Diákkör hallgatójával

Az Ybl Miklós Építéstudományi Karon kisebb-nagyobb megszakításokkal 1912 óta működő Népi Építészeti Tudományos Diákkör az elmúlt tanévben rendezett kiállításán 25 tablón keresztül mutatta be Borsodgeszt népi építészetét. A diákok és vezetőjük, Fülöp István az idei nyáron az erdélyi Baróton táboroznak majd. Amikor lapunkban a diákkör egyik tagjával készült interjút közöljük, azt abban a reményben tesszük, hogy jövőre újabb varázslatos kiállítást láthatunk tőlük.

- Mióta veszel részt az NTDK munkájában?

- A borsodgeszti volt az első táborom, tavaly tavasszal jelentkeztem. Korábban is hallottam az NTDK-s munkákról, Reischl tanár úr épülettervezés gyakorlaton mutatott pár mintát a rajzokból és a felmérési dokumentációkból. Már előző évben is gondolkodtam a részvételen - 2006-ban Fertődön volt felmérés, - de akkor még nem bírt ekkora súllyal nálam a népi építészet.

- Miért jelentkeztél?

- A társaságot már ismertem - javarészük évfolyamtársam - így döntő szerepük volt abban, hogy elkezdtem érdeklődni a munka iránt. Emellett nagyon tetszik a népi építészeti stílus, az a világ, amit megtestesít.

- Mit tanultál az elmúlt egy évben, mint NTDK-s?

- Hűűű, rengeteg mindent. Elsősorban módszertani dolgokat. A rajzolás mikéntjét, a pontosságot, az ábrázolási módokat, és nem utolsó sorban a manuálék számítógépen való feldolgozását. Tanáraim visszajelzése alapján is elmondhatom, hogy látszik a munkákon, ha valaki NTDK-s. Összeszedettebbek a rajzok. Emellett pedig egy olyan közösség is kialakult, ami a kreditrendszer miatt manapság már sajnos nagyon ritka a felsőoktatásban. Ez nem csak a szakmai munkára vonatkozik, hanem a szabadidőre is. Egyébként minden munkánkra rányomja a bélyegét az NTDK.

- Milyen volt a felmérőtábor?

- Nagyon tetszett, bár az elején kicsit izgultam. Igyekeztem felkészülni, ezért végigolvastam a Barabás Jenő és Gilyén Nándor által írt, mondhatni alapművet. Ez egy kis zöld könyv, a „Vezérfonal népi építészetünk kutatásához". Rendkívül részletesen, vagy ötven oldalon keresztül taglalja, hogy mik a településválasztás szempontjai. Személy szerint tartottam attól, hogy van-e megfelelő mennyiségű épület. Mivel azonban bíztam a helyszínt kiválasztó tanárok véleményében, nem is nagyon hangoztattam az aggodalmaimat.

- Elégedett vagy a munkával? Van valami, amit változtatnál?

- Teljesen elégedett vagyok. Vannak persze dolgok, amiket tovább lehet fejleszteni, de egy irányra amúgy is szükség van, nem állhatunk meg. Fontos, és jó, hogy az iskola támogatja a munkánkat, van egy helyünk, ahol rendszeresen találkozhatunk, összeülhetünk, dolgozhatunk együtt. Ez most a C épület tetőtere. Az elmúlt időszakban sikerült olyan lehetőségeket megragadni és olyan eszközöket tudtunk megszerezni, amik a sok együtt töltött idővel ötvözve szinte maguktól kínálják a továbbhaladást. Fülöp István nem csak NTDK kapitányként, hanem tanárként is sokat segít. Bármi kérdésünk van, a nyomtatástól az épület-szerkezettanig, de akár magánéleti dolgokkal is fordulhatunk hozzá.

Ami a változtatást, illetve fejlesztést illeti, számomra fontos lenne a szélesebb szakmai közönség véleménye is. A megnyitón minden tanár - köztük sok nagy szakmai név is - elismeréssel szólt a munkánkról. Én azért arra is kíváncsi lennék, hogy mi lenne a visszhang, ha például a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában rendeznénk egy tárlatot. Az eddigi visszajelzések mind pozitívak, de nagyon jó lenne, ha több jutna belőlük vissza.

Egy kicsit zavar, hogy nem tudom pontosan, mik a szakma igényei, mik az elvárások. Mik lehetnek a diákkörrel kapcsolatban a mesterek elvárásai? Remélem, hogy a következő kiállításon újabb visszacsatolást kapunk majd.

- Mit viszel magaddal tovább, ha jövőre végzel?

- Azt hiszem, megértettem a parasztház üzenetét. Ez pátoszosan hangzik... Mégis, ez egy emberközpontú, őszinte építészet. Ránézel a homlokzatra, és látod a szerkezetet. Vagy például az anyagválasztás: a Mátrában nincs nádtető, mert nem olyanok a helyi adottságok. A díszítésben is megjelenik az építők-építtetők érzelemvilága. A népi építészet logikája, arányai véleményem szerint bárhol alkalmazhatók, értelmezhetők, továbbvihetők, akár az urbánus építészetben is.