Az alaptól függ a csúcs

Néhány napja tértem haza Japánból. Rektor úrral Sólyom László köztársasági elnököt kísértük el távol-keleti útjára, de nekünk megkülönböztetett szerep jutott. A tokiói Josai Egyetemmel együttműködési megállapodást írtunk alá. Ehhez kapcsolódóan öt ösztöndíjat is felajánlottak hallgatóinknak, amellyel a patinás oktatási intézményben tanulhatnak. A Josai Egyetemen egyébként magyar oktatás is folyik, közel kétszáz japán diák tanulja korántsem könnyen elsajátítható nyelvünket.

Japán a legkülönlegesebb ország, ahol valaha jártam! Számunkra elképzelhetetlenül erős a hagyományok tisztelete, miközben az ország planétánkon a műszaki technikai fejlődés motorjának számít. Tradíció és innováció, hagyomány és haladás egymás mellett, s mindkettő példaértékű vállalása és teljesítése! Csoda ez, és számunkra egyfajta intő jel is.

Mindannyian emlékezhetünk azokra az ostoba gondolatokra, amelyek a rendszerváltástól egészen az uniós csatlakozásig hallhattunk. Magukat européer szemléletűnek tartó közéleti személyiségek azt hangoztatták, hogy az Európai Unió korszerű embereket vár, akik képesek megszabadulni a provinciális-nemzeti gondolkodásuktól. Ma már tudjuk, hogy hamis hangok voltak ezek. Európa nem kozmopolita „egyenpolgárokat" vár, hanem erős nemzeti karakterrel rendelkező nemzeteket, népcsoportokat, közösségeket.

Mi, magyarok, ilyenek voltunk, s merem remélni, hogy vagyunk is. Még ma is sokat őrzünk nemzeti jegyeinkből, csodálatosan gazdag népi örökségünk, amit nem csak megőrizni lenne érdemes, de erősíteni is. S ez nem csak a hagyományőrző körök feladata, képletesen szólva ez olyan háló, amely jó esetben a társadalom, a gazdaság, a kultúra egészét átszövi. A kultúra ugyanis nem csupán műveltség, hanem a környezetünkhöz, a világhoz fűződő minden kapcsolatunk összessége.

Talán érdemes is ennél a kifejezésnél egy kicsit elidőzni. A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra a társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni az élet értékei és normái között. A kultúra másik jelentése a „magas kultúra", amely a tanulással, a művelődéssel kapcsolatos. A hétköznapi életben a leggyakrabban ebben az értelmében használjuk a kultúra kifejezést. Igy beszélhetünk egyetemes emberi és nemzeti kultúrákról. Egy ország kulturális öröksége magában foglal minden emberi tevékenységre utaló jelet, az épített örökséget, az eszközöket és a szellemi javakat is. Értéke rendkívüli, mert ezek nem megújuló források.

A kultúra megőrzésének fontos színtere a felsőoktatás. Az egyetemek azok a helyek, ahol a tradíció és innováció harmóniáját megteremtő értelmiség kialakul. Ez persze nagyon kényes és összetett feladat. Magában hordozza a szakmai ismeretek átadását és az erkölcsi értékrend és felelősségtudat kialakítását. S még valamit: egyfajta nemzeti mentalitást, amelyet a közösség (a nemzet) iránt kell érezni. A többség ugyanis minden egészséges társadalomban megköveteli az egyéntől, hogy hogyan gondolkodjon, vélekedjen a világról. A mentalitás a világról alkotott képzeteink összessége.

Éppen az egyetemre jelentkező diákok családi közösségében találjuk azt a szűk lakossági réteget, amely a polgári értékrendet őrzi, tiszteli. Nekünk kötelességünk ezt a mentalitást tovább erősíteni, még ha ez törvényileg nem is a feladatunk. Dolgozzunk bármely területén az egyetemnek, legfőbb célunk, a hallgatók minél színvonalasabb kiszolgálása. Szándékosan nem az oktatás szót használtam, mert amit nyújtanunk kell, az több mint a szakmai információk átadása.

Szemléletformálás, értékrend nyújtás, egyfajta lelki felvértezés az előttük álló versenyre. A korszerű, közvetlenül hasznosítható ismeretek birtoklása mellett elengedhetetlen a nyelvtudás, az informatikai jártasság, és a magabiztos fellépés, érdekérvényesítő képesség. Enélkül a friss diplomás szülői, baráti segítséggel munkahelyhez juthat, de nem igazán rendelkezik azzal a munícióval, ami a folyamatos fejlődést, a biztos előrejutást, a karrierépítést lehetővé teszi. A hallgatónak már az egyetemen meg kell éreznie, hogy egyenrangú polgára az intézménynek, neki jogai, elvárásai vannak, és persze kötelességei is.

Karunk vezetése jól látta már évekkel ezelőtt is, hogy egy nagyon kemény kínálati piacon kell helytállnunk. E színtéren az indokoltnál jóval több felsőfokú oktatási intézmény vadászik a diákokra, emiatt az elmúlt időszakban nagy figyelmet fordítottunk a kommunikációra. Reklám-, PR- és referencia filmeket készítettünk, óriásplakátokat helyeztünk el forgalmas utak mentén. Több mint hatvan középiskolával van együttműködési megállapodásunk. Fontosnak tartjuk a pályakövetési rendszer kialakítását. Minden diákunk életútját igyekszünk nyomon követni, lehetőségek szerint támogatni. Legnagyobb erőfeszítésünk a Szent István Stúdió létrehozása, amely a világszerte nézhető Duna Televízió legnagyobb beszállító műhelye. A stúdió ezév áprilisában indult, de mintegy nyolcvan tudósítás, interjú, riport jelent meg egyetemünkről, tanárok, kutatók sokasága mutatkozhatott be a szélesebb nyilvánosságnak.

Bár nem szoktuk a kultúra, a tudomány területén használni, a hatékonyság minden egyetem számára kulcskérdéssé válik. Ez azt jelenti, hogy az oktatási keretek között a legtöbb diákot a legmagasabb színvonalú képzésben kell részesíteni. A színvonal esetünkben a diplomás pályakezdő elhelyezkedési esélyeiben mutatkozik meg. Ezért indítottuk azokat az alap- és mesterszakokat, amelyek divatosak, és a gazdaság, a társadalom részéről keresettek, megbecsültek.

Mára a mennyiségi fejlesztés lehetőségei kimerültek, a demográfiai korlátok miatt nincs több diák. Emiatt a jövőben felsőoktatási intézmények fognak megrendülni, megszűnni. Nekünk ezt el kell kerülnünk, s jó esélyünk van arra, hogy el is kerüljük. Ez csak hatékonyabb, céltudatosabb képzéssel érhető el, ahol a biztos nyelvtudás, az informatikai képzés alapkövetelmény. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a legjobb diákjainknak notebookat adjunk használatra, hogy különböző cégekkel egyre szorosabbra vonjuk az együttműködést.

Japán tradícióit említve elhangzott az innováció is. A fejlesztés, amely egy szűkülő piacon rendkívül fontos. A fejlesztés mindig költségekkel jár, s rossz helyre tett pénz, valahol nagyon hiányozni fog. Szétnézve a világban, a híres egyetemek évszázados klinkertéglás, ősparkos épületei már összezsugorodnak, eltörpülnek az elmúlt évtizedekben létesített objektumok mellett. A változás nem csak minket érint, ez világjelenség. A globalizálódó világ egyik következménye, amely azonban nem sorolható vadhajtásai közé. A diákokat fogadó, cserélő oktatási intézmények teszik leginkább lehetővé, hogy egy tehetséges fiatalembernek az egész világ életterévé váljon. A nyitott, minden kontinensen magabiztosan mozgó szakember a jövő reménysége. A mi kötelességünk, hogy visszatekintve a kibocsátó egyetem úgy jelenjen meg emlékeiben, mint a biztos fundamentum, amire karrierjét bátran építhette.

Ha széttekintek egyetemünk folyosóin, előadó termeiben nyüzsgő diákseregen, már ott vannak közöttük azok is, akik a tokiói Josai Egyetemen fognak tanulni. Lehet, hogy éppen te leszel az egyik?

Dr. Villányi László

dékán