Múlnak az évek
Amikor a diplomaosztó végén a fiatalok a levegőbe dobják fövegüket, biztos jele annak, hogy ismét eltelt egy év. Ahogyan a nagy hegységek lábánál évmilliók alatt elterülő eróziós anyag vastagságából és kiterjedéséből megállapítható a hegycsúcsok eredeti magassága, úgy az egyetemek néhány évtizedes, vagy évszázados történetébe is bepillantást nyerhetünk a végzős diákok tablói vagy éppen évkönyvei által. Visszatekintve a múló évtizedekre láthatjuk a karok, intézetek, tanszékek születését, a szakok alakulását, a végzett diákok számát. Más annalesek rögzítik a tisztségviselők nevét, megválasztásuk dátumát, az állami és szakmai kitüntetésben részesülők névsorát, és azt is, hogy az egyetem oktatói és diákjai miként teljesítettek egyéb megmérettetéseken.
Az idei év egyik kiemelkedő kari teljesítménye volt a XXX. Jubileumi OTDK Közgazdaságtudományi Szekciójának megrendezése, ami kiválóan sikerült. De ha már az OTDK-ról beszélünk a mintaszerű szervezésen túl az is figyelmet érdemel, hogy a 16 szekcióban indult több ezer diák közül végül egy-egy került az úgynevezett prezentációs verseny döntőjébe, akik végül a Magyar Tudományos Akadémián mutathatták be előadói képességüket.
A felsőoktatási törvény módosítási tervezetének alapján biztosak lehetünk, hogy lesznek változások, mégpedig mélyre és hosszútávra ható változások. Ezek egy része az átlagnál rosszabb, mások jobb helyzetbe hoznak minket. Ezeket nehéz előre meghatározni, spekulálni pedig nem érdemes. Törekedjünk arra, hogy azokat a pontokat erősítsük, ami biztosan latba fognak esni a megmérettetésen.
Továbbra is hiszem, hogy bár képzésünk ma már egy univerzitásnak megfelelően széles palettán zajlik, továbbra is a vidék felemelésének útkeresésében való részvételünk lenne az, ami a karakterünket meghatározza. Ebben lehetünk mások, mint a többi felsőoktatási intézmény.
Bármilyen oldalról közeledünk a vidék, az agrárium és a természeti környezet hármas egységéhez, újabb és újabb kérdésekbe ütközünk. Ezen kérdések nagy része nem agrárszakmai kérdés, hanem közgazdasági, társadalmi vagy éppen kulturális-morális alapú. Sokkal mélyrehatóbb, árnyaltabb és mindenekelőtt gyakorlatiasabb elvek szerinti stratégiai gondolkodásra lenne szükségünk!
Magam is találkoztam már olyan véleményekkel, hogy a globális világban még a nálunk többszörösen nagyobb nemzetek sem tudnak érdemi befolyásoló erőt kifejteni. Lehetséges, hogy igazuk van, de itt nem csak erről van szó. Önmagunkhoz, környezetünkhöz képest is fejlődnünk kell, és vannak is lehetőségeink. Viszonylag közismert az a jelzőszám, miszerint hazánkban egy hektáron 920 euró értéket állítunk elő évente, s ez csak fele az uniós átlagnak.
A Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar hagyományos babatpusztai juniálisán a vendégekkel beszélgetve óhatatlanul is előkerültek szakmai témák is. Többek között elhangzott, hogy a kiválóan fagyasztható magyar eperből bármennyit el lehetne adni az unió fejlettebb országaiban, de évek óta nincs a piacon megfelelő árualap. Míg tíz éve hazánk harmincezer tonna fagyasztott málnát exportált, tavaly mindössze ezret. Felvetődött, hogy nem csak ezeknél a kézimunkaigényes kultúráknál vannak problémák, az elmúlt években pl. a gabonatermesztés termésingadozása 20 százalékról 60 százalékra nőtt. A klíma azonban 20 százaléknál nagyobb arányban nem befolyásolhatná a termést, a többi kiesés az agrotechnikai fegyelem hiányának köszönhető. Ugyancsak égető kérdéseket vet fel a falvak oktatási, kulturális helyzete. Az uniós elnökségünk egyik jelentős eredményeként könyvelhető el a Duna stratégia kiemelt programmá minősítése, amely az agráriumot mélyen érintő vízgazdálkodási szemléletváltást is felvet.
Azért soroltam fel ezeket a látszólag nem összefüggő témákat, hogy érzékeltessem: egyetemünk minden kara érintett lehet a vidék felemelésében. Úgy gondolom, hogy ezeken a nemzetgazdasági területeken sokkal jobban kell hallatni a szavunkat. Megfelelő együttműködés esetén nagyon sokat segíthet a média is. Látnunk kell, hogy az elmúlt években az egyetem szinte heti rendszerességgel jelent meg a közmédiában, azonban sok volt az eseménytudósítás, kevesebb az olyan interjú, riport, amikor egy-egy személyiségünk szakmai kérdésekben foglalt állást. Ez utóbbiak erősítésével is sokat javíthatnánk a szélesebb közvéleménybeli ismertségünkön.
Vége tehát megint egy oktatási évnek. Készüljünk a következő évre, de ne feledkezzünk meg a nyári feltöltődésről sem!
Mindenkinek gondtalan pihenést kívánok!
Dr. Villányi László
dékán
